Jelenleg úgy érzem, hogy a progresszív, vagy épp álprogresszív muzsikák életem végéig megmaradnak „szívem csücske” zenéknek. Nem érdekel, hogy valóban előremutató-e egy adott zenekar / album, vagy csupán a jól ismert paneleket, fordulatokat vetik be mesterfokon. Hogy az Octavision bemutatkozó korongja melyik kategóriába tartozik, az nem teljesen egyértelmű, bár úgy gondolom, hogy alapvetően a másodikba. […]
Tovább »