A francia Dagobával eddig egyszer találkoztam egy régi hangpróbánkon. Akkor a Poseidon mérettetettt meg változó sikerrel. Az biztos, hogy volt azon a lemezen egy-két igen eltalált dal, ami legalább annyira elég volt, hogy a banda neve belevésődjön a buksimba. A 2013-as Post Mortem Nihil Est engem elkerült, de az idei Tales of the Black Dawn […]
Tovább »
A 2007-ben alakult angol Xerath már az első lemezével felkeltette a figyelmemet. Vagyis akkor még nem a lemezükkel, zenéjükkel, hanem egyszerűen a borítójukkal. Ugye, ugye, mennyire fontos az első megjelenés? Azonnal szerelem volt az a kietlen, poszt apokaliptikus, sci-fi beütéssel megterhelt világvége kép. Aztán a zene annyira nem nyomott agyon. Korrekt groove alapú djentes metalkodást […]
Tovább »
Az experimentális/progresszív extrém metalt (ez ám a stílus megnevezés) játszó angliai Xerath zenekar bemutatkozó anyaga, a Xerath I május 25-én jelenik meg a Candlelight Recordsnál. A CD-t Brett Caldas-Lima (Cynic) keverte Franciaországban. A sajtóanyag szerint a Xerath egy „új, korszakalkotó zenekar, mely a zúzós Meshuggah-riffeketet epikus zenei kompozícióval keresztezi. Zenéjüket a Strapping Young Lad, a Meshuggah és a Dimmu Borgir hatásaival lehetne jellemezni, a született egyveleget a zenekar ‘orchestral groove metal’-nak nevezi.”
A bandát 2007-ben alapította a gitáros Andy Phillips, a dobos Michael Pitman és a bőgős Owain Williams, az énekes Richad Thomson később csatlakozott. Eredetileg az egész egy kísérletként indult, szinkopált gitár témákat akartak filmzenével ötvözni, aztán komolyra fordult az ügy, még koncertezni is szoktak. Myspacen hallgassatok bele, aztán ha tetszik, tudtok küldeni e-képeslapot a cimboráknak.
