Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Lépcsőfokok? Demók? EP-k? Mi a fenének van erre szüksége bárkinek is, ha rögtön a dolgok sűrűjébe vethetjük magunkat! Nem szórakozok én sem, az orosz Neka nevű projekt Alexander L. egyszemélyes alkotásaként azonnal magával ragadott. A Gestalt-ról első körben az jelenthető ki bizonyosan, hogy nem veszik el róla a reflektorfényt mindenféle zenekartörténetek, háttérmesék, mivel az égvilágon […]
Tovább »
Ha funeral doom komolyabb zenekarait sorolják fel, gyakran megfeledkeznek a belga Pantheist zenekarról, projektről, ami nem a minőségnek, sokkal inkább a csendes megjelenéseknek és a hosszú szüneteknek köszönhető. Pedig a csapat vezére, Kostas Panagiotou a műfaj egyik megkerülhetetlen alakja, aki sajátos billentyűjátékával számtalan lemezen bizonyította már tehetségét (Towards Atlantis Lights, Clouds, Wijlen Wij, Aphonic Threnody). […]
Tovább »
A Kostas Panagiotou vezette funeral doom metalos Pantheïst a napokban mutatta be Steve Hackett – Shadow Of The Hierophant című dalának feldolgozást. A dal eredetileg Steve Hackett 1975-ös debutáló szólóalbumáról, a Voyage Of The Acolyte-ről szármatik. A banda így kommentálta a feldolgozást:
„A Shadow Of The Hierophant, Steve Hackett zseniális prog-eposzának különleges feldolgozása. Javítottuk az eredeti sötét hangulaton, lecsökkentettük a proggos elemeket, helyette a funeral doom megközelítést adtunk neki. A Tarot olvasás által ihletett sötét szövegek máig fenyegetőbbé és rejtélyesebbé teszik a kompozíciót.„
Joris-Karl Huysmans francia író az 1800-as évek második felének jelentős alkotója, akinek legismertebb, magyar nyelvre is lefordítótt regénye A különc címre hallgat. Főszereplője egy hiányt semmiben sem szenvedő herceg, aki úgy akarja megélni a valóságot, hogy attól teljes mértékben eltávolodik. A társadalomtól elvonulva fokoz fel mindent, amit ember érzékelni képes, legyen az ragyogás, […]
Tovább »
2016-ban farrrkas kollégám megjegyezte, hogy a tavasz közepére időzített Sorrowful Land bemutatkozás őszt varázsolt a szobájába, úgyhogy némiképp előnyben részesülök a folytatást illetően, mivel ennél ősziesebb idő már biztosan nem lesz. November derekán, miközben a tél már be-be kukucskál a kulcslyukon, érkezett meg hozzám az új Solitude Productions szeretetcsomag, támogatva az ilyen időben […]
Tovább »
Fiatal, még épp, hogy fejlődésben lévő szervezetemet az ezredforduló környékén olyan finomságokkal nyugtattam, mint a Skepticism, Evoken, Esoteric zenekarok, akikről érdemes tudni, hogy a funeral doom metal hibázni nem tudó fenegyerekei. Lelassult véráramom, elbódult sejtjeim az örök ifjúságot nem hozták el számomra, de a fiatalos hozzáállást a dolgokhoz igen, mivel még ma is […]
Tovább »
