Számomra kétségtelenül az idei év legjobban várt anyaga a kettes Tulpa EP volt. Mondjuk az ilyenben mindig benne van annak a lehetősége, hogy a felfokozott várakozás irreális elvárásokat támaszt és óhatatlanul csalódást szül. Gyorsan meg is nyugtatok mindenkit, ebben az esetben nincs szó ilyesmiről.
Egyrészt azért, mert nem vagyok már nyeretlen kétéves rajongó, aki bármit benyel a kedvenceitől, de ugyanolyan könnyen el is fordul, ha nem felel meg az elvárásainak a zene. Másrészt meg azért sem, mert a Székely Marci (ének), Binges Zsolt (basszusgitár), Győri Attila (gitár) és Jáger Zoltán (dob) felállású csapat ezúttal sem tudott hibázni.
Engem az egyes EP-vel is megvettek kilóra, de ez az új – viszonylag sok hallgatás után bátran írom ezt – még arra is rátett egy lapáttal. Talán valahogy egységesebb lett, bár a dalok változatosak. Ezt még nem sikerült pontosan megfogalmazni magamnak sem. Lehet, hogy jót tett az egésznek Mihalik Ábel produceri közreműködése. A hangzásra nem fecsérelnék sok szót, Vári Gabinál készült Szegeden, nem csoda, hogy az egyben rögzített anyag kiválóan szól.
A banda nyáron már bemutatott pár dalt az Open Music Channel-es online koncertjén. A Greedy Eyes refrénjével már ott elkapott és a teljes anyag ismeretében is ezt tartom a kedvencemnek. Ez egy akkora dal, amit kis túlzással akár az AOR koronázatlan királya, a TOTO is írhatott volna. A refrén legalábbis őket idézi számomra.
A nyitó Stand Your Ground a másik kedvenc – azt hiszem, hogy ezt is hallhattuk már az OMC-s online koncerten -, igaz ez kevésbé gyorsan vált azzá. Az viszont vitathatatlan, hogy remek kezdőnóta, ami tuti működik élőben is. A Mislead számomra a legkevésbé kiemelkedő, annak ellenére, hogy persze ebben vannak azért finom dolgok, gondolok itt a Győri Attila szólójára és alatta a Binges-Jáger ritmusszekció varázslatára.
A The Deceived valamennyire a Greedy Eyes nyomán halad, ám annál direktebb. Az EP-t záró Light Of Day meg amolyan merengős tétel. A nyitánya – főképp Jáger Zoli Barrett Martin-t idéző dobolása – nekem a Mad Season-t idézte meg, a végére egész hipnotikussá válik, beszippant és ott az érzés, hogy ezt újra hallani kell.
Egy hatalmas örömzenélés az egész EP, különleges zenészek különleges alkotása, ami a nagyközönségnek is élvezhető, ugyanakkor a „beavatottak” – na jó, félre a nagy szavakkal, szóval azok számára, akik a különlegességet keresik – is bőven találnak olyan apró finomságokat, amik csak a sokadik hallgatás után jönnek elő. Ráadásul az egész anyagnak van egyfajta jó értelemben vett amerikai feelingje. Szívesen lelkendeznék még egy sort a Greedy Eyes miatt, de csak annyit írok így a végén, hogy ez a nóta egy ékkő. el sem tudom képzelni, hová fejlődhet még ez a zenekar, mert már most sem túlzás, hogy zseniális.
A két EP-t pedig tessék kiadni CD-n, kazettán, akármin!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Vinylen is simán el tudnám képzelni, bár az a legdrágább (előállítás és ebből adódóan vásárlás szempontjából is) hanghordozó. Épp a napokban sopánkodtunk Szénégető Ricsivel, hogy mennyire mennek fölfelé a vinyl árak. 🙁
Amúgy anno a Watch My Dying 4.1 és 4.2 EP-je esetében is tervbe volt, hogy kiadják a két EP-t CD-n, de ha jól tudom ez a mai napig nem valósult meg.
Nemrég olvastam a vinyl gyártásról. A világ két alapanyag gyárából az egyik leégett és egyéb körülmények is vannak, amik az áremelkedést generálják.