The Grand Astoria

From the Great Beyond ’EP (2020)

A Kamille Sharapodinov (Legendary Flower Punk,  Organic Is Ornagic, Slovo Mira) zenei ötletgazda vezette The Grand Astoria zenekart nyugodt szívvel nevezhetjük az orosz pszichedelikus heavy/stoner fuzzok nagymesterének. A zenekar 2009-es megalakulása óta, mondhatni évről-évre szédítő mennyiségű EP-t, lemezt és koncert anyagot adott ki. Igaz náluk inkább az EP-ken van a hangsúly, de az ő ötletességük, ha úgy tetszik zenei kirándulásaik, melyekben újabbnál újabb műfajokat (mint pl.: experimental rock, prog-rock, ambient, drone, folk, jazz, country, vagy a fekete blues, stb) ötvöznek a zenéjük alapjainak mondott masszív psychedelic heavy/stoner fuzz világával, tökéletes összképet mutatnak aktuális mikrokozmoszukból.

Nincs ez másként a tavaly november végén megjelent röpke 30 perces From the Great Beyond címet viselő legutóbbi EP-jük esetén sem. Címadó dalukat könnyed akusztikus gitárok és bendzsók nyitják, melyekhez egy kraut-rockos vonulattal keverednek az űrszerű kozmikus hangok, valamint a prog-jazz, az art-rock, és az art-pop játékos hangmintái melyek a dal végére egy különös sci-fi madrigállá állnak össze. Ezt az éteri atmoszférát az őt követő Wasteland rombolja szét zord gitárjaival és az egy XXI. századi sámánéneket, vagy inkább kántálását megelevenítő énektémájával.  Az EP-n harmadiknak érkező Njanatiloka daluk egy bő 10 perces tömény, izmos riffelésű, akár modern metalosnak is mondható zúzdát kínál, amibe mesterien keverték a pszichedélia és a Santana-féle latin rock gitárszólóit, de hogy egy csavarás is legyen az egészen, még egy adagnyi a finomra hangolt prog-rock, afro-rock és a kortárs alter-metal hatásait is tettek hozzá. Egy igazi zenei kavalkádot, mitöbb, élmény orgazmust add ez a dal, melynek minden perce vibrál és dallamai folyamatosan változnak.  

Az ezt követő majdnem hasonló hosszúságú Us Against the World dalukban még az előzően is túltesznek. Ez a dal komplex, merész és lendületes modern metalos hatásaival simán megállná a helyét a Faith No More, vagy a System Of A Down szerzeményei között is. Képzeljétek el, hogy folyamatosan zakatolnak, mennek a lendületes agyas riff-tekerések egyszer csak becsússzan alájuk egy ’70-es évekbeli hard rockos Hammond orgona-hatás, amiből aztán elemi erővel robban ki egy a MastodonEmperor of Sand” lemezén hallott kozmikus prog-metal rombolás… áhhh… ez totál káosz, de nagyon élvezetes. Totál fel vagy pörögve, várod a következő zúzda dalt, de helyette egy nyugis hangulatú, a szerről lepörgető tétel jön az Anyhow képében. Azért ennek a dalnak is meg vannak a maga szépségei. A bőséges, álomszerű fuvolahangjai Ian Anderson (Jethro Tull) fuvolajátékát és énekdallamit jutatják az eszembe, amihez egy múlt század eleji gépzongora  és kellemes westernes ízű bendzsós dallamcsokor csatlakozik. A zárásnak érkező közel két perces vadabb ritmusú Ten Years Anniversary Riff megint csak a srácok ötletességét domborítja ki és egyfajta rövidke, de annál esszenciálisabb masszába foglalja össze az EP erejét.

Mi is ez… egy eszelős pszichedelikus fuzz rockot orgia, amit a tőlük megszokott igényességgel, (csak magamat ismétlem) ötletességgel és legfőbbként hatalmas kreativitással tálaltak. Zenéjük, illetve a műfaj kedvelőinek biztos nem okoznak csalódást. Aki pedig még nem ismerné őket, bátran próbálkozzon a bandcamp oldalukon fellelhető bármely anyagukkal.

május 05.,
május 20.,