A dán Caustic egy igencsak ígéretes death/doom kezdeményezés volt a 90-es évek első felében, melynek szálai a valóban legendássá vált Saturnus zenekarig nyúlnak. Míg a gyűrűs bolygóról elnevezett csapat valóban ismertté vált, a Caustic néhány demó és egy EP után szétszéledt. Majd újjászületett és újra szétesett, hogy aztán 2017-ben egy új dallal […]
Tovább »
Mivel, főleg a tengeren túlról, százával árasztják el a különböző stoner anyagok a világhálót, azok időnkénti magas minősége ellenére is kialakult bennem egyfajta belső védelmi rendszer a túlzott fogyasztásuk ellen, ám ezt az immunredszerhez hasonlatos mechanizmust évente egyszer-kétszer mégiscsak sikerül áttörnie néhány zenekarnak, aminek aktuális anyagát szégyennel és bűnbánattal, ugyanakkor tagadhatatlan lelkesedéssel tudom […]
Tovább »
Nagyon nem egyszerű dolog elmagyarázni egy mai fiatalnak, hogy Stanley Kubrick 1968-as alkotása, a 2001: Űrodüsszeia miért is sci-fi alapmű, amely túlmutat még saját magán is. Általában első érvem maga a film megszületésének dátuma szokott lenni, amit egy egyszerű történelmi eseményhez szoktam viszonyítani: 1969-ben járt először ember a Holdon, olyan technológiai háttérrel, amivel manapság egy kaktuszt […]
Tovább »Pszichedelikus hatásoktól sem mentes southern/stoner metal keverékkel keresi kenyerét a Sun Dance alakulat, akiknek azonban pont annyi közük van földrajzilag a stílusukhoz, mint a filmfesztiválokhoz. Ezúttal lengyel barátaink ragadtak gitárt és vizipipát, hogy meglovagolják a lélek hullámait, vagy épp szörfdeszkára pattanjanak és úgy nézzenek szembe a hömpölygő árral. A zenekar első nagylemeze, a Manitou teljes egészében meghallgatható.
<a href=”http://sundance3.bandcamp.com/album/manitou”>Manitou by Sun Dance</a>
Manapság már senki nem lepődik meg olyan produkciókon, ahol a tagok névsora összesen egyetlen személyből áll, viszont ez leginkább a black metal, ambient projektekre jellemző. Ezúttal azonban a 2013-ban indult Humanotone került elém, ami pszichedelikus stoner/doom metalban próbál érvényesülni, feltételezhetően a chilei Jorge Cisternas stílus iránti rajongásának végtermékeként. Néha még mindig meglep, hogy egy zenész milyen változatos, teljes értékű kiadványt képes letenni az asztalra, ami most tökéletesen igaz a projekt debütálására is. Igazi underground csemege a stílus kedvelőinek, némi amatőr bájjal megfűszerezve.
A kanadai Loviatar zenekar első albumának megjelentetésére készül, ami a banda nevét viseli majd. Érdemes lehet odafigyelni rájuk, mivel a 2010 óta csak EP-k formájában jelentkező brigád igazán egyedi zenével kísérletezik. A legtöbb helyen doom metalként hivatkoznak rájuk, pedig a valóságban ennél jóval szélesebb skálán mozognak. Hallgatás közben nem kerülhetjük el a stoner, post és pszichedelikus jelzőket sem, amit valóban tradicionális elemekkel ütköztetnek. A négy dalos lemez ma jelenik meg, de már 3 tételt meg is hallgathatunk belőle, kivéve a majd 19 perces záródarabot.
