Tag: epikus heavy/doom metal

Elliott’s Keep – Vulnerant Omnes (2022)

Kifejezetten szeretem az egyéniségeket, főleg, ha rajongásom egyik kedvelt tárgyáról, a doomról van szó. Itt leginkább az énekhangokra gondolok, mivel sokan vannak, akik a tiszta ének ellenére is olyan hangszínt képviselnek, amit keveseknek lehet elpasszolni. Számomra ezek az igazi csemegék, kuriózumok. Gondolok itt olyanokra, mint például az amerikai Well Of Souls John Calvinje, az angol […]

Opera Diabolicus – Death on a Pale Horse (2021)

A svéd nemzetiségű Opera Diabolicust két (egykori) Snowy Shaw-zenész, David Grimoire gitáros, billentyűs és Adrian de Crow bőgős hívta életre még 2006-ban, mint egyfajta mellékprojektet. 2012-ben kiadták első nagylemezüket †1614 címmel, olyan neves vendégekkel, mint Mats Levén (Denner’s Inferno, Aeonsgate, Krux, Ludor, Vandenberg, ex-Candlemass, ex-At Vance, ex-Adagio, ex-Malmsteen, ex-Sabbtail, stb.), Niklas Isfeldt (Dream Evil, Pure […]

For Centuries – mexikói végzet

Tavaly mutatkozott be epikus doom metaljával a For Centuries zenekar, ami egész jól megerősített abban, hogy Közép- és Dél-Amerikában bizony igencsak zajlik a műfaj undergroundja. Egyelőre nem is tud ebből kimozdulni a csapat, de egy újabb lépés lehet számukra a megfelelő irányba új számuknak, a Prometheusnak a megjelentetése. A single egy debütálást kíván előre vetíteni, a dalhoz pedig már egy videót is készítettek anyagi hátterüknek megfelelő színvonalon. Ígéretes szám, reméljük előbb-utóbb többet is kapunk a bandától. Minden esetre még nem veti fel őket a népszerűség, lévén, hogy a youtube-on én voltam az első megtekintő. Dagasszátok kicsit ezt a statisztikát ti is…

Sorcerer – Lamenting Of The Innocent (2020)

Hosszú sorokat tölthetnék meg újra azzal, hogy milyen utat is járt be a svéd Sorcerer zenekar és miért is nem tekintjük ma az egyik legelismertebb epikus doom metalt játszó bandának, de mindezt már korábban, The Crowning Of The Fire King lemezük kapcsán megtettem 2017-ben. Három évvel később ismét új anyagot készített a csapat, aminek egyrészt […]

Crimson Dawn – Inverno (2020)

Olaszország, Crimson Dawn és harmadik nagylemez… Sokat ez talán nektek nem mond, nekem viszont igen, hisz a 2005-ben alakult bandának eddigi anyagairól is volt szerencsém írni. A bemutatkozásuk nem sokkal az én forgácsos bemutatkozásomat követte, legutóbb pedig 2017-ben olvashattatok nálunk Chronicles Of An Undead Hunter című nagylemezükről. Nem túl termékeny bandáról van szó tehát, viszont […]

Atlantean Kodex – The Course Of Empire (2019)

    A hősi eposzok, a fantasy nem feltétlenül, de az emelkedett hangulat és monumentalitás szerintem mindig is a klasszikus heavy metal része volt, legyen szó a műfaj kezdetét jelentő angol bandákról, vagy jelenünk töménytelenül áramló és borzalmasan unalmas, sokszor jellegtelen epikus, power metal hordáitól. Tehát maga a pátosz nem egy vaktában született gondolat, hogy […]

Monasterium – Church Of Bones – 2019

    Ritkán olvasok értékeléseket, véleményeket olyan albumokról, amikről én is írni szeretnék, hogy ne befolyásoljanak és természetesen ne borítsanak ki néhány hatalmas butasággal. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok mindig tárgyszerű, mert az írás mögött mindig ott áll egy adott ember egy adott ízléssel, úgyhogy ameddig nem üzemeljük be itt a Forgácsnál a fejlesztés […]

Altar Of Oblivion – The Seven Spirits – 2019

     Alaposan megváratott új nagylemezével a dán Altar Of Oblivion, akik 2005-ös megalakulásuk óta bíztatnak arra fokozatos fejlődésükkel, hogy vissza-vissza térjek az anyagaikhoz. Második, Grand Gesture Of Defiance című, azóta agyonhallgatott anyagukról volt szerencsém írni még 2013-ban, azóta viszont csak hitegetés zajlott a folytatást illetően a zenekar részéről. 2014-ben már beígértek egy teljes anyagot, […]

Monasterium – Monasterium – 2016

      A történelmi Krakkó városában alakult 2008-ban az Evangelist nevű epikus doom metalban utazó banda, akik 2011-ben adták ki In Partibus Infidelium című, egészen jól sikerült bemutatkozó lemezüket. Zenéjüket egyértelműen a Messiah Marcolin érában született Candlemass lemezek ihlették, amihez megfelelő énekest is találtak Michał Strzelecki személyében, akinek modoros, de ugyanakkor kristálytiszta és a […]

Zeal & Ardor
december 11.