Tag: Super Pink Moon

Super Pink Moon – FearKnight – Lemezelőzetes dal

Az ukrán Somali Yacht Club multi-instrumentalista frontembere, Ihor Pryshliak bemutatta post-metal, post-rock, shoegaze és elektronikus árnyalatú szólóprojektjének, a Super Pink Moon új dalát, amit az Echoes & Dust csapatával közösen készített el. FearKnight című dala, ami videót is kapott november 17-én megjelenő Inertia albumáról való.

Ez az új album a tehetetlenségről szól – ez az, amikor az életed egy része a korábbi pályán halad egészen az ütközésig. Kényelmes és megbízható, nincs kockázat, csak egy irányba haladsz. A tehetetlenséggel kapcsolatos probléma az alacsony rugalmasság. Például egy nagy hajó megfordításához sok erőfeszítésre van szükség. Ennek eredményeként hosszú időbe telik, hogy alkalmazkodjunk az új hirtelen változásokhoz. Életem tehetetlensége valójában a Super Pink Moon projekt. Jelen pillanatban elvesztette a relevanciáját, de pusztán tehetetlenségből befejeztem, és úgy adom ki, ahogy van. Zenei szempontból ez csak otthoni kísérletezés, mint mindig minden stílus keveréke. Néhány számban több az elektronika, van, ahol kevesebb. Örülnék, ha nem háttérzeneként hallgatnák, de hogyan kényszeríthetek bárkit is, nem?” – mondta új albuma kapcsán.

Super Pink Moon – Egy furcsa öngyógyulási folyamat

Az ukrán Somali Yacht Club gitáros – énekese. Ihor Pryshliak 2023. február 16-án adja ki Super Pink Moon nevű szólóprojektjének első lemezét. 10 dalos Iron Rain című lemezének zenei irányvonala nem sokban tér el anyazenekarának pszichedelikus / progresszív / shoegaze / stoner vonalaitól, csupán hangulatilag kapott élénkebb színeket a post és az indie rock hatásaitól. Első ízelítőjeként Doomscrolling dala hallgatható meg.

Ihor lemezével kapcsolatban az alábbiakat osztotta meg:

Minden dalszöveg a háborúról szóló és az önreflexió körül forog. Még mindig nehéz leírni az érzések furcsa keverékét. Néha rendkívül büszke vagy, sőt boldog is, de általában csak szomorúságot, fájdalmat és kétségbeesést érzel. Azt mondhatjuk, hogy „haver, te Ukrajna nyugati részén élsz”, ami viszonylag biztonságos hely. De a túlélési bűntudat állandóan üldöz, és nincs hová bújni. Ezenkívül nem lehet elbújni a rakéták elől, ami még baljósabb. Szóval fejlődnöm kellett. Most már sokkal jobban érzem magam, és ez a lemez egyfajta pillanatképe az „öngyógyulási” folyamatomnak. A győzelmünk után nem hiszem, hogy valaha újra meghallgatnám ezt a lemezt, túl sok benne az érzelem.”