Tag: Reverend Bizarre

The Lone Madman – Let The Night Come (2019)

Nem rohantam a boltokba az azonnali folytatást és teljes lemezt követelve, amikor 2016-ban meghallottam a finn The Lone Madman Dreary Task című EP-jét, de túl sok agyalás nélkül betettem őket abba a kabátzsebembe, ahol a “lehet belőlük valami” zenekarokat szoktam tárolni. Ezt nagyon egyszerű, mégis hangulatos doom metaljuknak köszönhették, ami egyértelműen reflektál az egykori pályatárs […]

Suum – Cryptomass (2020)

Nagyon úgy néz ki, hogy félretéve péntek 13-at és az egyéb misztikummal töltött dátumokat, eseményeket a doom metal zenekarok új kiszemeltje a Valentin-nap és környéke lett megjelenést illetően. Most vagy mindenki nagyon szerelmes, vagy pusztán a véletlen műve a dolog, de a viszonylag pangással eltelt január után igazán mozgalmas folytatásban van részünk. Olvashattatok egyedi hanggal […]

Lord Vicar – The Black Powder – 2019

    A 70-es években a Black Sabbath zenébe öntötte a munkás emberek pesszimizmusát és erővel ruházta fel, a 80-as évek pedig ennek az egyvelegnek a nyakába öntötte a spiritualitást és okkultizmust, létrehozván és véglegesítvén a tradicionális doom metal aranyszabályait. Nem heavy/doom, nem epikus doom, hanem a nagybetűs fajta, aminek kevés művelője volt és van […]

Acolytes Of Moros – The Wellspring – 2018

    Nagyszerű névvel indult útjára 2010-ben a svéd Acolytes Of Moros zenekar, akiknek meggyőző demói hallatán már a kezdetek óta nyomon követem a sorsát. A banda neve a görög mitológiából származik, ahol Moros egy olyan szellem, aki a végzetéhez kíséri az embereket. Legegyszerűbben tehát a „végzet követői”-ként azonosíthatjuk őket, ami rögtön kijelöli számukra az […]

Procession – Doom Decimation – 2017

   Tegyük fel, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy megajándékozzuk a világot egy remek epikus/tradicionális doom metal zenekarral és levadásszuk az összes szükséges hozzávalót. Első körben biztosan egy kiváló dalnokkal tölteném fel a frontember helyén tátongó űrt, mivel ő lesz az, aki megadja a banda minden egyéniségét, ízét. Ezek után jöhet a gitáros, lehetőleg olyan, […]

Gloomed – kaliforniai rémálmok

 A napsütéses Kalifornia államot nem igazán ismerhettük meg olyan oldaláról, amit most a frissen alakult tradicionális doom metalt játszó Gloomed mutat meg nekünk bemutatkozó demójában. Az összesen 3 dalt tartalmazó Initial Offering bő fél órában vonultatja fel nekünk a műfaj legjobban csengő sablonait, kezdve a Reverend Bizarre felelevenítésével. Egy általános, napközbeni depressziórohamhoz tökéletes választás lehet ez a kiadvány, egy egész lemezbe pedig már belegondolni sem merek. 

Hooded Priest – Devil Worship Reckoning – 2010

    Az underground világ legfájóbb pontja, amikor egy jóval többre hivatott lemezzel találkozok. Rengeteg kiadvány tud a folyamatos megjelenések közepette úgy elsuhanni, elsikkadni az éterben, hogy nem találkozik a közönségével még a kritikusok pozitív fogadtatása ellenére sem. Erre egy igazán jó példa a Hollandiában székelő, ugyanakkor nemzetközi kapcsolatokkal is bőven rendelkező Hooded Priest zenekar, akik […]

Caskets Open – ismét bakeliten

 A tradícionális doomot hc-vel, punkkal keverő, meglehetősen egyedi finn Caskets Open nemrég megjelentette harmadik nagylemezét, mely a But Your Rule és To Serve The Collapse címre keresztelt kiadványokat hivatott folytatni. Az új album a Follow Nothing, amit akárcsak korábban bemutatkozásukat, csak korlátozott példányszámú bakelit lemezen adtak ki. Nem véletlenül soroltam fel egyébként mindhárom eddigi produkciót, mivel a bakelit formátum mellett mindenki kedvtelésére elérhetővé tették albumaikat bandcamp oldalukon. 

The Lone Madman – egy lehetséges utód

 Gondolom olyan zenekarok, mint a Cathedral, Reverend Bizarre visszavonulása nem sok embernek okozott örömet, de a napokban felfedeztem magamnak egy új finn csapatot, akik egyértelműen szívesen magukra öltenék újra a reverendát. A zenekar The Lone Madman névre hallgat és 2016-os, Dreary Task c. bemutatkozó kiadványukon erről ti is megbizonyosodhattok! 



Count Raven – Storm Warning – 1990

    Manapság hallani, az egészségügyet minősítendő kifejezést, miszerint kórházba meghalni járnak az emberek. Hogy ennek mennyi a realitás értéke, mindenki döntse el maga, de tény, hogy az egészségügy még így is egy csúcsra pörgetett nagymama energiájával teszi a dolgát saját korlátai között. Főleg, ha megfigyeljük, milyen állapotok uralkodtak néhány száz évvel ezelőtt, amikor a […]

123
április 27.,
április 30.,
május 04.,