A Black Sabbath, Candlemass és Cathedral erényeit egy még erőteljesebb példaképpel, a Cirith Ungollal vegyítve a fiatal angol banda 2004 környékén kezdett el tevékenykedni, 2008-ban pedig egy egészen jól sikerült bemutatkozást is összedobtak Portents, Omens & Doom címmel. A két fő által üzemeltetett projekt azonban (a megynerő nevű The Overtly Melancholic Lord Strange és Lady Pentagram) sok akadájba ütközött, a lemezt már csak demók, EP-k sokasága követte, majd egy idő után az sem, valamint a két alkotó figyelme is áttelepült egy másik, valóban bandává érett brigádjára, ami Arkham Witch néven hasonló zenével, több heavy metallal ontja retró lemezeit. Egy ideje azonban elkezdtek szaporodni a rejtelmes bejegyzések a The Lamp Of Thoth háza táján, amiről többen gondolták, hogy új lemezt kapnak, de helyette a banda tevékenységét átfogó válogatással rukkoltak csak elő április végén. Akinek bejön a zenéjük és megunta a splitek és single kiadványok utáni éhség érzetét, annak hiánypótló lehet az albumnyi dalcsokor.
Figyelem! A hihetetlen népszerűségnek örvendő, manapság megkerülhetetlennek tűnő, az ismét uzsidobozokra és bögrékre nyomtatott tradícionális doom újra hódít! Az éterben légellenállás nélkül, fénysebességgel sikló mázsás bánatvonat ezúttal Ausztrália partjait leigázva szerzett magának fiatal követőket, hogy a rádióbarát, stadionokat megtöltő egykori Reverend Bizarre, valamint Saint Vitus és Pentagram vonalon mozogva tovább terjessze az igét. […]
Az angol The Lamp of Thoth nem csak nevével furcsaság a fém zenei színpadon, de történetével és koncepciójával se mondható egy mindennapi csapatnak. A kezdetek 2004 környékére tehetők (de mivel a társaság meglehetősen okkult körökben mozog, így pontos adatok már csak a misztikusság füstfelhőjének lebegtetése miatt sincsenek) egy kisváros egyik padlásszobájának csücskébe, korrekten behatárolva; Keighley-be. […]
