Tag: progresszív death metal

Alase – névtelen lebegés finn nyelven

Az Inverse Records jelentette meg a finn Alase egydalos kislemezét. A bemutatkozás különös módon a zenészek részéről is az énekesekre helyezte a hangsúlyt. A Vailla nimeä című dal a csapat újabb, progresszív oldalát mutatja be. Két énekessel Juha Tretjakov és Markus Hirvonen-nel adják elő. A különböző stílusú vokál-elemek igazán színessé teszik az alkotást. A zenészek elképzelése szerint a rájuk jellmező, korábbi télies -fagyos doom , majd death metal hangulatot a technikás riffekkel és az azokkal ütemesen megszólaló dobbal viszik tovább a modern metal irányába. A zene, valóban, meglehetősen modern, sok-sok ’70-es évek beli progresszív elemmel.

Janne Lunnas gitáros így mutatja be a művet: „Markus és Juha hangja nagyon összeillik. Néha azt is nehéz megmondani, melyikük énekel. Kettejük jelenléte több zenei lehetőséget biztosított a számunkra – és az eredménnyel különösen elégedettek vagyunk. A megjelenített hangzás, a ritmusok egyre színesítik azt, amit eddig az Alasé-val játszottunk. A csendes, dallamos, tiszta ének ezúttal jelentős szerepet kapott.

Hundred Headless Horseman – koncepciós lemezen a világvége

Érdekes zenei kalandokra invitál minket a finn Hundred Headless Horsemen zenekar, akiknek 2015 és 2016 hozott egy-egy EP-t, majd hosszadalmas hallgatást. A finnek azonban nem tűntek el végleg, sőt, teljes erőbedobással térnek vissza hamarosan megjelenő bemutatkozó albumukkal, ami témakörében a világvége köré épül. Elsőre elcsépeltnek tűnik ugyan, de a csapat megközelítése nem a szokványos apokalipszis képet festi le, sokkal inkább annak a folyamatnak a menetét, ahogy az emberiség túlzott önbizalma miatt szépen lassan felemészti önmagát. Miközben úgy érezzük, mindent irányítunk és tudatosan tervezgetjük a jövőt, elfelejtjük, hogy igazából biológiai lények vagyunk, melyek csupán a természet szeszélyétől függnek.

Az Apokalepsia dalaiban fog igazán kiteljesedni a banda leírásuk szerint. Pszichedelikus rock/metal fúzióját képzelték el death metal elemek beillesztésével, ami egészen izgalmasnak hangzik. Hogy ez a fúzió mennyire lesz életképes, az természetesen akkor fog igazán megmutatkozni, ha a teljes lemezt meghallgattuk. Addig viszont itt egy kis ízelítő az első kislemez Cataclysm című dalának képében.

Human Equation – mexikói progresszió

 
Sokszor nem számolunk a metal nagyhatalmak felsorolásakor a dél-amerikai országok teljesítményével, pedig ha nehezebben is jutnak el hozzánk, de zenekaraik már évtizedek óta jelen vannak az extrémebb színtéren is. Mexikó sem kivétel ez alól és otthont ad a fémzene minden irányzatának, az underground élet pedig egyenesen virágzik. Ebben kutakodva találhatunk magunknak például olyan zenekarokat, mint a progresszív death metalt játszó Human Equation, akiknek most jelent meg The Human Universe című bemutatkozása. Érdekes hangulatú anyag, ami a technikásság helyett sokkal inkább egyfajta régimódi progressziót hivatott bemutatni. 

The Human Universe by Human Equation

Proliferhate – olasz petting Opeth dalokra

 Mióta az Opeth nekilátott kiégését és ötlettelenségét (erre maga Mikael is több interjúban hivatkozott őszintén) a 70-es évek imádatának leple alá temetni, sokan maradtak extrém, mégis progresszív elemeket felvonultató lemezek nélkül. A hiánypótlásra már számos banda bejelentkezett több-kevesebb sikerrel. Hozzájuk sorolnám az olasz Proliferhate csapatát is, akik immár második nagylemezükkel igyekeznek bekerülni a felső körökbe. Új anyaguk végighallgatása ettől függetlenül is képes néhány kellemes meglepetést okozni, mert bizony nemcsak a klasszikus Opeth lemezek voltak rájuk hatással, szintén bőven merítenek a progresszív rock hőskorszakából is. A Demigod Of Perfection dalait itt találjátok. 

http://www.youtube.com/watch?v=LQGunkgjueE&

Symphony Of Symbols – Historiocriticism – 2018

    Időnként mindenki hajlamos belefeledkezni a hétköznapokba, követni a rutint és érezni valami nyomasztó hangulatot, aminek nincs tisztában az eredetével. Valahogy így vagyok most én is a hosszú, gyakorlatilag hetek óta változatlan időjárást produkáló ősszel, amikor semmi kirívó esemény nem történik, csak annak a bizonyos mókuskeréknek a taposása. Nem lehettem sokkal különb állapotban akkor […]

Tovább »

Fragarak – a társadalom misztikumai

 Önmagában is érdekes téma a társadalmak viselkedése, kultúrák ütközése, egybeolvadása, a hatalmi harcok, intrikák világa, de ha mindezt a világ egyik legsokszínűbb, legnagyobb népességgel rendelkező tájáról kapjuk, akkor meglehetősen hitelesnek tekinthető. Az indiai Fragarak zenekar pont ebben a közegben működik és négy évvel debütálásuk után elkészítették újabb elképzelésüket ezekről a témákról. A progresszív death metalként emlegetett zenekar definiálása még a prog jelző ellenére is szűkösnek tekinthető, mivel zeneileg rendkívül változatos, egyedi hangszínt ütnek meg, kezdve a klasszikus extrém vonaltól a népies kinyilatkozásokig, de van itt melankólia, gótika, némi black metalos beütés a vokálok miatt és számtalan furmányos, csavaros szerzemény, amiből ízelítőnek itt az In Rumination II. 

Sadraen – álmok a világvégéről

 Nem túl rózsás az emberiség helyzete a francia Sadraen zenekar szerint, akik 2012-ben intultak útnak. A zenekar eddig néhány demóval, egy EP-vel múlatta az idejét a sok koncertezés mellett, aminek lett akkora hatása, hogy végre debütálhassanak. A progresszív death metalra összpontosító banda Orphan Lord címmel jelentette meg lemezét a napokban, ebből hallhattok most egy kis összefoglalót. 

Stormhaven – újabb ujjgyakorlatok

 Az utóbbi hetekben szinte szárnyra kaptak a jobbnál jobb technikás, progresszív death kiadványok, aminek eredménye a hangpróba megszállása is. Most egy újabb zenekar tette elérhetővé bemutatkozó lemezét a stílusban, mégpedig a francia Stormhaven. A 2010 óta létező banda pofás csomagolásban tálalja elszállós elemekkel tarkított halál metalját, amit teljes egészében meghallgathattok a zenekar bandcamp oldalán. 

Exocrine – Ascension – 2017

    Hányadékzöld borító, ocsmány gennygombócok közt felemelkedő, félelmet keltő figura, akinek még véletlenül sem tudnánk őszintén „Jó reggelt, szomszéd!” rigmussal köszönni. Mindezt áthatja a számítógépes tervezés, a művi epikusság érzete, hogy biztosak legyünk benne, itt valami nagyon modern, technokrata produktum vár ránk. Ha pedig a róka keveredik a modernkedéssel, abból csak technikás death metal […]

Tovább »

Abscission – Vacuity – 2016

    Sokan úgy tartják, hogy a blackened death metal egyenlő a Behemoth zenéjével. Én magam – bár tisztelem a lengyel brigád munkásságát – pont nem vagyok egy kifejezett Behemoth-fan, és mindig üdvözlöm azt, ha egy csapat kissé másként szalad neki a műfajnak, mint a megkerülhetetlen polákok.       A dán Abscission idei albumát például már […]

Tovább »