A megalománia velejárója, hogy valaminek a mértékével sohasem lehetünk elégedettek. Lehet ez a jellemvonás alkalmazható leginkább a M. és N. urakra, akik a lengyel Useless csapatát erősítik hétköznapjaikban, amikor pedig senki nem figyeli őket, elbújnak egy elzárt erdei viskóba, hogy a legbetegebb szenvedések hangjainak hódolva múlassák el szabadidejüket. Nekik az anyabanda valószínűleg nem volt kellőképp nyomasztó, így önálló munkára adták a fejüket, ennek eredménye a depresszív, ambient elemekben bővelkedő Lifeless Gaze projekt, melynek immár a második teljes kiadványa integet a sarkon. A cseppet sem idegrendszerkímélő anyag címadóját hoztam most el nektek, okkuljatok belőle…
