Elindult az új év, már nagyrészt megíródtak az év végi listák. Vannak akik már novemberben erre vetemedtek, amit jó magam mindig kicsit korainak gondoltam. Hiszen sok zenekar az év legvégén durrantja el a felgyülemlett puskaporát, így tett budapest-i Touch is és méghozzá milyen jól.
Én személy szerint a nyári Turnstile koncert előzenekarjaként ismertem meg őket, amiből első hallásra szerelem lett. Igazából ha be kéne lőnöm a hangzásukat mondanék egy régi bandát mint a Bad Brains és mondanék egy újat, az előbb említett Turnstile-t. Szóval többnyire 80-as évek New York és DC Hardcore-ja nem kevés csavarral és fiatalos lendülettel nyakon öntve. Egy promo és két EP után pedig itt az első nagylemez. Már az előzmények is nagy sikernek örvendtek, mondjuk nálam a Rearrangement talált be nagyon. Bitang jó dallamai simán bele rakták a bugit, minden valamirevaló hardcore rajongó lábába. Olyannyira, hogy ez alatt a pár év alatt olyan zenekarokkal osztották meg a színpadot, mint a Terror, Fury, Blacklisted vagy a Defeater. Sőt a Defeater frontembere Derek Archembault, a zenekara twitterén ajánlgatta annak idején a második EP-t. Azóta pedig a saját kiadójához is meghívta őket, így a The Darkness Reflects amerikai kiadásáért a Version City Blues felel. A Terror pedig személyesen választotta ki őket, a novemberi buli előzenekarjának, ahogy tették ezt egyébként minden állomáson.
A Rearrangement nagyon „táncos” lemez lett, így számomra szinte egyértelmű volt, hogy a Turnstile-hoz hasonló utat fognak bejárni, akik a nyers Nonstop Feeling után egy sokkal dallamosabb, lágyabb Time & Space-el folytatták. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A The Darkness Reflects egyszerre nyers mint a köszörűkő és finoman dallamos, mint egy jó székely áfonya pálinka, mondjuk utána mind a kettő tarkón ver rendesen.
Ahogy a hangzás sötétebb és morózusabb lett, úgy lett a egész sokkal személyesebb is. Kevesebb a tánci-tánci, mégis olyan simogató dallamok futkosnak végig a lemezen, hogy bármikor lecsúszik egymás után akár kétszer, háromszor is a cuccos. A hangzás pedig olyan erős, hogy ha valaki nekem a legutóbbi Havária és ez után azt mondja, hogy itthon nem tudnak jókat keverni, reflexből pofán röhögöm. Nem is akarok és nincs is mit szájat tépni ezen, az utóbbi idők legjobb hardcore anyaga, nem csak hazai viszonylatban. Aki teheti támogassa a zenekart, a bécsi/veszprémi 9lies-tól szerezhető be a lemez. Azt pedig, hogy élőben is kapja el őket aki tudja, csak ajánlani tudom, mert az se semmi, amit a színpadon leművelnek. Mondjuk jövőhét pénteken a Dürer-es lemezbemutatón.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
