Tag: Dark Ambient

Plum Green – Somnambulistic (2021)

Vannak olyan muzsikák, melyek tökéletesen leírják egy évszak hangulatát. Jelesül az ősz impresszionista festők alkotásait megszégyenítő színkavalkádját, vagy éppenséggel a szürkeségbe fordult esőízű pillanatait. Ezen romantikus hangulatú évszak a számadás, a fordulópont és a befele tekintés időszaka. Az élet érett boldogságáé, melynek küszöbén már ott integet a tél, mint az elmúlás szimbóluma. Ilyenkor még élvezhetjük […]

Leila Abdul-Rauf – Phantasiai (2021)

Mindig érdeklődéssel fogadom az olyan underground projekteket, melyek mögött a szebbik nem képviselői állnak. Örömmel fedezem fel azt a fajta belső inspirációnak a meglétét, ami arra ösztönözi a hölgyeket, hogy megmutassák zenei elképzeléseiket a metál, vagy annak berkein kívül eső sötét tónusú produkciók kapcsán. Így örömmel fogadtam a Leila Abdul-Rauf saját nevével fémjelzett kísérleti ambient […]

Bruit≤ – A debutáló album teljes egészében élő előadásban!

A francia post rock négyes Bruit≤ közzé tette a közel egy éve megjelent The Machine Is Burning And Now Everyone Knows It Could Happen Again album teljes anyagát élő előadásban a Decibel Magazin segítségével. A témájában és zenei megoldásaiban egyaránt szétterjeszkedő albumról annak idején itt adott hírt a Fémforgács.

A csapat maga 2016-ban alakult megelőző Toulous-i pop-rock formációk tagjaiból. Kísérletező kedvű dalaikkal később két elő előadáson rögzített felvétel formájában jelentkeztek. Az akkor Clément Libes (basszus és hegedű), Damien Gouzou (dobok) és Théophile Antolinos (gitár) alkotta trió a progresszív zenei irányzatok felé haladt, valójában stílushatárokat nem ismerve. Ekkor csatlakozott Luc Blanchot (cselló) így a Bruit jelen felállása 2018. januárjától teljes. A csapat 2018. júliusában az Elusive Sound-nál jelentette meg az év őszén első EP-jét, Monolith címmel. A Bruit ekkor franciaországi és belga turnéra indult, a Shy Low, Slift, The Black Heart Rebellion, Silent Whale Becomes A Dream, Jean Jean, Endless Dive, Poly Math, Orbel, A Burial At Sea csapatok előtt lépett fel.

Az élő előadások csúcsa a színtérnek teret adó 2020-as Dunk Festival… lett volna, ám a terveket keresztülhúzta a járvány terjedése. A zenekar így az egyéb megszólalási, megjelenési lehetőségeket próbálta megkeresni. A lemezbemutató videofelvétel idejére a dobos posztján változás következett be: a mély ritmusokat már Julien Aoufi szolgáltatja az élő előadásban.

Az album felvételeit La Tanière irányította az Elusive Sound stúdióban, míg rögzítésére sok francia műhelyben került sor, a hangzás változatossága érdekében. Az album artwork-jét Bobby, Mehdi Thiriot, és Sebastien Blanch készítette.

A címadó, 10-perces felvétel élő elóadásban

Az filmre került előadást tavaly novemberben rögzítették a Toulous-i Gesu templomban, akkor, amikor az országot teljesen megfagyasztotta a járvány második hulláma. Ennek köszönhetően a sötét és izgatott atmoszféra megjelenik az előadásban is. A kora reggeli órákban készített felvételeket így hatották át a néma városba hirtelen, már-már fülsüketítőn betörő zajok („bruit”).

A film készítésekor különös élményként szerezve csatlakozott a főváros Nemzeti Rézfúvós szekciója és Wanying Lin orgonista (az „orgona Stradivarija”), a templom elképesztő hangzású hangszerét megszólaltatva. A hallgatóságot bizonyosan magával ragadja és elsodorja a mű megszólaltatása.

A környezet és a hangszerek lehetőséget teremtettek arra, hogy az album dalainak minden mélységét és magasságát az elképzelések szerint tudják megjeleníteni. A Bruit célja az volt, hogy a hallgatóban is felvetődjék a kérdés How far can we go – milyen messzire juthatunk még? – s a kérdés közvetlenül kapcsolódik a pillanathoz, a környezethez az átélt társadalmi eseményekhez. A neogótikus templom falai hallhatóan rezonáltak a gondolatra. A Decibel révén közzétett felvételen jól hallható minden apró zenei megmozdulás, egy-egy díszítés, dallam-ötlet formát öltve. A zenekar a rendkívül összefogott előadásával jócskán kihozta a lehetőséget abból a helyzetből, amibe a víruskorlátozások kergették – többek közt – magukat az előadókat is.

Insect Ark – „Hogyan készült?”-video a doom duó tavalyi munkájáról

A sötét hangulatú pszichedelikus doomot játszó amerikai Insect Ark legénysége úgy döntött, hogy a tavaly megjelentetett The Vanishing című debütáló albumuk rendkívül pozitív fogadtatásának örömére egy amolyan „hogyan készült”-rövidfilmet készítenek az együttműködésről. Az “örömére” ezesetben erős igen erős túláz, tekintettel a sötét mélységek bugyraiban turkáló, a sötétséget kitár kapukon kiengedő muzsikára. A rendkívül életszagú doku-felvétel legalább olyan különös hagulatot áraszt, mint a kéttagú csapat lemeze.

A projektet alkotó Dana Schechter (Swans) és Andy Patterson (ex-SubRosa), így mesélt az ötletről:

Ezt a mindössze nyolc perces mini-dokumentumfilmet a The Vanishing egy éves születésnapjára időzítettem. Elkészítettük a lemezt, a turnét is elkezdtük, és több lépcsőfokot is megjártunk a kettő között… sok-sok munkával. Vért, verítéket és könnyeket hullattunk. Álmatlanul dolgoztunk, jól bepiszkoltuk a kezeinket. Aztán alighogy útnak indultunk, bekopogtatott a COVID és mindenünk darabjaira hullott. Az eltelt időszakban, együtt a világgal, mi sem tudtuk felfogni, milyen jelentősen meg fog változni az életünk. Nagyon intenzív volt hasznosan tölteni még azokat a napokat. Ezzel szemben az elmúlt egy év nagyon absztrakt formát öltött. Míg egyes pillanatok csak elröppennek, mások hosszan itt ragadnak, mint valami ragasztó.

“A lelke mélyén a The Vanishing az ’állandótlanságról’ szól. Nagyon személyes a maga módján. Nem tudjuk, így nem is próbáljuk meg szavakba önteni. Azért döntöttünk a film készítése mellett, hogy felszínre hozzuk azt az elsődleges érzést, milyen fontos művészetet teremteni. Nem számíthat, mibe kerül, milyen nehézségekbe ütközünk mi magunk. Én nem vagyok filmkészítő, de valahogy teret engedtem annak, hogy így mondjam el a történetet. Abban bízunk, hogy kicsit ráirányítja a figyelmet arra pillanatra, ahogyan sokunk emlékeszünk a tavalyi márciusra, arra a zavarodottságra, ahogy a világ új rendjéhez kezdtünk igazodni. …Éppen egy éve történt.

Magáról a lemezről korábban itt adott hírt a Fémforgács. A világ rendjének felemlített változása előtt szinte végszóra kiadott lemezről, a sokszor rémisztő hangulatú, máskor érdes kezekkel sötéten simogató zenéről némi információval szolgál annak, ellátogat korábbi bejegyzéshez.

Tir – Mountains (2016)

Elmém és látószögem erőteljes továbbképzésére volt szükségem a következő cikk megírásához, mivel túl kellett lendülnöm azon a kissé beszűkült látásmódomon, hogy ami a Forgácshoz illik, azt gitárral és dobbal lehet csak játszani. Régóta vendégei a HP-nek és néha-néha a cikkeknek a különböző ambient, dungeon synth anyagok, melyeknek megkérdőjelezhetetlen a jelenléte egy különcökre támaszkodó oldal esetében. […]

Arepo – túlvilági ambient

A közelmúltban alakult Arepo zenekar két ember munkáján alapszik. Ők Ryan Parrish és Graham Scala, akik már számtalan projektben dolgoztak együtt a hardcore-tól egészen az alternatív, atmoszférikus rockig. Barátságuk ebben a közös alkotásban testesült meg leginkább, mivel egy belsőséges utazást kívántak hangjegyek formájában bemutatni. Debütálásukat március második felére időzítették, amiből most a Nonmaterial című szerzeményt hallgathatjátok meg. A duó filmes, mégis sötét atmoszférát ígér, sok töprengéssel és semmibe meredéssel, ami azt hiszem tökéletesen megvalósul a hallottak alapján.

Tryhm – Phobos Sanctum (2021)

Nem könnyű a zene fogalmának halmazába rendelni az ambient témakörét. Lényegében audió és vizuális érzékelések formájában kiteljesedő hang-összképhatás. Működhet, mint zene, de akár túl is mutathat rajta. Hiszen, ezeknél az alkotásoknál nagyban a vizuális hatás jeleníti meg a mű lényegét. A dark-ambient alkotások ezen belül is igen sajátosak. Zajok, hangfoszlányok, sample-ek együttese teremti meg azt […]

Vermineux – 1337 (2021)

Vermineux - 1337

A kaliforniai Sacramentoból származó Spectre (polgári nevén Bret Tardiff) 2014-ben elindított Vermineux nevű projektjével 2021. januárjában jelentette meg második albumát, CD-n és kazettán. Az albumot a Purity Through Fire kiadó gondozza. Az alkotás több rétegben is kigondolt, részletes. Egy igazi koncept-album. Spectre itt a másik, nem-egyszemélyes zenekarának a Minenwerfernek a koncepcióját követi, ám most nem […]

Aryokal – keserű billentyűk

Régóta inaktív a duóként működő, sötét elektronikus zenét játszó Aryokal nevű finn formáció, de hosszú hallgatásuknak ezennel vége szakadt. Inspirációként jellemzően olyan csapatokat emlegetnek, mint a modern kori Ulver és Nick Cave. A párosból Antti Ruokola felelős a zenei körítésért, míg Pekka Loponen az énekhangért, narrációért. A napokban megjelent Vexilla című daluk előre láthatóan egy új album beharangozásaként vált elérhetővé…

Atramentus – Stygian (2020)

Néhány évvel ezelőtt egy korrekt death metal anyaggal mutatta meg magát a kanadai Chthe’ilist zenekar, akik azóta sem az aktív életvitelükről híresek. A közelmúltban azonban kiderült, hogy nemcsak ezen a területen nevezhetjük őket ráérősnek, mivel a zenekar Atramentus névvel elkezdett rögzíteni egy felvételt 2012-ben, ami aztán évekik formálódott és még többet töltött náluk a polcon. […]

12