Tag: epikus doom metal

Monasterium – Church Of Bones – 2019

    Ritkán olvasok értékeléseket, véleményeket olyan albumokról, amikről én is írni szeretnék, hogy ne befolyásoljanak és természetesen ne borítsanak ki néhány hatalmas butasággal. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok mindig tárgyszerű, mert az írás mögött mindig ott áll egy adott ember egy adott ízléssel, úgyhogy ameddig nem üzemeljük be itt a Forgácsnál a fejlesztés […]

Tovább »

Orodruin – Epicurean Mass – 2003

      A Lord Vicar új anyagának olvasottságán felbuzdulva előtúrtam néhány régi lemezt, melyek nagy részét gondolom nem sokan ismerhetik, amit maguknak az előadóknak lehet leginkább köszönni. Ilyen például az amerikai Orodruin zenekar, mely 1998-ban született, hogy aztán egy évre rá felfüggessze működését, majd 2002-ben ismét aktív státuszt vegyen fel. A Tolkientől eredő név, […]

Tovább »

Monasterium – remek vendég, remek dal

 Három évvel az egész jól sikerült bemutatkozás után a lengyel Monasterium csapata a visszatérésen dolgozik, de ez nem csoda, hiszen a banda „másik” projektje tavaly már megmutatta magát (Evangelist), amit úgy néz ki, ismét egy csukjás kiadvány követ. Míg az Evangelist kicsit szűkösebb keretek közt kezeli az epikus doomot, addig a Monasterium annak szórakoztatóbb, úgymond slágeresebb vonalát hivatott tovább vinni. Erre nagyszerű példának ígérkezik a május 6-án érkező Church Of Bones, melynek első nyilvános dalában nem kisebb vendég szerepel, mint a doom legenda Leo Stivala (Forsaken). A két nagyszerű énekes válaszolgatására épülő The Last Templar a lemez záró tétele lesz, ami nagyon bíztató előjelnek számít, igazi doom himnusz mivolta miatt. 

Evangelist – Deus Vult – 2018

    Nem teljesen érthető számomra a lengyel Evangelist esetében az anonimitás meghirdetése a zenészek kilétét illetően, mivel szégyenkezni valójuk igazán nincs, ráadásul nem csak egy projektet futtatnak együtt. Feltételezhetően a bandát a Monasterium és a Sadman Institute tagjai alkotják, de egyedül Michal Strzelecki énekes az, aki még ha akarná sem tudná letagadni orgánumát. A […]

Tovább »

Altar Of Oblivion – The Seven Spirits – 2019

     Alaposan megváratott új nagylemezével a dán Altar Of Oblivion, akik 2005-ös megalakulásuk óta bíztatnak arra fokozatos fejlődésükkel, hogy vissza-vissza térjek az anyagaikhoz. Második, Grand Gesture Of Defiance című, azóta agyonhallgatott anyagukról volt szerencsém írni még 2013-ban, azóta viszont csak hitegetés zajlott a folytatást illetően a zenekar részéről. 2014-ben már beígértek egy teljes anyagot, […]

Tovább »

Dawn Of Winter – Pray For Doom – 2018

     Ha valaki kedveli az epikus, tradicionális doom metalt, annak remélhetőleg nem kell bemutatnom az egyik legöregebb német bandát, a Dawn Of Wintert. Még akkor sem, ha a zenekar épp nem termelékenységéről híres, ugyanis a négyes sajátos munkafelfogásban „szórja” lemezeit: minden tizedik évben megjelentetnek egy új kiadványt. Ennek bármiféle misztikum és mögöttes tartalom mellett […]

Tovább »

Gatekeeper – East Of Sun – 2018

      Geoff Blackweell Gatekeeper nevű projektjéről már régóta fantáziálok, mivel a 2009-ben indult pályafutása alatt számos érdekes EP-vel és Split kiadvánnyal járult már hozzá a klasszikusnak tekinthető heavy metal vonalhoz. A Gatekeeper epikus heavy metalban utazik, amiben azért jócskán találhatunk doomos meneteléseket, de vegytiszta doom metalról biztosan nem beszélhetünk vele kapcsolatban. Geoff is […]

Tovább »

Apocalypse Orchestra – szárnyaló dallamok

 Neve ellenére távol áll a világvége a svéd Apocalypse Orchestra legénységétől, mivel népies hangszerekkel, tiszta énekkel megtámogatott folkos doom metalban utaznak. Ehhez hasonló produkciót a jó ideje szüneten lévő Mael Mórdha játszott csupán, így már ideje volt egy új játékos megjelenésének. A dallamokra támaszkodó zenekar a középkor háborúiban, nagy csatáiban elmerülve mutatja be első teljes értékű albumát május 12-én The End Is Nigh címmel. Az album néhány dala korábban megjelent egy EP-n, így már mintát is vehetünk az érdekesnek ígérkező anyagból. 

Unsilence – A Fire On The Sea – 2014

          Sejtésem szerint nem szökik az egekbe azoknak a listája, akik tűkön ülve várták annak idején az angol Unsilence második lemezének megjelenését. Én azonban biztosra veszem, hogy ott terpeszkedett a nevem a zenekar maroknyi rajongótáborának gyűjteményén, mivel a régóta létező, azonban magáról ritkán hallató zenekar már a kétezres évek környékén megfogott […]

Tovább »
Hexvessel Hexvessel
április 24.