Már jó ideje nem téma az, hogy egy banda más ország kiadójához szerződik, sőt, jelen esetben egy görög társulat lemezét gondozza közös összefogással egy orosz és egy kanadai kiadó. 2009-ben formálódott meg az együttes, nagyjából a mostani tagokkal. Egy 2012-es demó után ez az első lemez, szóval nem észtvesztő a tempó. Egy 1 óra […]
Tovább »
Egy orosz együttes második lemezét tartva a kezemben, továbbra is megerősítést nyer számomra, hogy a rock/metal színtér utolsó végvárai keleten állnak. A nyugati kiadókra a szokásos anyagi érdekek hajszolása a jellemző, ami természetesen nem azt jeleni, hogy villákat építenének a tulajdonosaik a bevételből, csupán azt, hogy a gondosan szelektált beküldésekből rendszerint a fost engedik át […]
Tovább »
Ha a death/doom metal Oroszországból jön, azt általában szeretjük. A moszkvai zenekar Metal Archives-os profilja alapján pedig nagy csalódásra nem kell számítani, gyakorlatilag a teljes zenekarnév + album- és számcímek jöhettek volna a death/doom metal névgenerátorból, van itt folyó, nihil, szellem, csendes szelek, hideg, elhaványuló fény és minden, ami a sötét hangulathoz kell. Az […]
Tovább »
Egy hat éve alakult ukrán csapat debüt lemeze jutott el hozzánk a Solitude jóvoltából. Demó három éve, ez a lemez tavaly. Ennyi egyelőre a csapat mérlege. A Facebook oldaluk alapján aktívan koncerteznek, bár csak három hivatalos tag van a fedélzeten, melyből kettő gitáros (Alina Tishenko és az énekesi feladatokat is ellátó Sergei Korolyov) egy pedig […]
Tovább »
Az előző Ea lemeznél Illés András barátom segített ki információval, miszerint ez a zenekar (?) egy ősi letűnt civilizáció nyelvén mesél azon ősi letűnt civilizáció történelméből. Ehhez a koncepcióhoz nagyon jól párosul az az annyira azért nem felhasználóbarát szemlélet, hogy önmagukról semmit nem osztanak meg a tagok. Nincsenek arcok, és nevek. Valahonnan a Sumér birodalom […]
Tovább »
Ezelőtt pár évvel még azt mondtam volna, hogy a Solitude egy biztos pont. Nem feltétlenül érzem úgy, hogy ők változtak, lehet, hogy én… Tény, hogy a tőlük érkező zenékből mostmár erősen szelektálnom kell, hiszen a cél nem az, hogy „odamondjunk” egy bandának, hanem hogy az az ember írjon a lemezről, akinek legjobban tetszik a szerkesztők […]
Tovább »
A tegnap záruló hangpróba egyik indulójáról van szó, ahogy a pár napja általam kivesézett Panychida lemez esetében is. Most mondjam azt, hogy ez egy kényelmes helyzet a cikkíró szempontjából? Az Azovi-tengert tápláló (tudják, az a kis beugró a Fekete-tenger északi felén) Don partján működő rosztovi trió lemezét a Solitude küldte el nekünk. Érdekességként említem […]
Tovább »
A funeral doom műfajjal (is) eléggé később ismerkedtem meg, ahogy még egy pár extrém metal műfajjal, így az ilyen zenék feldolgozása terén inkább a 70-es évek elvont kísérletei nyújtanak számomra támaszt, illetve adnak segítséget, amikor kategóriák, stílusok megállapítására merészkedek. A régebbi forgácsolók, most valószínű nevetnek, mert pontosan tudják, hogy mire is gondolok. A funeral doomnak […]
Tovább »
Sokáig ódzkodtam ettől a kiadványtól, mert a borítója egy kicsit amatőr. Egy árbócdarabba kapaszkodó hajótörött sodródik a tengeri viharban, mindez festményen, de elnagyoltan, óvodás színvilággal, ami rettentőten nem adja vissza a helyzet tragikus mivoltát. Arra emlékeztet a kép, amit pl. régen a Junior Alfa nevű ifjúsági magazinban láttam kiskoromban. Asterix képregények voltak benne, és én […]
Tovább »
A pogány black metal stílussal megbélyegzett ukrán Zgard 2010-ben állt össze, és ez már a harmadik lemezük. Az elsőt még a Darker Than Black Records adta ki, majd a másodiktól már a Solitude alkiadójánál vannak. Pont a határon mozog nálam az anyag azt tekintve, hogy a népi elemek dominálnának elferdítve, vagy hogy metalzene szól-e, folkkal feltuningolva. […]
Tovább »
