“RIPPING STADIUM BATHORY METAL” – ilyen és ehhez hasonló stílusmegjelöléseket találtam akkor, amikor 2 évvel ezelőtt a The Gauntlet bemutatkozó EP-jét hallgattam. Mondhatom, hogy eleinte kicsit szkeptikusan álltam ehhez a dologhoz, pláne egy olyan korban, amikor mindenki próbálja feltalálni a spanyolviaszt, és egy saját stílust kitalálni az általa játszott zenéhez. Meghallgatva az anyagot aztán kezdett […]
Nagyon megvezettek az ausztrál fiatalok. Bár különösebben nehéz dolguk nem volt, mivel még nem hallottam róluk és a zenéjükről, csupán a promósanyagok között keresgélve koppintottam rá a lejátszás gombra, amikor megláttam a pofás borítóképüket és kíváncsivá tettek azzal a szöveggel, hogy az Immortal, a Mastodon és a Cathedral egyesítésén munkálkodnak progresszív módon. Ez már önmagában […]
Korábban már olvashattátok, hogy május 27-én új albummal (Magnum Opus) jelentkezik a philadelphiai extrém metalos Iatt zenekar és bemutattuk nektek a Seven Wandering Stars című tételt. Most újabb dalt tettek elérhetővé a videómegosztón, melyen úgy tűnik a lemezhez tartozó ígéreteik nagy részét be fogják tartani. Gondolok itt arra, hogy egyszerre kívánnak disszonáns, elidegenítő hangképeket használni egy-egy dalon belül, miközben a fogós groove-okról, esetleg slágeresebb megoldásokról sem hajlandók lemondani.
A Magnum Opushoz vezető út legújabb köve az elég egyedi hangvételű Elixir Of Immortality. A szerzemény a zenekar elmondása szerint kitűnően illik magába az egész korongba is, melyet laza koncepció fog majd össze. A legtöbb tétel ugyanis egy-egy olyan szenvedélyhez, történelmi eseményhez vagy szokáshoz nyúlik vissza, mely során az ember valami nagyszerűt, már-már természetfelettit kíván alkotni (alkímia és egyéb sötét tudományok, kutatás a hallhatatlanság után).
Ha thrash metalról van szó, akkor nem hinném, hogy bárkinek elsőre a kanadai vonal jutna eszébe, pedig erre a műfajra is igaz az, amit gyakran hangoztatok: a metal bizony nemzetektől függetlenül képes utat törni magának és kitermelni a maga gyöngyszemeit. Ez Észak-Amerikában is ugyanígy megtörtént, még ha leginkább a 80-as évek végén, a 90-es évek […]
Velem sokszor előfordul az a jelenség, hogy beszippant a „mátrix”. Abban biztos vagyok , hogy más is járt már így: amikor a youtube-on vagy a bandcamp-en zenét hallgat és az oldal dobálja fel a tag-eket (első kritikámig azt sem tudtam mit jelent), hogy ez is hasonló, meg az is hasonló, és akkor az ember elfeledkezve […]
A veterán, brit extreme metalos Cradle Of Filth a 2015-ben megjelent „Hammer of the Witches” albumukkal emelte keserű mérgekkel teli ón-kupáját a múltra és az éj hollófekete szárnyain emelkedett egy új zenei korszakba, levetkőzve sírmélyi béklyóit, melyek meghatározták őket oly sok éven át. Ennek a mesteri szintnek kiteljesedése, az előző év őszén megjelent új […]
A The Unabomber Filest a Sepultura basszer Paul Xisto Pinto Jr. hozta össze még 2009-ben, debütálásukra mostanáig kellett várni. A zenekarban Vladimir Korg (The Mist) énekel és Alan Wallace (Eminence) pengeti a húrokat, a dobokért a szintén Eminence tag André Márcio a felelős. A zenekar célja egy egyszerű, durva extrém zakatolás létrehozása szarkasztikus szövegekkel, hogy ez mennyire jött össze, kideríthető az EP meghallgatásával, amit teljes egészében közzé tettek.
Gyakran megesik az életben, hogy elhamarkodottan ítélkezünk. Mikor megláttam a francia horda promó képeit, középen egy szemrevaló hölggyel, bizony valami tucat gótikus zenére számítottam, erre a borító is ráfejelt kicsit, de utánanézve a dolgoknak, rá kellett eszmélnem, nagyon messze állok a valóságtól. A furcsa nevű Dylath-Leen ugyanis egészen egyedi, nehezen kategorizálható zenét játszik a […]
