Tir
Mountains

(Paragon Records • 2016)
boymester
2021. április 11.
0
Pontszám
8.5


Elmém és látószögem erőteljes továbbképzésére volt szükségem a következő cikk megírásához, mivel túl kellett lendülnöm azon a kissé beszűkült látásmódomon, hogy ami a Forgácshoz illik, azt gitárral és dobbal lehet csak játszani. Régóta vendégei a HP-nek és néha-néha a cikkeknek a különböző ambient, dungeon synth anyagok, melyeknek megkérdőjelezhetetlen a jelenléte egy különcökre támaszkodó oldal esetében. Ugyanakkor tényleg nagyon rétegzenékről beszélhetünk, amihez nem árt tudni átszellemülni, másként tekinteni a világra, mint korábban. Bevallom őszintén, ezt a falat már régóta próbálom magamban is lebontani, több-kevesebb sikerrel és nem is állt szándékomban 3-4 pontos cikkeket írnom olyan zenékről, melyek a maguk stílusában biztosan többet érnek, csak nekem hiányosak hozzá a receptoraim. Természetesen most sem létptem át saját korlátaimat, de úgy gondolom, az isztambuli Tir projekt segített számomra megtenni egy az első lépéseket.

Nemgrég a Paragon Recordstól kaptam egy “mindegy, mikor írsz róla” csomagot: számtalan azóta megszűnt kiadó megörökölt anyagát küldték el hol eredeti, hol írott CD formában és ezek közt találtam magamnak egy nagyon hangulatos borítóval megtámogatott anyagot. Különösebb előismeret nélkül egy borongós estén, közepes hangerővel pusztán erre koncentrálva toltam végig a Mountains minden tételét és kifejezetten jól esett egyszerűsége, őszintesége. Az tételek eredetileg 2016-ban kapták meg első kiadásukat, amit 2017-ben az egyébként magyar zenekarokat is kedvelő kiadó újrázott (Aetherius Obscuritas és a Frost is került már náluk terítékre).

A projekt Oytun Bektas munkásságát dicséri, aki nemrég ráadásul új lemezzel is jelentkezett (Persepolis). Azonban maradjunk a Mountains közelében, mivel tényleg megéri a figyelmet és a ráfordított időt. A Tir alapvetően olyan zenekarok munkásságára támaszkodik, mint a Burzum, a Mortiis, Empyrium, Nhor, természetesen ambient közeget figyelembe véve. Hosszú, hipnotikus erejű témák sokaságára számíthatunk, melyekben a természet és a sötétség kézenfogva sétálnak egy érintetlen világban. A hallgatás megkezdése után bennetek is világossá válik, miért is tudtam könnyebben befogadni a Tir zenéjét: alapvetően dallamos, érzékien misztikus és egyértelmű minden egyes hangja. Nincs teletöltve végtelen zörej-halmokkal, effektekkel, minden lapját kiteríti már az első pillanattól kezdve.

A süvöltő szél, a csendben, méltóságteljesen áramló folyó és a hó alá mélyen eltemetett harcos diadalmas halálát gyúrja egy epikus hangulatú zenei költeménnyé, amire kiváló példa már a rövid The Sorrow Of The River is. A Dilemma monoton búgása egy rezzenéstelen, élettelen térbe visz magával, ahol a lelkek bolyongnak öntudattalanul, ezzel szemben az Exodus már jóval élettel telibb: több száz évvel ezelőtt elmúlt dicsőséget zeng vissza a sziklákról. Egyszerű zongoratémával kényeztet a Forest Of Gloom, ami az első hosszabb tétel volt a lemezen. Akár csak az album elején a The Sorrow Of The River, ugyanúgy röviden, de azonnal megragadó dallamokkal kényeztet a Hindrance. Varázsol és hipnotizál, egyszerű dobja pedig a sámánokat idézi meg. Marha jól szól a The Last Journey, ami olyan, mint egy olasz horrorfilm zenéje a 80-as évekből, azonban rövidsége ellenére kevésbé tudott meggyőzni. Szerencsére a Melody Of Sky gyönyörű hegedűje és a Mountains valódi dungeon hangulata bőséggel kárpótolnak érte. 

Az alig 26 perces lemez végére felkerült még egy “bónusz” tétel is a Satan’s Rules képében, amiben megkapjuk az áhított metal vonalat is, de ez a demo szintű szerzemény leginkább arra volt jó, hogy tovább emelje kontrasztjával az ambient anyag minőségének érzetét. Kifejezetten hangulatos tehát a Tir, ami egy egyre népszerűbb projekt első lépése volt igazából. Azóta Oytun Bektas például áthelyezte székhelyét Ausztiába és több albummal is jelentkezett már. Köztük a Mountains is kapott egy felújított, bővített verziót, ami tényleg teljes pompába emelte a produkciót.