Nyolc percnél alig hosszabb merülésre csalogat a magyar Undersea Field háromszámos EP-je. A Blue három rövid szerzeménye a szeptember körül érkező Underwater Observer című nagylemez előfutáraként jelent meg, az utóbbin pedig tíz dal lesz hallható. A Föld nagy vizeinek titokzatos univerzuma rendre megihleti a zenészeket – elég csak az oly nagy népszerűségnek örvendő Chthulu-mítosz sötét […]
Tovább »
A sötét hangulatú pszichedelikus doomot játszó amerikai Insect Ark legénysége úgy döntött, hogy a tavaly megjelentetett The Vanishing című debütáló albumuk rendkívül pozitív fogadtatásának örömére egy amolyan „hogyan készült”-rövidfilmet készítenek az együttműködésről. Az „örömére” ezesetben erős igen erős túláz, tekintettel a sötét mélységek bugyraiban turkáló, a sötétséget kitár kapukon kiengedő muzsikára. A rendkívül életszagú doku-felvétel legalább olyan különös hagulatot áraszt, mint a kéttagú csapat lemeze.
A projektet alkotó Dana Schechter (Swans) és Andy Patterson (ex-SubRosa), így mesélt az ötletről:
„Ezt a mindössze nyolc perces mini-dokumentumfilmet a The Vanishing egy éves születésnapjára időzítettem. Elkészítettük a lemezt, a turnét is elkezdtük, és több lépcsőfokot is megjártunk a kettő között… sok-sok munkával. Vért, verítéket és könnyeket hullattunk. Álmatlanul dolgoztunk, jól bepiszkoltuk a kezeinket. Aztán alighogy útnak indultunk, bekopogtatott a COVID és mindenünk darabjaira hullott. Az eltelt időszakban, együtt a világgal, mi sem tudtuk felfogni, milyen jelentősen meg fog változni az életünk. Nagyon intenzív volt hasznosan tölteni még azokat a napokat. Ezzel szemben az elmúlt egy év nagyon absztrakt formát öltött. Míg egyes pillanatok csak elröppennek, mások hosszan itt ragadnak, mint valami ragasztó.„
„A lelke mélyén a The Vanishing az ’állandótlanságról’ szól. Nagyon személyes a maga módján. Nem tudjuk, így nem is próbáljuk meg szavakba önteni. Azért döntöttünk a film készítése mellett, hogy felszínre hozzuk azt az elsődleges érzést, milyen fontos művészetet teremteni. Nem számíthat, mibe kerül, milyen nehézségekbe ütközünk mi magunk. Én nem vagyok filmkészítő, de valahogy teret engedtem annak, hogy így mondjam el a történetet. Abban bízunk, hogy kicsit ráirányítja a figyelmet arra pillanatra, ahogyan sokunk emlékeszünk a tavalyi márciusra, arra a zavarodottságra, ahogy a világ új rendjéhez kezdtünk igazodni. …Éppen egy éve történt.„
Magáról a lemezről korábban itt adott hírt a Fémforgács. A világ rendjének felemlített változása előtt szinte végszóra kiadott lemezről, a sokszor rémisztő hangulatú, máskor érdes kezekkel sötéten simogató zenéről némi információval szolgál annak, ellátogat korábbi bejegyzéshez.
A brit death metal trió, a 2014-ben alakult Wounded Not Dead az LA Riot Records-hoz szerződve jelentette meg új anyagát. Korábbi lemezük, a 2017-ben kiadott The Battles Of Horus Of Edfu céltudatosan épített zenei kavalkádról árulkodik, jól kijelölte leendő rajongóik számára az utat, amin elkísérhetik őket.
A zenei tapasztalatot az Inner Rage, Inebrious Incarnate és Wacko bandákban szerzett tagok (nevezetesen: Thiago Carvalho – gitár és ének, Rimon Jaoude – basszus és szintetizátor, Adriano Ferraro – dobok) a pszichedelikus progresszív rock, a death metal és a fúziós jazz stíluselemeit ötvözve alkotják meg szélsőséges és figyelemfelkető zenéjüket.
Második, 2021 őszén megjelentetésre kerülő korongjuk, ennek megfelelően az The Alchemist címet kapta. A csapat alig várja, hogy európai és amerikai turnén döngölhesse földbe környezetét a Napalm Death-es grindcoret (mi mást?) szellős és kalandos dallamokkal, kísérletezős space rock hangzással ötvöző, kissé morcos zenéjével.
Pökhendiség és tájékozatlanság azt állítani egy műfajról, hogy túltelített, unalmas és nem tud új dolgokkal szolgálni, mivel a felfoghatatlan mennyiségű megjelenés ismerete nélkül ezt nem lehet biztosan kijelenteni. Senki sem tud meghallgatni minden death metal lemezt, értékelni és objektíven kezelni minden korongot. Mégis kialakulnak bennünk akaratlanul is bizonyos korlátok, amiket sokkal könnyebben kialakítunk magunkan a […]
Tovább »
A country hazájából, illetve mára a rock zene egyik fontos állomáshelyéről, Nashville-ből származó Howling Giant a pszichedelikus metal kiváló specialistájaként április 20-án jelenteti meg újabb korongját, Alteration címmel. A heavy rock színtéren sikeres csapat jövőkutató, sci-fi ihlette, elgondolkodtató zenéjével 2015 óta kelt feltűnést. Az évek alatt két EP-t és négy LP-t jelentettek meg. Az utóbbi kb. egy évben, a járvány súlytotta bezártságban írták meg legújabb lemezük zenei anyagát. Az új korong ugyan még nem elérhető, de régebbi dalaik meghallgathatók a bandcamp oldalon.
A 20 perces, instrumentális Alteration is erről a bezártságról szól. Tematikájával a korábbi lemezre reflektálva a világok közti űrök (Space between Worlds) betöltésére vállalkozik.
Zach Wheeler dobos mesél a zenekar jelenlegi körülmények közti működéséről és a lemez keletkezéséről: „Elkezdtünk a Twitch-en ‘élő műsorokat’ stream-elni, mialatt már izgatottan vártuk, hogy újra turnézhassunk. Az élő műsoraink mindent tartalmaznak, kezdve onnan, hogy Tommal főzünk, ahogy szólózgatunk, vagy ahogy a teljes banda játszik szombatonként. Ilyenkor megkértük a hallgatókat-nézőket, adjanak tippeket dalcímekre, mi pedig megírjuk a zenét. Amikor visszanéztük a felvételeket, arra gondoltunk, hogy klassz lenne megjelentetni lemez formájában. Így ez az április 20-án megjelenő LP az emberektől érkezett és nekik szól, egyfajta tiszteletadás a rajongóknak, a barátainknak és a családjainknak is, akik a bezártságban is hagyták, hogy ússzunk a zenével.”
Az ausztráliai Brisbane-ből származó garage psych rocker Sacred Shrines nemrég tette közzé Front Row Future dalának videóját az április 23-án a Rebel Waves Records-nál Enter The Woods címmel megjelenő albumukról. Phil Usher frontember így mutatja be új lemezüket:
„Amikor az anyagot írtuk, egyértelműen olyan ötleteket kerestünk, amelyek más helyekről jönnek, mint ahol mi valaha is jártunk. Már a dalok váza is újszerű volt a számunkra, a gitárriffek pedig kaotikus érzést keltettek bennem. A számomra a zene és a szöveg valóban valamiféle összeomlás portréja, amit már a járvány okozta 2020-as krízis előtt is éreztem. A video képi megjelenítése is ennek az őrületnek, az ún. nyugati társadalomnak a romlását hivatott bemutatni. Mindig van fény és sötétség. S mi mindig a jobb időket kutatjuk, zenénk nagyítójának üvegén át.„
Érdekes zenei kalandokra invitál minket a finn Hundred Headless Horsemen zenekar, akiknek 2015 és 2016 hozott egy-egy EP-t, majd hosszadalmas hallgatást. A finnek azonban nem tűntek el végleg, sőt, teljes erőbedobással térnek vissza hamarosan megjelenő bemutatkozó albumukkal, ami témakörében a világvége köré épül. Elsőre elcsépeltnek tűnik ugyan, de a csapat megközelítése nem a szokványos apokalipszis képet festi le, sokkal inkább annak a folyamatnak a menetét, ahogy az emberiség túlzott önbizalma miatt szépen lassan felemészti önmagát. Miközben úgy érezzük, mindent irányítunk és tudatosan tervezgetjük a jövőt, elfelejtjük, hogy igazából biológiai lények vagyunk, melyek csupán a természet szeszélyétől függnek.
Az Apokalepsia dalaiban fog igazán kiteljesedni a banda leírásuk szerint. Pszichedelikus rock/metal fúzióját képzelték el death metal elemek beillesztésével, ami egészen izgalmasnak hangzik. Hogy ez a fúzió mennyire lesz életképes, az természetesen akkor fog igazán megmutatkozni, ha a teljes lemezt meghallgattuk. Addig viszont itt egy kis ízelítő az első kislemez Cataclysm című dalának képében.
Két pszichedelikus lemezt kaptam Lengyelországból az elmúlt hetekben, melyekben egyetlen közös tényező van: mindkettő nevében szerepel a Moon kifejezés. Ezek közül a Moontoy saját magáról elnevezett bemutatkozását szemeltem ki magamnak elsőként pont azért, mert nyugalommal és kikapcsolódással kecsegtetett, ami kifejezetten jól esik egy hosszú nap végén. A trióként működő lengyel csapat minden szempot szerint megfelel […]
Tovább »
A pszichedelikus rockban utazó ausztrál Sacred Shrines első lemezén 2016-ban az űrben kereste a választ feltett kérdéseire, áprilisban érkező Enter The Woods lemezükön azonban jóval emberközelibb témákat vesznek górcső alá. Bevallásuk szerint ezúttal a hétköznapi élet inspirálta őket legjobban, így az érzelmek széles skáláját fogjuk bejárni ezen a korongon. Az albumról először a Trail To Find nevű szerzeményt hallgathatjátok meg, ami egy szakítás történetét, leginkább lezárását meséli el.
1. Enter The Woods
2. Trail To Find
3. Front Row Future
4. Keep All The Sunshine
5. Take The Fall
6. Through The Haze
7. Paint The Sky
8. Stranger
9. Never Far From Where We Are
10. Aching Bones
11. Shadow Man
12. The Hunter
13. Pass Like A Parade
