Tag: industrial

Genocide Organ – Save Our Slaves (1991)

Képzeljünk el egy végletekig megosztott társadalmat, melyet vezetőiknek egy jól felépített, kellően primitív propaganda segítségével sikerült megosztania és uralkodni felette. A primitív szó általában pejoratív értelmezésű kifejezés, ám itt a hatékonyságon van a hangsúly. Az “egyszerű népnek” amely a végletekig ki van szipolyozva a napi 10-12 órás műszakokban már nincs energiája arra, hogy kellően megmunkált, […]

Tovább »

Catafalque – Dybbuk (2023)

Ismét rá kellett jönnöm, hogy hamar sakk-mattot lehet nekem adni akkor, ha az underground zenei élet bizarr, kísérletező oldaláról van szó. A brit Catafalque egyébként jó nevű zenészeiből álló csapatával ezidáig nem hozott össze a végzet, de boymester kollégának hála vége ezen ínséges időknek. Ezen emberkék már a projekt 2019-es megjelenése előtt is jól ismerték […]

Tovább »

Con-Dom – How Welcome Is Death To I Who Have Nothing More To Do But Die (2016)

Még egy napnyi fejezetnek vége, ezúttal is ugyanúgy lemegy a Nap, minden a legnagyobb rendben a világban. Akkor is, ha nekünk nagyon nincs így. Nem fog meghatni senkit sem a mi nyomorunk, az a miénk marad. Személyes poklunkból senki sem kér. Ha nem alakul éppenséggel a legjobban az életünk, az csak a saját csődünkként fog […]

Tovább »

Maud the moth & trajedesaliva – Bordando el manto terrestre (2023)

A művészvilág tele van olyan egyénekkel, akiknek olyan életút van a háta mögött, hogy könnyű inspirálódni történeteikből. Ezáltal haláluk után is egy kicsit még képesek másokon keresztül üzenni a mostani világnak, valamilyen értéket átadni abból, ami őket jellemezte. Most is egy ilyen ritka, ám nagyon örömteli esetnek lehetünk fültanúi. A festészet és a zene egymásra […]

Tovább »

The Horn – As A Living Soul (2017)

Egyszemélyes black metal projektekhez kell egy bizonyos fokú elszántság, de talán nem is az elszántság a legjobb szó a most taglalt projekt munkamoráljának jellemzéséhez, hanem inkább a megszállottság. A D MacHine ugyanis hű marad a nevéhez, gépeket megszégyenítő módon küldi ki fenevadjait a vadvilágba, amiket mi csak albumoknak hívunk. Egy küldetést teljesít A D, a […]

Tovább »

Haiku Funeral – Drown Their Moons in Blood (2021)

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen képet festene a bolygó, ha egyszerre lenne jelen az ősök által alkotott spiritualitás és a gépek által alkotott rideg, számító mechanika. Mindez egy despotikus, már-már apokaliptikus jövőben játszódna. Tudom, túl sok szabadidőm van, ami valamilyen szinten igaz is, ezért is bombázom most a kedves olvasókat gondolatfingjaim tucatjaival az utóbbi […]

Tovább »

Absolute Key – The Third Level of Decay (2022)

Az olyan embereknél, mint Antti Klemi nem kell sok az inspirációhoz. Elég egy álom, egy új behatás vagy akár egy régi emlék bevillanása és máris jön az inspiráció. Ilyenkor az alkotásvágy mindent felülír és hagyja, hogy ezek vezérlejék a kezét és a hangszálait. Antti neve a Circle of Ouroborus által hangozhat ismerősen. Akik ismerik ezt […]

Tovább »

Enphin – End Cut (2022)

Nem kis fába vágtam a fejszémet, amikor eldöntöttem magamban, hogy megnézem ezt az Enphin nevű brigádot. Teljes nevén Mr. Peter Hayden-nek nevezték magukat, azonban 2014 óta csak a monogramjukat használják, vagyis PH. Hogy, miért szerepelt mégis Enphin néven a promók között? Tudja az öreganyám térde kalácsa. Igazi zenei alkimistákról beszélünk, a csapat 2000-ben alakult a […]

Tovább »

NoisePoetNobody-projekt – Világunk romlásának zaja

A beszédes nevű Capturted Howls (Elkapott Üvöltések) kiadó streaming felületén elérhető a seattle-i Casey Chittenden Jones vezette, kísérleti zenés NoisePoetNobody projekt Look At This View című alkotása, a 2021. április 2-án megjelentetésre kerülő Insanity Mirror teljes hosszúságú lemez beharangozójaként. A dal ezen az oldalon érhető el.

Casey Chittenden Jones már jó tizenöt éve gyűjti csokorba és alkotja újra a NoisePoetNobody becenév alatt az összeomló civilizációnk zaját. Házi készítésű hangszereken, szintetizátoron, kültéri eszközökön, szalagok manipulálásával és hangokat átalakító eszközökkel dolgozik. Keresi-kutatja a különféle zajokat, egészében és foszlányokban dolgozza fel. Az ipari környezet hangjait a városi tér jellegzetességeit és a mezők dalát a nézete szerint pusztuló ökoszisztémánk segélykiáltásaként ötvözi dalok formájába. Álljon itt egy korábbi album elérhetősége a számos lemezt kiadott projekttől.

A sokszor kakofónikus felvételek népszerűségnek örvendenek a NoisePoetNobody előadásában, a stílus fesztiváljain (NorCal Noise Fest, Eugene Noise Fest, Olympia Experimental Music Festival). Az alkotó jelenleg Peter Kellerrel játszik a Dosenöffner Duóban.

Crown – indusztriális kísérletek

2011-ben indult a Crown nevű duó, akik egy dobgéppel felvértezve kiadták első EP-jüket The One címmel, majd élő hangszerekkel megtoldva Psychurgy című anyagukat. Rögtön sokan felkapták rájuk a fejüket, mivel az elektronika és a nehéz sludge egyedi keverékét pakolták erre a korongra, megfejelve jó sok elszállással, pszichedeliával. Most a folytatásra készül a projekt, ám azt előre bejelentették, hogy eszük ágában sincs még egy ugyanolyan lemezt készíteni. A duó nyilatkozata alapján új utakat keresnek, mivel az albumról albumra történő változatlanságot a művészet halálának tartják. Céljaikat is megfogalmazták: az indusztriális vonalat a new wave környékére hozzák és egyfajta modern Depeche Mode, Nine Inch Nails hibridként kívánnak megnyilatkozni. Hogy ez mennyire sikerülhet nekik, azt elég egyértelművé teszi az első meghallgatható daluk, az Illumination. A teljes korongot The End Of All Things címmel kell majd keresni, ami április 16-án jelenik meg hivatalosan.

12
She Wants Revenge She Wants Revenge
szeptember 24.
Combichrist, Megaherz Combichrist, Megaherz
szeptember 25.