Tag: Dark Ambient

Je Est Un Autre – ambient filozofálás a mindenségről

Dylan Desmondot a szélsőséges zenék hívei úgy ismerhetik, mint a Bell Witch nevű funeral doom metal duó énekes/basszusgitárosát, ám hamarosan egy újabb arcával is találkozhatunk. Ez nem más, mint évek óta dédelgetett első szóló kiadványa, ami Je Est Un Autre néven fut és március 1-én jelenteti meg bemutatkozó albumát (Flatworm Mysticism). Az Arthur Rimbaud munkásságára utaló projektnév alapvető utalás a létezésről, a dolgok értelméről való filozofikus megközelítésre, ami persze nem meglepő egy billentyűkön, morajló basszusgitáron úszó dark ambient kiadványon.

Amaka Hahina – Aheah Saergathan! (2002)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Maud the moth & trajedesaliva – Bordando el manto terrestre (2023)

A művészvilág tele van olyan egyénekkel, akiknek olyan életút van a háta mögött, hogy könnyű inspirálódni történeteikből. Ezáltal haláluk után is egy kicsit még képesek másokon keresztül üzenni a mostani világnak, valamilyen értéket átadni abból, ami őket jellemezte. Most is egy ilyen ritka, ám nagyon örömteli esetnek lehetünk fültanúi. A festészet és a zene egymásra […]

Tovább »

Mouth Wound – Meditatív, eklektikus és megkapó

Április 27-én jelent meg a dán egyszemélyes Mouth Wound projekt legújabb kiadványa. Rendkívül sokoldalú, művészi dark amebient kísérletezésre számítson a kalandvágyó hallagató. Az akusztikus drone, noise samplerek, hegedűk és a művésznő, Trine kísérteties hangja alkotta egyveleg egy furcsán nyugtató feszültséget gerjeszthet lelkünkben, ami már önmagában is egy paradoxon. A Nothing Will Belong To Us a Brucia Records jóvoltából jelenhetett meg digitális és kazetta formátumban.

At the Altar of the Horned God – Heart of Silence (2023)

Számos olyan zenei projekttel találkozhatunk, amikor a kezdet kezdetén még maga az alkotó se tudja, hogy mi fog végül rákerülni a kész műre. Ezek általában improvizatív víziókként definiálható alkotások, ahol valaki vagy átérzi az adott pillanat varázsát és ő is ihletett állapotba kerül a hallottak után, vagy egyszerű időpocsékolásként tekint a műre. Az unortodox megközelítés […]

Tovább »

Koldvoid – Wilderness Retreat (2023)

Erdély meseszerű hegyvonulatai, fenséges erdői valamint számos egyéb megigéző gyönyörrel tündöklő természeti képződményei könnyen megihlethetnek valakit, aki fogékony arra és képes befogadni mindazt a szépséget, amit a szemeinek az agyunk vásznára vetítenek. Mindez a tüneményes stimulus megdobogtatja a szívet. A Koldvoid szintén e táj szülöttje és ghost ambient stílusán át közvetíti is nekünk mindezeket az […]

Tovább »

Forest Of Misanthropy – Unforgiving (2022)

Az ezredforduló környékén még minden olyan egyszerű volt: néhányan rapperek, néhányan „rockerek”, mások diszkósok voltak és ezzel nagyjából le volt fedve a teljes generáció. Kivételről ritkán beszélhettünk: kevés mindenevő és egyéb kategóriát képviselő akadt. Természetesen megvoltak a kötelező stílusjegyek: ha rapper vagy, a seggednek nyilvánossá kellett válnia a sok-sok számmal nagyobb nadrágodból, ha rock rajongó, […]

Tovább »

Aarsland – Sacred Noise (2022)

Egykori kollégám, barátom, viribusunitis vevő volt a hirtelen agymenéseimre, mint például amikor egy héten át hoztunk cikkeket old school death metal bandákról, melyekhez ő valami remek underground demót dobott kiegészítésként. Néha elképzelésem se volt róla, hogy ezeket honnan bányászta elő (volt, ahol a nézettség nem érte el a 100-at a videómegosztón). Ebben nagyon hasonlít a […]

Tovább »

The Lovecraft Sextet – Miserere (2022)

Egykori kollégám, barátom, viribusunitis vevő volt a hirtelen agymenéseimre, mint például amikor egy héten át hoztunk cikkeket old school death metal bandákról, melyekhez ő valami remek underground demót dobott kiegészítésként. Néha elképzelésem se volt róla, hogy ezeket honnan bányászta elő (volt, ahol a nézettség nem érte el a 100-at a videómegosztón). Ebben nagyon hasonlít a […]

Tovább »

Sombre Presage – Le Chant des Morts (2018)

A franciáknak különösen jó érzékük van az elvontnak számító, borzalmasan nehezen befogadható entitások létrehozásakor. Itt van például Vexum projektje, a Sombre Presage, ami tökéletesen kifejezi ennek a titokzatos és kitaszított világnak a lényegét, mibenlétét. A „necro drone metal” megjelölést használja az általa alkotott zenével kapcsolatban, ami nem is rossz megfogalmazása az alkotásainak. A drone hipnotikus […]

Tovább »
1234