Tag: Astru

Astru – A belső egység helyreállítása

Közel egy év után új albumával jelentkezett az hazai avantgardista, kísérleti post-black/blackgaze remetéje Astru. Hét tételes Credo című anyaga elmondása szerint a „belső egység helyreállításán alapul„, miközben érzelmeket, békét és gyűlöletet közvetít. Minderről így beszélt:

A Credo koncepciója a belső egység helyreállításán alapul. Érzelmeket közvetít, mondhatni vallást – hit nélkül, azaz: „megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő meggyőződést, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben.

Hatásim lehettek a Credo albummal kapcsolatban: Dead Can Dance, Burzum, Door into Emptiness, Etheric Void, Oranssi Pazuzu, Arvo Part, Prurient, Anathema (Serenades/Pentecost III.), Katatonia (Brave Murder Day), Hans Zimmer, Darkthrone, Fields Of The Nephilim, The Cure (Seventeen Seconds), Lifelover, Henryk Górecki… és még sokan.

A borító Gustave Doré egyik festményének részlete, a Story egyik dallama a Dead Can Dance – Xavier dallamvilágát idézi, valamint hangmintákat vételeztem és használtam fel Arvo Part bizonyos kórúsműveiből.

Terveim szerint a következő albumon sokkal több hangsúlyt és teret fognak kapni a mechanikus – dinamikus és disszonáns, vagy éppen szétritmizált megoldások, olyan gitáros-dalszerzők hatásainak engedve, mint pl.: Fredrick Thordendal, Justin Broadrick, Adam Jones, Devin Townsend vagy akár Brian Welch. Szóval igencsak más lesz.

Mivel az Astru-vonalas albumokat eleve kinyilatkoztatásokként kezeltem – nem klasszikus értelemben vett zenei albumokként, így természetükből adódóan nehezen összeegyeztethetőek a nyerészkedéssel, a népszerűsítéssel és a kufárkodással – amihez amúgy sincs sem kedvem, sem érzékem – ennek okán hatszámjegyű összegnél kevesebbet nem fogadhatok el támogatás gyanánt, hiszen ha megtenném, az biztosan rombolna a nehezen felépített önbecsülésemen.

Astru – Vannak az enyémnél messze extrémebb zenék…

Astrut méltán nevezhetjük a hazai underground remetéjének, aki szép csendben készíti különböző stílusú projektjeinek anyagait. Destruktív diszharmóniája, valamint sötét, groteszk black / death / doom metal vonalon mozgó öncélú zenéje sokaknak megosztó lehet. Hogy ezzel az interjúval kinél merre is dől el a mérleg nyelve, azt mindenki majd a lelkiismerete szerint tegye. Bár hosszú évek […]

Tovább »

Astru – Dühöngő őserők és a kiábrándultság hipnózisai

Közel egy éve .​.​.​Fecseg a felszín, hallgat a mély​.​.​. címmel adta ki legutóbbi lemezét az avantgardista kísérleti black metal vonalán mozgó Astru. Most Self_Disclosure I. II. című duplalemezével tért vissza. A lemez első részén egy többrétegű, zabolátlan black/death zúzás, és monumentalista doom témák találhatóak, míg második részen egy nyugodtabb ambient hangulatú, tiszta gitárrészekkel és effektekkel átitatott atmoszférák várják hallgatóit. Mindezekről így mesélt:

Mindkét album lényege, hogy kifejezzen megfogalmazhatatlan dolgokat, az egyes számú a vadságot, dühöngést, monumentális őserőket – úgy, ahogy eddig még soha. Kozmikus viharként kavarog minden hang, roncsol és horzsol, erővel és súllyal zúz, teremt és él, erőt merít a mélységéből az újabb és újabb felemelkedéshez, hogy újra és újra lecsaphasson. Ébreszt valamit a mélyben, valami elrejtett dolgot, ordít, éget. Ösztön irányítja, felemel, megemészti a lelket. Súlyos árnyként vonul, lebeg mint a sűrű füst. Nem enged behódolást és nem ismer megbocsátást.

A kettes számú egy hipnózis, amit a kiábrándultság és a csalódások határolnak be – lecsupaszított érzések, a veszteségek, a kilátástalanság. Nincsenek határok, sem ritmusok, sem ütemek, sem rendszer.

Az ajtók megnyílnak, a dolgok utat törnek maguknak.

A megfelelő helyen, a megfelelő időben és idegállapotban közelebb kerülhet a tisztelt hallgató egyfajta megtapasztaláshoz  – már ha akar ilyet. Mindez semmiféle hitet nem igényel – türelmet és önuralmat annál inkább. 

Jó szórakozást és sok sikert hozzá!

Astru – Az undor művészei…

Astru számomra a hazai underground egyik legtermékenyebb és a legperiférikusabb pályáján mozgó alkotója. Multi-istrumentalistaként számos műfajban kipróbálta már magát, melyekben rendre mindig valami egyedit és a rá jellemező vegyes hatású alkotást tett le az asztalra. Neve alatt futó kísérleti post-black/doom metalos projektje is ilyen sokrétű hatásokból tevődik össze. Avantgardista extrém death/black metal vonalai mellet otthonosan nyúl az  dark elektronika, dubstep rezgései, és az ipari raw – noise elemei felé. Készítette már mizantróphatású irodalmár albumot (amin kedvenc írói, költői egy-egy művét zenésítette meg), de Sosztakovics műveire is komponált atmoszferikus neoclassic remix anyagot. Most megjelenő .​.​.​Fecseg a felszín, hallgat a mély​.​.​. címet viselő albumán szinte az összes eddigi zeneiségét egybegyúrta, melyekhez kísérő szövegként József Attila versidézeteit csatolta. Mindezekről ő maga így beszélt:

Akik mindent megvetettek, az undor művészei, ettől persze féltek az emberek, nem értették. Mindent tagadás, provokáció, nyers és egyértelmű megfogalmazás…, a lényeg, hogy ne álljunk be semmilyen sorba. Az ellenállásnak nincs szubkultúrája. Az „underground” elvesztette szabálytagadó jellegét…

https://youtu.be/UugvZXdp8uw

József Attilát „használni” sem újkeletű dolog, de itt és most nem a magasztaláson, hanem a hozzáálláson van a hangsúly, a magatartásformán, az önkifejezésen – ez egy keresztmetszet. Maga a „zene” most élőbb és elevenebb is, – sodró erejű, egymásra épülő rétegekből álló, szisztematikusan megtervezett káosz és ösztönös dühkitörések váltakozása. A hangvétel energiájában, mondanivalójában, szembefordulásában, szándékában, törekvésében, és „csináld magad” elven való működése révén köthető a crust/punk/hardcore attitűdhöz.

Az objektivitás, a tapasztalás eredménye: a kétség, a sehová sem tartozás szabadsága, így az ember a legbensőbb hangokra és ösztönökre képes hallgatni. Ezekben a fesztávokban fejeztem ki a gondolataimat az elidegenedésről. Egyre mélyebben próbálom átitatni az alkotásaimat az átszellemülés többletével. A szavalós részekhez Berek Kati (Nyugodjék Békében) hangját és tehetségét használtam fel.

Astru – Sopor – albumpremier

Közel egy éve nem adott életjelet magáról a kísérleti post-black/doom metalos Astru projekt. Most Sopor című albumával törte meg a csendet, amiről a folyamatosan alkotó mester így beszél:

A mély tónusú, feketén hömpölygő alapok nem a gyűlöletet fejezik ki, hanem a kimerítő, bénító unalmat, a sivár kiábrándultságot. Minden egyes hang egy helyes vagy helytelen kérdésre adott választás nyomán került a helyére. A szenvedés nyomán. A saját ítéleteimre alapozva kellett eljárnom, rendelkeznem kellett az ítélő erő képességével, a bátorsággal, hogy erre az ítéletre támaszkodjak. Így tudom kihozni magamból ezt, amire képes vagyok az adott időben. Semmi sem tudna rávenni arra, hogy másként cselekedjek… Az első szám, a „The Eight” egyfajta átdolgozása a Gortva Prodzsekt féle ”Frank Controls” –nak, tehát ebben az egyetlen számban úgy 98%-os többségarányban élő dob hallható Kliment Márton úr jóvoltából. Az „In Mind”-ban részletek hallhatóak John Harle: „The Three Ravens” című művéből.

Astru – diszharmonikus éhes káosz



Astru
saját neve alatt működő kísérleti avant-garde post-black/doom projektje az utóbbi időkben meglehetősen elment a dark elektronika, dubstep rezgései felé, amit leginkább az utóbbi félévben Elektronika 1-4 címmel megjelent ciklusa képvisel. Bár az ő korántsem könnyen emészthető, illetve befogadható groteszk lecsupaszított zenei világától ez nem áll messze, mint ahogy a napokban megjelenő Void anyagának apokaliptikus harangokat kongató rideg, agyig hatolóan éles, diszharmonikusan éhes post-black káosza sem.
 
Jó sok zajt meg mindenféle hangokat vettem fel a telefonom diktafonjával, amiket felhasználtam. Van egy feldolgozás is a Void-on, a Neondemon, ami az Neondémon c. film egyik betétdala noise-blak verzióban, ami azért jó, mert az eredeti egy tiszta, steril elektro-dance track.

Nagyon ihletett az Under The Skin című film, meg az az alapvető életérzés, hogy milyen kurvára idegennek és kívülállónak érzem magam, persze ezt nem panaszkodás, csak egyszerű tény. Jó sok réteg meg mindenféle hang van a Void-on, talán túl sok is..
.”
 

Void by Astru

Astru – Plexus Solaris – albumpremier



Plexus Solaris
címmel jelent meg Astru kifogyhatatlan tárházának legújabb anyaga. A jókora ipari raw hatásokkal átitatott noise experimental black vonalú album az alábbiakban hallgatható végig. Az albumról és hatásairól Astru így beszél:

Az elméleti irány az idegen létformák és intelligenciák észlelése – jelenléte, ebben az irányban gondolkodtam tovább a magam logikai síkjain. Ez az ötlet alapjaiban nem tőlem jött, hanem egy Renátó nevű sráctól, aki be akart venni gitárosnak a nem létező bandájában. Engem ebből a megközelítésből a nem-tudás, a hit, az elméletek tényként való elfogadása, a fantázia, az emberi elme működése, és az olyan filmek és könyvek inspiráltak, mint az Under The Skin, az Annihilation, a Valley Of Flowers, a Black Mirror sorozat, vagy akár a Mézga Család, valamint filozófiai vonalon ismét Ayn Rand és Emil Cioran.

A felhasznált beszédfoszlányok egy (áll) interjúból származnak, amit az USA kormánya készített egy idegennel 1964-ben.
Külön köszönet a noszogatásért és támogatásért Jákli Zoltán úrnak, ennyin múlt, hogy ez az anyag újra előkerült a fiókból, elnyerte végleges alakját, és felkerült a bandcamp-re.

Zenei hatásként meg kell említenem a zenekaromat, a Gortva-t, ami lassan 4 éve él és virul koncertek, albumok, internet, és rajongók nélkül. A Plexus Solaris a leginkább komplex és progresszív Astru anyag eddig, és ez egyértelműen a sokkal komplexebb Gortva hatása. Az első Gortva anyag felvételei jelenleg is zajlanak, és mivel ez egy zenekar, komoly esély van rá, hogy idővel egy-egy koncertet is lebonyolítsunk. Felállás: Kliment Murphy-dob, Kagf – basszusgitár, Jim Jones – kiabálás, Astru – gitár. Valamint a napokban elkezdtük felvenni a gitárokat egy új, egyenlőre kéttagú és kifejezetten dallamos black metal projecthez, ami „Monostor” munkanéven fut. A zeneszerző, énekes-gitáros Kim Serrano, többek közt a spanyol „Vad” és „Vampyrsgard” zenekarok oszlopos tagja.

 

<a href=”http://astru.bandcamp.com/album/plexus-solaris”>Plexus Solaris by Astru</a>

Astru – a jelen jóslatai

La Pionnier Aveugle címmel jelent meg Astru atmoszférikus, electric ambient/chill-out, nyomasztó funeral doom hangulatú új albuma.

Ez egy visszatekintés, régi emlékek és hatások összegzése a jelenben. Jóslat, mint a többi, de a jelenben igazolja magát. Tiszta érzelmek és fájdalmak kifejezése – az ebből eredő erők felemelkedésének himnuszai.
 

La Pionnier Aveugle by Astru

Astru – sajátos akaraterő

Úgy látszik Astru a nyár folyamán sem fecséreli fölöslegesen az idejét. Experimental post-black/doom projektjének újabb darabja Viljestyrke címmel még júliusban jelent meg, amiről így beszél:

Az olyan tiszta, mondhatni rideg értékek ihlették a Viljestyrke-t amiket feltételezünk de sohasem találunk, mint amilyen a bizonyosság, vagy az alázat,vagy bármi ami nem igényli az önérzetet semmilyen formában. Eléggé alapvető és elterjedt viselkedési forma saját érdemnek tulajdonítani valamit, ami nem az. Azok létjoga, akik sejtik vagy sejthetnék, hogy középszerűek – viszont abban igen jók, hogy nagynak tűnjenek mások szemében. Sajátos akaraterő kell a fontos dolgok nem létező világában élhető szellemi léthez – az értékek, az igazság, a szellem, a gondolat nem létező világában való állandó jelenléthez… Pontosan ellenkező módon, mint ahogy az adott kor megköveteli. Ilyen szándékot nem befolyásol külső megerősítés. Véleményt formál, nem ismétel. Cselekszik, nem a cselekvés látszatát kelti. Alkot, nem tetszeleg.
 

Viljestyrke by Astru

Astru – bombázások rémképei

Exitus Ostendit, Quo Mundi Gloria Tendit címmel jelent meg Astru experimental post-black/doom projektjének újabb darabja. Tíz tételes nyomasztó hangulatú, de egyben jellegzetesen sodró tempójú anyagának tematikája egy családi traumát dolgozz fel.
A II. világháború alatt Budapest civil lakosságát napi szinten érték az atrocitások, a bombázások, a légópincékben átélt depressziós rémképek, a holokauszt és a „hollandéhség” (terhességük alatt alultáplált anyák magzatainál évtizedekkel később gyorsabb szellemi hanyatlás kortörténeti neve) nevű magzati éhezés lélekölő, nemzedékeken átívelő következményei, hatásai.”
 

<a href=”http://astru.bandcamp.com/album/exitus-ostendit-quo-mundi-gloria-tendit”>Exitus Ostendit,Quo Mundi Gloria Tendit by Astru</a>

123