Tag: Witchfinder General

Early Moods – Early Moods (2022)

Kiváltképp szeretem az időutazó anyagokat, ugyanakkor rendkívül szigorúnak is tartom magam velük kapcsolatban, mivel úgy gondolom, hogy a 70-es évek, 80-as évek történéseit igencsak jól ismerem, egészen az underground szintig. Ezért alapvetően nem győznek meg az olyan sablonszövegek, mint amivel először találkoztam az Early Moods kapcsán. Méghogy Witchfinder General, Pentagram és Trouble féle tradicionális heavy/doom […]

Tovább »

Isengard – Vårjevndøgn (2020)

Alapvetően úgy gondolom, hogy a Darkthrone nevű über kultusz banda húzott egyszer (talán kétszer) egy merészet a hangzás terén, ami kétségtelen hangulatott teremtett a maga idejében, azóta pedig ebből él. Mérhetetlenül híresztelve, hogy szarnak a világra, ők aztán azt játszanak, amit akarnak és ez teljesen így van, hiszen már a legutóbbi lemezükön is ezer helyről […]

Tovább »

Magic Circle – Departed Souls – 2019

    2013-ban szinte a semmiből került elém az amerikai Magic Circle bemutatkozó anyaga és akkor bizony két vállra fektetett. Bátran párhuzamba állíthattam az akkor megjelent Sabbath lemezzel és simán kihoztam volna kettőjük párharcából az amerikaiakat győztesnek. Ennek okai nagyon egyszerűek: nagyszerű dalokkal felszerelkezett, nem csak másolatnak tekinthető heavy/doom lemezt tettek le az asztalra sajátos […]

Tovább »

Obsidian Sea – Strangers – 2019

    Egyre érdekesebben alakul a bulgáriai Obsidian Sea tevékenysége, akik lépésről lépésre egyre jobb lemezeket tesznek le az asztalra. 2009 óta folyamatosan követem őket, leginkább azért, mert első kiadványukra még az epikus doom metal jelzőt aggatták. Abban az évben igencsak szegényes volt a felhozatal a műfajban, így nagy lendülettel vetettem rá magam a Between […]

Tovább »

Traitor’s Gate – Fallen – 2018

      Hosszú héten vagyok túl és még nincs vége a nehézségeknek. Szülői házon tetőcsere családi összefogással, meló reggeltől estig. Munkánk alakuló eredményén túl más örömben is részem volt, mikor felfedeztem, hogy új magyar rádiócsatornát is sikerült végre befognia kedves anyámnak a helyi borzalmon kívül, méghozzá egy retró zenékkel büszkélkedő, országos állomást. Le is […]

Tovább »

Burning Saviours – Death – 2018

      Ha svédekről van szó és hagyománytisztelő doom metalról, azt hiszem, mindenkinek megvan a maga kedvence és abban is biztos vagyok, hogy a többségnek nem a Burning Saviours neve fog beugrani elsőre. A műfaj nagy kedvelőjeként tisztességesen „követgetem”, amit a 2003 óta létező, egyébként rendkívül elkötelezett és kitartó banda produkál, de összességében a […]

Tovább »

Pagan Altar – The Room Of Shadows – 2017

   Családi vállalkozás, örömzene, valamint élethosszig tartó hitelesség és kitartás a kedvenc irány mellett, többek közt ezeket kedvelem az 1978-ban indult Pagan Altar zenekar kapcsán, akik 2015-ben elvesztették a zenekar alapítóját, énekesét, Terry Jonest. Diccon Harper basszer és Andy Green névlegesen, Alan Jones gitáros ténylegesen az apját búcsúztatta személyében, de a végszó még hátra maradt […]

Tovább »

Witchcryer – boszorkányos debütálás

 Az időnként magas hőfokon égő, máskor pislákoló retró hullám dobta a felszínre a texasi Witchcryer zenekart, akik okkult heavy/doom metallal próbálnak betörni a köztudatba. A menetrendszerinti női énekessel felálló zenekar nemrég megjelentette debütáló lemezét is Cry Witch címmel, aminek kapcsán kétségünk sem férhet ahhoz, hogy Suzy Bravo énekesnő feje felett népszerű fiúbandák helyett Pentagram plakát lógott leányszobájában, valamint Ozzy-s uzsidobozzal járt már iskolába is. Az karcos hangú dalnokasszony gyorsan marcona figurák között találta magát és már indulhatott is a rock. A lemezre felkerült a Black Sabbath Embryo c. tételének feldolgozása, valamint egy Witchfinder General megemlékezés.  Ezek alapján eredetiséget nem várhatunk a bandától, de egy hangulatos kiadványt mindenképp.


 

Mangog – Mangog Awakens – 2017

    Nincs abban semmi meglepő, hogy a legjelentősebb amerikai doom közeg, az úgynevezett marylandi szcéna új üdvöskéjének, a Mangognak bivaly erős lett a bemutatkozása. Hogy ez így lesz, azt még csak nem is a két évvel ezelőtti EP garantálta számomra. Ehhez bőven elég volt megtekintenem a zenekar tagjainak összetételét, mert itt egy igazi marylandi […]

Tovább »

Endless Void – Apparitions Ep – 2012

     Érdekes demóval ( EP-nek van címezve, de azt túlzásnak érzem) hozott össze a sors, mondhatni közhelyesen, méghozzá az amerikai James Owen egyszemélyes projektjének, az Endless Voidnak második kiadványával. Igencsak megnehezítette a recenzió elkészítését a modern technikától valószínűleg irtózó zenész, mivel az égvilágon semmilyen információt nem oszt meg sem magáról, sem az általa működtetett […]

Tovább »
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.