Tag: grunge

Sofie Jell – Beauty Lies in the Eyes – Part 2. [EP] (2021)

Brazil grunge? Hm? Igazán érdekes párosításnak tűnt, amikor a ‘forgácshoz érkezett e-mailek között kutakodtam, hogy a heti rádióműsorhoz – tudjátok a Fáklya Rádión hétfő esténként egy óra rock és metal a föld alól! – kerestem zenéket. Mivel a Sofie Jell promós levelében volt egy YouTube link is, gyorsan kattintottam. Fura élmény volt, amikor a Why? […]

Fémforgács podcast #10

A hétfői adást is meg tudjátok hallgatni, ha

  • lemaradtatok a műsorról,
  • tetszett és újra hallgatnátok.

https://faklyaradio.hu/singlepodcast.php?id=13&episodeid=347

A friss hazai dalok (Kontrollzé, EiLEMA, Nest of Plaques, Muddy Roots, From The Sky, Thy Catafalque) után a műsor második részében időgépbe ültünk és meg sem állunk a ’90-es évekig. Olyan dalok kerülnek terítékre, amik (számomra legalábbis) meghatározóak voltak a nemzetközi rock/metál színtéren 25-30 évvel ezelőtt.

NaÉs – Új dal a csatornán!

A kazincbarcikai NaÉs zenekar nemrégiben újabb felvétellel jelentkezett saját csatornáján. A Road-féle modern rock-kal, a punkos hangulatú némiképp nirvánásan grunge-os, és koszos hangzású korai Motörhead-attitűddel játszott dalaik többsége az utóbbi évek terméke. A nóták néhol pesszimista- szomorkás életérzéstől (Mocsár) a lemondásról (Hullócsillag), dacos kiállásról és tagadásról (Semmi) de bátorító pillanatokról (Hosszú nyár) egyaránt szólnak, ám érdemesebb azokat egészében hallgatni mintsem az én benyomásaimra hagyatkozni. A csapat megszólalása az első, 2009-es (THC című) kismelemeze óta töretlenül fejlődik, utóbb, 2019-ben a Fekete Róka című demóval jelentkeztek. Maguk is lépten-nyomon megjegyzik, különösképpen nem a stílushatározók szerint zenélnek. Friss dalaikkal a modern kori Auróra punk-rock sítusát, a lebegős, majd zúzós riffeken át a korai Hooligans zenei foszlányait is becsempészik a fülekbe. Az összességében már EP-hosszúságúra érett dalok így egységes dögös hangzást adnak vissza.

A trió az utóbbi években számos tehetségkutatón lépett fel eredményesen, díjakat nyerve így nem véletlenül nyithattak a Cadaveres, a Kalapács, a Remorse előzenekaraként egy-egy alkalommal. A csapat egy ideje négyesfogatként működik: Kónya Norbert – gitár/ének, Halász István – szólógitár, Kónya István – dobok és Alföldi Csaba – basszusgitár felállással.

Kónya Norbert így mutatta be a már majd nyolc éves bandát:

– Most valami „agyad eldobod b@szki, hogy mekkora királyok vagyunk” stílusban kellene írnunk magunkról, ám ehelyett következzék pár sor rólunk.

A 2014-ben indult banda tagjai „más-más zenei múlttal, innen-onnan-bandákból verődve” kezdetek el együtt zenélni.

– Úgy, és olyat szerettünk volna alkotni, ahol maradéktalanul, teljes lényünkben jelen lehetünk a zenében. Voltak már akkor magunkkal hozott kész dalaink, rengeteg riff, és részlet, amelyeket újra kellett hangszerelnünk, vagy az elejétől felépítenünk, hogy mindenki helyet találjon magának a dalokban úgy, hogy azok túlszárnyalják az ötleteket.

Az elkészített, igen jó hangzású felvételekről megtudjuk:

– Amolyan „home made’- módon rögzítettük a közelmúltban, és tettük online elérhetővé mindenki számára. Terveink közt szerepel már egy stúdióalbum is, de a jelenlegi, korlátozásokkal teletűzdelt helyzetben ez érthetően várat magára. A stílusunkat mi magunk sem tudjuk igazán meghatározni. Bár, nem is látjuk ennek különösebben szükségességét! Kis híján, mind a négyen más irányzat jegyeit hoztuk magunkkal, az igencsak tág értelembe vett rockzenéből. Hatottak ránk többek között a hard rock, a punk, a grunge, a stoner, de még a trash metál legnagyobbjai is. Ez a furcsa keveredés pedig, tagadhatatlanul érződik a dalainkban.

A zenekar célkitűzése megnyerő:

– Jó pár helyen zenéltünk az országban, de külföldön is többször megfordultunk már. Koncertjeinken ugyanazzal az energiával, tűzzel lépünk fel, és ’bontjuk le a színpadot’, akár húsz fős közönség előtt, mint ahogy máskor százak jelenlétében tesszük. Miért? Mert, ha csak egy ember is akad, aki azonosulni tud a zenéddel, azzal, amit együtt alkottatok, be tudja fogadni annak világát, és átéli a dalokat, akkor már megérte! Nem igaz? Reméljük, hogy mielőbb találkozunk egy jó buliban!

Addig is… A Rock & Roll legyen veletek! Üdvözlettel: A Naés

Nos, várjuk, hogy velük is mielőbb találkozhassunk.

Appalooza – tetem a dűnék közt

The Holy Of Holies címmel jelentette meg a napokban második nagylemezét a francia Appalooza nevű formáció. Néhány zenekarral ellentétben náluk azt tapasztaltam, hogy minden egyes nyilatkozatuk telitalálat lett a lemezzel kapcsolatban: törzsi motívumokat és halvány punk hangulatot is kapunk az alapvetően stoneresre vett alaphangon túl. Mindemellett olyan zenekarokat emlegetnek veszettül, mint a legendás Kyuss, valamint az Alice In Chains. A sivatagi hangulat mellett tehát igazán változatos zenét kapunk, időnként könnyed, máskor kőkemény riffekkel tarkítva.

Minderre tökéletes bizonyítékot szolgáltat a videóval is ellátott Distress című, valóban slágeres szeremény. De akár az egész lemezt meghallgathatjátok a trió bandcamp oldalának közbenjárásával. A feelinges dalok kedvelőinek különösen a záró Canis Majorist ajánlom…

Higher Power – 27 Miles Underwater (2020)

Mituán a Főnöknek elküldtem az év végi listámat, azonnal eszembe jutott, hogy ezt a lemezt teljesen lehagytam róla, miközben rengeteget pörgött. Így, ha már ott nem kapott helyet, akkor írok róla egy ajánlót, mert igazából egy elég izgalmas lemezről van szó. Tipikusan az a lemez, amit első belehallgatásra elkönyveltem egy szimpla pop-punk cuccnak, az a […]

Aliceissleeping – központban a hangulat

Egészen friss alakulat az Aliceissleeping, aminek központjában a tapasztalt énekesőnő, Alice áll nem meglepő módon. Bandájának legfőbb törekvése egy olyan produkció létrehozása, ami bőséggel táplálkozik a 70-es évek pszichedelikus, némely esetben okkultista törekvéseiből, mégis modern módon szólal meg. Hogy ez mennyire sikerült, azt Completely Fince című bemutatkozó lemezén tudjuk majd lemérni, ami február 5-én jelenik majd meg. Egy dalt azonban már megosztottak velünk, ez az Over And Over Again.

Mars Era – mindennek jelentősége van

Az olasz desert rock/metalos Mars Era három évvel a bemutatkozó Dharmanaut című anyaga után a folytatásra készülődik. A grunge, stoner és klasszikus rock elemeket egybe gyúró csapat dolgát, akárcsak másoknak, rendkívül megnehezítette a világjárvány, amíg az Oniro-t rögzítették, ugyanakkor a csapat szerint rengeteg pozitívum is köszönhető lesz ennek. Elmondásuk szerint sosem beszélgettek és agyaltak ennyit egy-egy dal készítése közben, így a négytagú társaság minden gondolata, de ami még fontosabb, saját érzésvilága belekerült a tételekbe. Akárcsak elődjét, ezt a lemezt is könnyed koncepció köti össze: itt egy önmagával vívódó ember belső ébredését, mondhatni felvilágosodását követhetjük nyomon, aki rájön, hogy van értelme álmodni és képzelegni, hisz a választás csakis az ő kezében van sorsát illetően. A február 19-én érkező lemezhez már itt az első kedvcsináló is Brighter Than The Sun címmel.

The King’s Head – szórakoztató egyveleg

A holland The King’s Head zenekart öt lelkes zenész alakította 2018-ban, akik már a 90-es évek óta zenélgettek együtt különböző projektekben. Múltjukban megtalálható az alternatív rock, a grunge és a progresszív metal is, így értelem szerűen ezek egyvelegét kívánták összegyúrni egy közös bandában. Munkájuk keredménye a napokban kiadott, a zenekarról elnevezett The King’s Head lemez, amin a hard rocktól a sludge elemekig mindent megtalálhatunk egy mégiscsak könnyed és dallamos szerkezetbe építve. A csapatot Tim Van Bokhoven énekes/gitáros, Pim Van Zuilen énekes, gitáros, billentyűs és Koen Koniuszek gitáros mellett Chris Stadhouders dobos és Jasper Van Der Hoeven basszer alkotja. Érdemes megjegyezni, mert a közzétett dalok alapján ez egy sikerre kárhoztatott zenekar lesz… Bemutatkozásukat érdemes a zenekar spotify oldalán keresni.

Ørdøg – Ø3 (2020)

A zenekar jól tudja, hogy az Ørdøg a részletekben rejlik. A zene rétegzettségében. A szöveg szövetében. Az ismét várt, sokszor keserű ízű szójátékokban. Szavakkal megfestett plasztikus képekben. Miért váratnám az olvasót (hallgatót!), hogy megosszam, a számomra a 3.sz. Ørdøg-lemez közel maximális pontot ér? Mert az Ørdøg harmadik lemeze nem pontokban mérendő, bár a költői mélységű […]

12
Frog Leap
május 29.
Ritual Howls
május 29.