Trolldom
Av Gudars Att... (2022)

Az előző rész tartalmából: a Trolldom bemutatkozó lemeze(i) nagy nehezen, majd 15 évvel megírásuk után látták csak meg az undorító napvilágot. Az első 2016-os demo az Av gudablod röd… már adhatott egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár ránk a jövőben. Sötétség és fagy lepte be a bolygót, a végtelen világűr magánya költözött a lelkekbe, elidegenítve minden alávaló parazitát aki az útjába kerül ennek a fagyos duónak. Ugyanis rögtön két bemutatkozó lemezzel állt elő Swartadauþuz. Emberünk számos egyéb black metal projektnek a résztvevője avagy szülőatyja, az előző írásomban ez felsorolásra is került. Az I Nattens Sken jóságairól tegnapi írásomban már regéltem. Nem tudom megemlítettem-e de az albumcím jelentése a következő: az éjszaka fényeiben. Összefoglalva: egy bitang jó szimfonikus és atmoszférikus black metal album ami talán egy picit túlságosan is tiszteli a norvég ősöket, legfőképp az Emperor-t. Azonban itt van a pusztító párosunk másik tagja ami az Av Gudars Att nevet kapta. Ez a lemez a címe alapján istenségekről fog mesélni nekünk. Egy pillanatra se higgyük azt, hogy a hagyományos érelemben vett istenről van szó, a természet uralkodóinak állít mementót ez az album. Ha a borítóra vetünk egy pillantást ez rögtön egyértelművé is válik. Nem is szaporítom tovább a szót, érkezzen a második rész.

A felállás nem változott a másik albumhoz képest, ugyanúgy Swartadauþuz felel a hangszerelésért, dalszerzésért és a szövegekért is. Az I Nattens Sken-en egyáltalán nem lehetett hallani, hogy nem egy egész banda zenél a lemezen. Minden jól hallható volt, kíváncsi voltam itt lesz-e változás ilyen tekintetben, továbbá, hogy a dalszerzés stílusa változott-e. Logikusnak tűnne, hogy egy másik arcát fogja mutatni a Trolldom ha már egyszerre két albumot ad ki ugyanazon a napon. A több mint 13 perces Av nagelbyggt, från döda män…sokat sejtető hosszával olybá tűnik Swartadauþuz is hasonlóan gondolkozott, legalábbis az elején. Nyugtató ambient bevezetővel kalauzol el minket misztikummal teli zenei világába. A gitár és a dob is megjelenik a zenei képbe, Swartadauþuz vokálja dühvel és energiával teli, itt sok változás nincs. A hangulat egy jóval grandiózusabb és habár nem szeretem ezt a szót, epikusabb képet fest a szemünk elé. Már-már a fantasy világához közelítő hangulattal és zenei megoldásokkal van dolgunk, a háttérben a billentyűk szinte tüneményesnek hatnak. A melankóliának és nosztalgiával teli vágyakozásnak is jóval nagyobb szerepe van az Av Gudars Att-on.

Merőben más a hangulat mint az I Nattens Sken-en volt. Ott csont nélkül szúrja át a szívünket Swartadauþuz, egy mindent lehengerlő hagyományos másod hullámos black metal tornádóban. Ez a szerzemény a legjobb példa arra, hogy emberünk mégsem állítja annyira szembe egymással a két albumot. Hangulatában párszor eszembe juttatta a Dark Medieval Times féle Satyricon-t. A gitártémák sokkal szellősebbek, a tempó nyugodtabb, sokkal közelebb áll az atmospheric black metal címkéhez mint az I Nattens Sken. Szó se róla itt is megjelennek a gyorsabb témák és a blast beat-ek is de a háttérben meghúzódó billentyűtémák sose engedik, hogy igazán elszabaduljon a dolog. Ha szeretünk elkalandozni alternatív világokba, amik esetleg közel állnak a Gyűrűk Urához hasonló univerzumhoz, akkor ez a mi dalunk lesz. Változatos felépítése miatt egyáltalán nem vontatott a dal, hallgattatja magát mindvégig. Az Avtryck i tiden, vävens sista stycke akárcsak az előző dal, sejtelmes ambient felvezetéssel tárja ki előttünk a kaput. Amint vége ennek már a nyakunkba is szakad egy mindent elpusztító gitártekerés, a blast beat pedig egyszerűen lehengerlő erővel tépi szét törékeny testünket. Itt már azt kapjuk amit az előző albumon hallhattunk, tempóváltások adnak egy kis lélegzetvételnyi szünetet de itt is csak középtempós menetelésig lassul le a dolog. Vérrel keveredik a hóval borított föld és farkasok tépik szét maradék testrészeinket.

Az előző szám hangulatából a hetedik perc után kapunk újra egy adagot. A dal ugyan lelassul de a fenyegetően lidérces riffek és erőteljesen lecsapódó dobok nem engedik, hogy jól érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy hangulata és gyorsasága végett bőven elfért volna a tegnap bemutatott albumon rendkívül élveztem. A Tomma ögonhalor spå tidens ände egy rövid ambientes átkötés, egy kis plusz hangulatot adva az albumnak…na nem mintha híján lettünk volna ennek. A következő felvonást az En eldbeklädd begravningsritual… személyében üdvözölhetjük. A gitár és dob felvezetés után Swartadauþuz őrült sikolya jelzi azt számunkra, hogy a pokol egy újabb szintjére süllyedtünk tovább. A tekerés és blast beat orgia nem tart sokáig, visszatér a meghittebb hangulat ami az első dalról már ismerős lehet. Kántálósabb stílusú vokál is tarkítja ezt a kiváló dalt, természetjárásra keresve se találhatnánk jobbat. Most, hogy így a nyakunkon a nyár inkább esti erdőjárásokra ajánlanám ezt a lemezt, nappal valahogy nincs olyan hangulata a dolognak. A legeslegjobb persze az ha megvárjuk amíg újra kopaszak a fák és élettelen a természet…igen én máris ezt várom. Na de vissza a számhoz, itt éreztem először azt, hogy nem sikerült végig megtartania a figyelmemet az adott dalnak. Néhány rész egy kicsit talán túl merengősre sikerült, a hangulat erős de mégsem sikerült teljesen beszippantania. Rossznak persze egyáltalán nem nevezném de az album többi tételéhez képest talán ez egy kicsit gyengébbre sikerült kompozíció.

Utolsónak egy 14 perces dalmonstrum, az Ur nattsvart dimma, mot mossens mörka vatten érkezik. Elvarázsolt és egyben feszültséget gerjesztő ambient felvezető enged utat a tremolo armageddonnak. A billentyű itt igazán kísérteties arcát mutatja, különösen amikor megáll a második percnél minden és csak a szintié a főszerep. Ami ezután következik az vérfürdőnek írható le, mindent lerombolni vágyó düh és kaszabolás az amit hallhatunk. Érdekes módon az előző számmal ellentétben ezt egyáltalán nem éreztem hosszúnak, sőt kifejezetten szórakoztatott. Kalandos és változatos a felépítése, jól megkomponált érdekes témákkal. A hangulat az adott, itt sem fog eljönni a jégkorszak vége. Eredetiséget persze kár keresni viszont ami elő van adva az őszinte, minőségi fekete fém. Nincs ebben sok talány, akinek ez a szerelme mint nekem az meg sem fogja hallani a fanyalgókat mert annyira élvezi a dolgot. Az előző lemezismertetőmben leírt klasszikus bandák itt is megjelennek, kapunk mindenkiből egy csipetnyit, talán az Emperor-ből jutott ide is a legtöbb. Nem fogom ezt felróni a Trolldom-nak, ennek a projektnek ez a lényege, a blaszfémiával és faggyal átitatott black metal. Előző lemezismertetőmben leírtak itt is igazak, időtálló és jól öregedő stílusról van szó. Koránt sem hibátlan lemez de én kifejezetten jól éreztem magamat a hallgatása közben, még sokszor elő fog kerülni.

A Trolldom két olyan albumot tett le az asztalra az Av Gudars Att és az I Nattens Sken személyében ami az örök rajongóknak szól. Nincsen post-black maszatolás, sem világmegváltó, előremutató ötletek, itt az ősök sátáni oltára előtt tiszteleg a Trolldom. Mindez nem érne önmagában semmit ha a zene egy fabatkát se érne de szerencsére itt erről szó sincs. Skandináv lévén Swartadauþuz különösen jó érzéke van ehhez a stílushoz és nem hazudtolta meg az őseit, számos egyéb projektje tesz erről tanúbizonyságot a Trolldom-on túl is. Nincs mese, helye van az ő portréjának is a trve black metal-t játszó hullafestékes szívtiprók csarnokában. Az Av Gudars Att szintén május 27-én fog megjelenni az Iron Bonehead Productions jóvoltából.

Piratefest Budapest
július 03.