
Érdekes dolog ez a multikulturalizmus és világiasodás, amelyet az utóbbi évtizedekben megéltünk, megélünk: a kedvenc északi, vikinges lemezem például tőlünk délebbre született. Talán ennek is köszönhető, hogy nem vésődött bele annyira a köztudatba az olasz DoomSword zenekar neve, aminek említése csak hatásai és példaképei mellett állja meg minőségében a helyét: Bathory, Candlemass, Manowar, Solstice és […]
Tovább »