Tag: Pentagram

Lord Vicar – The Black Powder – 2019

    A 70-es években a Black Sabbath zenébe öntötte a munkás emberek pesszimizmusát és erővel ruházta fel, a 80-as évek pedig ennek az egyvelegnek a nyakába öntötte a spiritualitást és okkultizmust, létrehozván és véglegesítvén a tradicionális doom metal aranyszabályait. Nem heavy/doom, nem epikus doom, hanem a nagybetűs fajta, aminek kevés művelője volt és van […]

Tovább »

Magic Circle – Departed Souls – 2019

    2013-ban szinte a semmiből került elém az amerikai Magic Circle bemutatkozó anyaga és akkor bizony két vállra fektetett. Bátran párhuzamba állíthattam az akkor megjelent Sabbath lemezzel és simán kihoztam volna kettőjük párharcából az amerikaiakat győztesnek. Ennek okai nagyon egyszerűek: nagyszerű dalokkal felszerelkezett, nem csak másolatnak tekinthető heavy/doom lemezt tettek le az asztalra sajátos […]

Tovább »

Obsidian Sea – Strangers – 2019

    Egyre érdekesebben alakul a bulgáriai Obsidian Sea tevékenysége, akik lépésről lépésre egyre jobb lemezeket tesznek le az asztalra. 2009 óta folyamatosan követem őket, leginkább azért, mert első kiadványukra még az epikus doom metal jelzőt aggatták. Abban az évben igencsak szegényes volt a felhozatal a műfajban, így nagy lendülettel vetettem rá magam a Between […]

Tovább »

Victor Griffin – újra kiadásra kerül a doom legenda szólóalbuma


Az amerikai Stone Groove Records gondozásában újra kiadásra kerül a Pentagram, a Place of Skulls, az In-Grave gitáros/énekeseként ismert doom legenda. Victor Griffin 2005-ben megjelent Late For An Early Grave című szólóanyaga. A lemezen a fent említett három bandának 1988 és 1994 közötti demói, valamint addig meg nem jelent dalai szerepelnek. Az 500 darabszámban megjelenő CD egyikére itt lehet szert tenni.
 


Hour Of 13 – Hour Of 13 – 2007

       Az amerikai Chad Davis életének eseményeit, zenekarokhoz való csatlakozását, az ott betöltött szerepkörét közel lehetetlen követni és számon tartani, mivel még saját projektjeit is hol megszünteti, majd átnevezi, hogy aztán ismét visszatérhessen a régi jól bevált névhez, melyet egyébként alig ismernek páran. A Mountain Of Judgement, Obscurae, The Sabbathian, Olde, The Ritualist […]

Tovább »

Nekromant – The Nekromant Lives – 2018

    Gyakran vetődik fel a kérdés, hogy lehetséges az, hogy egy doom metal lemezt kedvelek, egy másikat pedig kevésbé, pedig elvileg mindet befalom… Erre igencsak egyszerű a válasz, mivel könnyedén tudom a következők alapján két csoportba sorolni az adott lemezeket. Klasszikus doom esetében megkerülhetetlenül kell használnunk a Black Sabbath, Candlemass, Saint Vitus, Pentagram neveket, […]

Tovább »

Iron Void – Excalibur – 2018

    Az angol Iron Void már a kezdete óta szimpatikus, igazi kispolgári doom metalt játszik, hozva azt a mocskot, ami naggyá tette egykoron a Saint Vitust, valamint a Pentagramot. Volt szerencsém hozzájutni bemutatkozásukhoz és a gyorsan érkező folytatáshoz is, amiről még 2015-ben írtam cikket. Most kevesebb kapkodás után, újabb, szerencsére a minőséget nem befolyásoló […]

Tovább »

Burning Saviours – Death – 2018

      Ha svédekről van szó és hagyománytisztelő doom metalról, azt hiszem, mindenkinek megvan a maga kedvence és abban is biztos vagyok, hogy a többségnek nem a Burning Saviours neve fog beugrani elsőre. A műfaj nagy kedvelőjeként tisztességesen „követgetem”, amit a 2003 óta létező, egyébként rendkívül elkötelezett és kitartó banda produkál, de összességében a […]

Tovább »

Apostle Of Solitude – From Gold To Ash – 2018

      A fantasztikus, engem legalábbis azonnal magához szippantó névvel ellátott indianapolisi doom metal banda, az Apostle Of Solitude kapcsán első gondolatom az volt, mi lenne, ha összevadásznék a srácokról annyi képet 2004-es alakulásuktól kezdődően, hogy táblázatba foglalhassam a szakállnövesztésük történetét. A tagok cserélődése miatt viszont csak egy „innen indultunk, ide jutottunk” összeállításig jutottam. […]

Tovább »

Purple Hill Witch – Celestial Cemetery – 2017

       Hithű doom metal rajongóként fordultam a 2017-es év felé, megfelelő mennyiségű pesszimizmussal és kishitűséggel hiányoltam a stílusban fogant lemezeket, de az esztendő előre haladásával csak rám tudtak cáfolni a nem nagy mennyiségben található, de kellő elhivatottsággal rendelkező zenekarok. Kaptunk és kapunk himnuszokat a Procession, Below kettőstől, befutott az új Lord Vigo, a Doom’s […]

Tovább »