Tamas Szekeres
White Shapes of Blue

(GrundRecords • 2019)
oldboy
2019. november 23.
1
Pontszám
8

Szekeres Tamás visszatért!

Na, nem mintha elveszett volna, hisz több formációban is tevékenykedett tagként, vagy session jelleggel, de utolsó szólólemezét pontosan 20 éve adta ki, King Street Blues címmel. Ergo kétszer annyi esztendő telt el Szekeres Tamás szólólemez nélkül, mint amennyi szólólemezekkel. Ugyanis első albuma, a Guitarmania 1989-ben jelent meg. Vagyis 10 éven keresztül évi rendszerességgel adott ki korongokat (volt olyan, hogy egy évben kettőt is!), aztán 20 év csend következett e téren. Mígnem a GrundRecords szárnyai alá vette hazánk legismertebb gitárhősét és pár hete napvilágot látott a White Shapes of Blue! Metalos körökben nyilván az Omen-ben töltött évei számítanak legmeghatározóbbnak. A zenekar legerősebbnek tartott három nagylemezén (Feketében, Brutális tangó, Anarchia) is játszott. Legtöbben viszont valószínűleg az Omega kapcsán ismerik, hisz 1994 óta segíti ki Kóborékat koncerteken, lemezeken. Tamás képzett zenész, nem autodidakta módon tanult meg gitározni. A Liszt Ferenc Zeneakadémián diplomázott. Gitárművész, gitártanár. Klasszikus (akusztikus) gitáron legalább olyan virtuóz játékra képes, mint az elektromoson. Akkor miért nem jegyzik magasabban nemzetközileg? Miért nem emlegetik egy lapon Joe Satriani-val, vagy Steve Vai-jal? Nos, egyrészt azért, mert magyar. Másrészt mert egy olyan műfajban utazik, ami a rétegnél is rétegebb. Valami okból kifolyólag az instrumentális gitárzenékre csak egy igen szűk réteg fogékony. Bevallom, én sem tartozom ezek közé. Én speciel (és szerintem a többség) igénylem az éneket. Pedig azt gondolhatnánk, hogy az instrumentális muzsika egy jolly-joker, hisz mivel ének nélküli, így nincsenek nyelvi korlátok a befogadását illetően. Sőt, „zavaró tényezők” sem, így háttérzeneként is könnyebben funkcionál egy-egy vokálmentes korong. Úgy tűnik mégsem ez a helyzet. Úgy hiszem az sem véletlen, hogy Tamas Szekeres-ként van feltüntetve hősünk a borítón. Nyilván a kiadó és Tamás is próbál nyitni a külföld felé, hisz hazánkban véleményem szerint igen minimális kereslet mutatkozik az efféle muzsikák iránt. A White Shapes of Blue egy tucatnyi tételt tartalmaz 47 percben. A 12 kompozícióból csak 2 saját szerzemény. A többi feldolgozás. Tamás korábban is készített már feldolgozáslemezt, akkor példaképei darabjait formálta saját képére. Most viszont, a korszellemnek megfelelően a YouTuber gitárhősök dalait vette alapul. Azért az olyan, számomra ismeretlen húrnyűvők mellett, mint Claudio Pietronik, Brian Maillard, Jack Thammarat, Marco Fogli akadnak ismert előadók is!

A kezdő Viking Kong szerzője pontosan ilyen. A Mr. Big gitárosa, Paul Gilbert. Ez a dal a Racer X project égisze alatt született anno. Mivel nem ismertem az eredeti verziót, meghallgattam. Hangok tekintetében nem változtatott Tamás, a hangszerelés kicsit más és nyilván a játékstílus is. Nekem mindkét verzió tetszik és aki eddig nem hallotta volna még gitározni Tamást, az meggyőződhet arról, hogy egy roppant technikás játékos! Aki nem csak virgákra képes, de érzelmek kifejezésére is. Az Irish Leg szerzőjeként Mats Johanson van feltüntetve. Ő egy YouTuber gitáros, de a dal eredetijét nem találtam meg sehol. Mindenesetre Tamás szépen játssza a maga interpretációját! Nem csak külföldi előadókat pécézett ki magának Tamás, hisz a The Immigrant Identity az Omega Immigrant dalának újragondolása. Mondjuk ezt az instru tételt eredetileg is ő játszotta, csak épp Kóbor János hangszerelte. Most teljesen saját képére formálta. Egyetlen olyan feldolgozás van a lemezen, ami eredetileg egy vokális dal. Jelesül a Scorpions Still Loving You-ja. Itt Meine éneke is gitárral van előadva. És bár szerintem jól oldotta meg Tamás ezt a feladatot, itt válik számomra nyilvánvalóvá, hogy mekkora érzelmi pluszt tud adni az énekhang. A Planned Emotions az első saját, vagyis Trunkos Andrással közös szerzemény. Korábban már megjelent a Tamás által kiadott írott CD-k egyikén (mert hogy ilyeneket is készített anno) és egy rockosabb, lendületesebb, riffelősebb tétel. A Further On Up the Road egy blues-os darab, nem véletlenül. Eric Clapton két előadásán alapul. Az egyiket a The Band-del, a másikat Joe Bonamassa-val követte el. Az egyetlen, teljes mértékben saját szerzemény, ami egyben a címadó nagyon erősre sikeredett! Ebben is hallható Földi Albert billentyűjátéka, aki ezen kívül három másik nótában is kisegíti Tamást. Amúgy szólóprodukcióhoz híven Szekeres Mester kezeli a gitárok mellett a basszusgitárt, szintetizátort és ő programozta a dobot is. Nem vészes amúgy a dobgép, gondolom az alacsony költségvetés miatt már nem is nagyon tudtak volna kifizetni egy dobost…

A lemez címéhez hűen kék és fehér színekben pompázó digipack CD egyébként a maga minimalizmusával együtt igényes kivitelű, a hangzás is rendben van. Az instrumentális gitárzene hívei valószínűleg már beszerezték a kiadványt, de mások is próbát tehetnek Szekeres Tamás friss lemezével, mert minden szempontból igényes produkcióval rukkolt elő 20 év szólólemezes szünet után!

Tamas Szekeres – White Shapes of Blue (2019) (1 komment)

  • Avatar Latzi szerint:

    Jó ez a kritika, külön köszönet a háttér inforációkért. Ezzel kapcsolatban csak két megjegyzést hadd tegyek: 1. A Further on up the road is vokális nóta eredetileg (Eric Clapton és Bonamassa is énekel benne), nem csak a Scorpions dal. 2. Kár hogy az utolsó három tracknél már nem kapjuk meg az említett háttér infókat, pedig ott is érdekes lenne a dalok eredete. Köszi, Latzi (ahogy Tamás mondaná…)

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.