Négy-öt éves voltam, amikor megkezdte működését a német Depression zenekar, így nem mondhatom el magamról, hogy aktív részese voltam annak az életérzésnek, amiben ők tartósan letették a voksukat a death metal és grindcore finom határvonalánál. Furcsa is lett volna Zolikával meg Petikével az építőkockán vitatkozva olyan gondolatok környékén járni, mint az öncsonkítás, öngyilkosság, kilátástalanság és […]
Tovább »
