Tag: Doom

Church of Misery – Born Under a Mad Sign (2023)

Itt van, amire olyan sokat vártunk: ármány, erőszak, szekták, vérfürdő, penge, puskapor. És ez nem az esti híradó! A 2023-as évben új lemezzel jelentkezett a Church of Misery, amit ma már nyugodtan értelmezhetünk az alapító Tatsu Mikami szólóprojektjeként. Ismét hallgathatjuk, hogyan szedték áldozataikat a nyugati világ mészárosai, akiket ha szemét lennék, a modern kor apostolaiként […]

Tovább »

Nepenthes – Grand Guignol (2023)

Úgy tiszta, ha a kedves olvasót már az elején felvilágosítjuk: ez nem egy kritika, ez szigorúan csak ajánló. Egy ilyen pokolian erős lemezről nem is készülhetne más jellegű írás. A bonyolult szálakért pedig előre is bocs, talán azért kibogozhatók. Mostanság az agresszív, de groove-os, néhol pedig pszichedelikus elemekkel megtámogatott doom szerelmeseit valósággal kényeztetik a japánok. […]

Tovább »

Shrinebuilder – Shrinebuilder (2009)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Скубут [Skubut] – Jéghideg borzongás

A körülbelül egy éve aktív Скубут [Skubut] az ausztriában élő fiatal orosz zenész, Mikhail Shlepin. Zenéje hideg, megrendítően sötét, ugyanakkor gyönyörű, fájdalmas szomorúsággal teli. Ügyesen keveri az éles jéghidegséget és a minimalizmust az orosz doomer zenekarok jellegzetes, intenzív melankóliáját és érzelmi zaklatottságát.

Az első szám, az Акт самоубийства rejtett rögeszmékről szól. Minden gondolat egy öngyilkos fantáziájában bontakozik ki. Csábítóan sötét és átható varázslat lehel a baljós, dübörgő, komor basszusvonal által épített sűrű zenéből. Fenyegető, zümmögő, jeges szinti örvények árasztanak el. Kitartóan lüktető, morbid homály vesz körül a csilingelő gitár visszhangjai között. Ha borzongást keresel, csak hallgasd…

Lucifer – Lucifer III. (2020)

Az elmúlt év folyamatosan frissülő lemezmegjelenéseivel szinte elkényeztette a zenebarátokat s a világméretű járvány ellenére pont úgy, ahogyan azt már az előbbi évekhez mérten megszokhatta az ember. Azonban azokkal, akik az élő zene lüktető és lélekemelő cseppjeire szomjaztak, a fesztiválra és koncertre járóknak sajnos be kellett érniük a száraz, virtuális tér adta lehetőségekkel. Ebben a […]

Tovább »

DÖ – The Black Hole Mass [EP] (2020)

A finn DÖ 2013 óta lovagolja meg a kozmikus delej sötét hullámait. Lassú sodrású nehéz pszichedelikus, stoner, doom, black atmoszférájú témáikkal meglehetősen egyedi erőket szabadítottak el, melyek által volt szerencsénk megtapasztalni a világegyetem egységének erejét, csillagkohóinak pusztulását és újjászületést. Zenéjük sötét univerzumát eddig két nagylemezük, valamint négy EP-jük masszáiban szabadították ránk, a legutóbbit The Black Hole […]

Tovább »

Ørdøg – Ø3 (2020)

A zenekar jól tudja, hogy az Ørdøg a részletekben rejlik. A zene rétegzettségében. A szöveg szövetében. Az ismét várt, sokszor keserű ízű szójátékokban. Szavakkal megfestett plasztikus képekben. Miért váratnám az olvasót (hallgatót!), hogy megosszam, a számomra a 3.sz. Ørdøg-lemez közel maximális pontot ér? Mert az Ørdøg harmadik lemeze nem pontokban mérendő, bár a költői mélységű […]

Tovább »

Goblinsmoker – A Throne in Haze, A World Ablaze (2020)

A Sludgelord Records idén nagyon beindult. Az eddig kiadott három lemez közül, nálam mind betalált. A hazai Wasted Struggle-ről volt is szó itt a Forgácson, a Mireplaner pedig egy rövidke de annál izgalmasabb post metal anyaggal képviseli magát. 7.-én pedig ki jött a Goblinsmoker új anyaga, a zenekar nevéből és a kiadó irányzatából már lehet […]

Tovább »

Ledge – All I Hope For (2019)

Napi szinten annyi zene jelenik meg mostanában, hogy ember legyen a talpán az, aki tudja tartani az iramot. Én személy szerint jó pár stílust követek, metalon kívül is. Így óhatatlanul előfordul, hogy ki marad valami olyasmi, ami egyébként nagyon is belevág a profilomba. Így történt az, hogy az amúgy is személyes kedvencem Weekend Nachos, jobb […]

Tovább »

Mozgásban a MONOLITHE

    Jómagam 2015 óta ismerem a bandát, így az utolsó 3 albummal vagyok igazán képbe, biztos vagyok benne, hogy ezzel mások is így vannak, ezért kérlek beszélj nekünk a kezdetekről.     A zenekar 2001-ben alakult, és a „Monolithe I” című debüt 2003-ban jelent meg. Eddig hét nagylemezt, két EP-t és egy kompilációt tartalmaz […]

Tovább »
123
Hexvessel Hexvessel
április 24.