Tungarian – két világ találkozása

A magyar könnyűzenében, pontosítva a rock, sőt már a metal zenében is több évtizedes hagyománya van a népzenei motívumok vagy egész népdalok és népies dalok feldolgozásának. Számos, meglehetősen népszerű csapatunk arat sikereket manapság itthon és külföldön is (pl. a Dalriáda), de jóval korábbról a Kormorán, a Barbaró felbukkanása, igen sok, a népzenei elemeket a rockzenében igényesen feldolgozó csapattal találkozhattunk már. Az utóbbi évtizedben talán szélesebb is a spektrum.  A nép(ies hangzású)zene fogalma is jelentősen kitágult, néhány éves példaként a Cool Head Clan hazai motívumokkal dolgozott hazai témákban, de népszerű az angolszáz népies zene hazai vonala is pl. a valamikori M.É.Z, vagy a Firkin révén, Egy szerkesztőkkel folytatott diskurzus kapcsán találkoztam az Aebsence-szel, vagy éppen a Yava c. produkcióval. Az Aebsence-et, pl. a Fémforgács felületünk figyelmesebb olvasójaként már ugyanolyan régóta ismerhetném, mint a valódi rajongók. Ebben a változatosságban elmerülve, nem régiben ráleltem a Mytrából ismert Hocza Róbert révén egy érdekes, nemzetközi projektre, a Tungarian első dalára. A nótáról, a projektről és koncepcióról beszélgettünk a zenekar két magyar tagjával. A válaszadást Hocza Róbert kezdte, majd csatlakozott hozzá Viktória is.

Ez a klip a beharangozója egy hosszabbra tervezett együttműködésnek, igaz?

Üdvözlöm a kedves olvasókat! Bár eredetileg csak egy dalt terveztünk publikálni, a kedvező fogadtatásnak köszönhetően megbeszéltük a kollégákkal, hogy volna helye itt több szerzeménynek is a jövőben.

Robi, jó ideig éltél Tunéziában, így érthető, hogy együtt tudtatok zenélni. Ugyan hazaköltöztél, de ma már megoldható a kapcsolattartás, sőt az együtt zenélés is az internet segítségével?

Igen, négy évig voltam ennek a csodálatos országnak a lakója. Ennek köszönhetően a közös komponálás könnyen megoldható volt. Bár a testvérem Magyarországon tartózkodott ezalatt, hazalátogatásaim során tudtunk személyesen is foglalkozni a projekttel. Most már itthonról kell megoldani a további közös munkát, ami – mint említetted – az internet segítségével történik. Sűrűn kommunikálunk a többiekkel és ezen módon az ötletek cseréje és kidolgozása is csaknem akadálytalannak mondható. A további felvételek is így fognak zajlani az elképzelések szerint és személyes találkozással további videóklip készítés, illetve koncertek alkalmával lehet számolni.

Légy szíves mutassátok be a zenekar tagjait.

Kezdeném a hölgyekkel. A tunéziai részek énekléséért Myriam Laraiedh a felelős, míg a magyar szakaszokért Hocza Viktória. A billentyűket a szerzőtársam, Aymen Atouani kezeli. A basszusgitáros poszton Sami Oueslati tevékenykedik és  Houssem Jlassi foglal helyet a doboknál. Jómagam pedig gitározom a zenekarban. (Ezen a linken , vagy ezen a linken – készüléktől és böngészőtől függően – elérhető zene több platformon is.)

Honnan ered a hat fős project zenészei közti kapcsolat?

A Tungarian-t Aymennel hívtuk életre, miután egy fogadáson megismerkedtünk és kitaláltuk, hogy előrukkolunk valami közös produktummal. Ő, hozzám hasonlóan szereti a rockzene különböző válfajait, ezért hamar megtaláltuk a közös hullámhosszt. Myriam, Sami és Houssem az ő korábbi ismerősei és zenésztársai, így megkereste őket ezzel az ötlettel. Részemről a zenélés a testvéremmel eléggé kézenfekvő volt több szempontból is. Szeretünk együtt dolgozni és otthon van a népzenében is. Így teljessé vált a csapat.

A Tungarian tunéziai tagjainak milyen zenei múltja van?

Lássuk csak. Aymen egy multiinstrumentalista zenetanár, zeneszerző. Számos projektje van és sok élő fellépése Tuniszban, több zenei műfajban is. Myriam énekes és dalszerző. A tunéziai állami televízió kórusában kezdte a pályafutását és később számos fesztiválon, kulturális rendezvényen fellépett mind a hazájában, mind külföldön is. Houssem szintén tanít ütőshangszereken, több tunéziai rockzenekarban is játszott, utána pedig más könnyűzenei produkciókban is részt vett session zenészként. Sami is több hangszeren játszik és énekel is, bár ő inkább a civil foglalkozásának szenteli az idejét, ami a programozás. Viki szolfézstanárként dolgozik, korábban több kórusban is énekelt és emellett a Mytra énekesnője, billentyűse. Én körülbelül 27 éve gitározom és szerzek dalokat. Jelenleg három zenekarban tevékenykedem.

Különös érzékkel nyúltál egy újabb underground terület felé. A rock/metal zene iránti vonzódásodat már ismerjük. Honnan ered a népzene felé fordulásod?

Köszönöm szépen az elismerő szavaidat. Sosem állt tőlem távol a népzene. A magyar népzene mellett nagy rajongója vagyok az arab és balkáni népzenéknek is. Bár eddig még sosem próbáltam hozzányúlni a folk dolgokhoz, ez a kooperáció kiváló alkalmat nyújtott erre. Bevallom, nagyon vonzóvá vált számomra ez a terület is, így örömmel vetem magam bele az újabb feldolgozásokba.

Feltételezem, hogy a Mytrában is énkelő – s mint megtudtuk – zenepedagógusként dolgozó húgodnak meghatározó szerepe volt a dal megalkotásában.

Helyes a feltételezés. Ő segített megtalálni, kiválasztani a feldolgozott magyar népdalt. Ez leginkább az ő területe és nagyon sokat kellett keresgélni, amíg megállapodtunk a Madár, madár, kismadár kezdetű dal mellett, mert ez tűnt a legkompatibilisebbnek a Heritage-el.

Hogyan sikerült megoldani, hogy ezt a felvételt egyáltalán el tudjátok készíteni?

A dal felvétele három fázisban történt: Tuniszban, a pici mobil stúdiómban kerültek rögzítésre a hangszerek. Majd Aymen egyik tuniszi barátjának a stúdiójában vettük fel Myriam éneksávjait. Viki részei pedig az itthon tartózkodásom alkalmával kerültek feléneklésre, szintén a mobil stúdiómban. A keverést és a végleges formába öntést én végeztem el, a Mytránál megszokott forgatókönyv szerint. A videóklip forgatás is több színhelyen zajlott: A zenekari részek a La Marsa-i tengerparton készültek, míg Myriam szóló részei a tuniszi Jardin Japonais-ban. Ezek a felvételek Bechir Zid által készültek, akié a már említett hangstúdió is, ahol Myriammal dolgoztunk. Viki szóló felvételei és a természeti képek túlnyomó része Kassai László barátom keze munkáját dicsérik, aki kiváló fotográfus is egyben és szuper grafikai munkákat is szokott készíteni. Neki köszönhető az utolsó Mytra lemez grafikája és a zenekari fotók is. Több magyar csapattal is dolgozott már az évek során, például a Remorse Mindent vagy semmit-videója is az ő műve. Egy nagyon megbízható és precíz ember, akire mindig lehet számítani. Visszatérve a felvételekre, Viki képsorait részben Dédestapolcsányban, részben pedig a Lázbérci víztározónál forgattuk, akárcsak a drónos részeket is. Az így készült nyersanyagokat pedig utána én faragtam össze videoklippé. A lezárások szerencsére nem jelentettek különösebb problémát, mert igyekeztünk mindent alaposan és időben megszervezni, hogy ne ütközzünk akadályokba. Így gördülékenyen ment a munka mindkét országban.

Amikor ráleltem, rácsodálkoztam a Heritage klipre, bár, ha jobban belegondolok, a szereplők miatt nincs is rá okom. A dal felépítés mégis érdekes, ahogy népdallal indul, majd (a számomra legalábbis) Mytrává vált, hallunk arab dalt is, és utána végül is csak egy crossover rock/népdalként zárul.

Akik valamennyire is ismerik a zenei tevékenységemet, megszokhatták már tőlem az efféle „salátákat. Képes vagyok időnként gátlástalanul összegyúrni egymással köszönőviszonyban sem álló stílusokat mindaddig, amíg egy összefüggő téma nem áll össze a végére. Ha jó a sejtésem, az általad Mytrásnak gondolt részlet a két népdalt összekötő szintetizátor szóló. Nos a helyzet pikantériája az, hogy ez a szólóbetét konkrétan Aymen fejéből pattant ki, bár igaz, hogy a kíséretet én írtam hozzá. Ez is rámutat arra, hogy mennyire egyformán gondolkodunk a zenében.
Hogy a stílus számít-e? Mindig is hadilábon álltam a stílusokkal. Nem vagyok híve annak, hogy egy produkció mindenáron besorolható legyen egy adott műfajba és szigorúan tartsa magát a jól megszokott sablonokhoz. Van jó és rossz zene. Pont. Én így gondolom.

Megtaláljuk a megfejtést, hogy végül melyik Mytra dal bukkan fel? – teszem fel a kérdést…

Próbáltam fejben sebtiben átfutni a Mytra-dalokon, de ha megkövezel érte, akkor sem tudom kitalálni, hogy melyikre gondolsz. Hogy hasonló harmóniák, dallammenetek előfordulhatnak, az könnyen meglehet. A jól hangzó akkordmenetek száma véges, így többször is megtörténhet, hogy az emberfia beleszalad ugyanabba a körbe többször is. Ezért a megfejtés a te kezedben maradt. Kíváncsivá tettél.

Ezt elmondom majd Róbertnek, ám az olvasókat arra biztatom keressék meg motívumot a két CD-t végig hallgatva. Ha tévedek is, minden hallgató csak gazdagabbá váik az élménnyel.

S most Viktóriához fordulunk: A számodra mennyire jelentett mást ez az éneklés, mint amit a Mytrában hallunk, vagy akár a zenepedagógusi hangodhoz képest? A te szólamod végső megszólalás ugyanis ha hasonló is a Mytráéhoz, de az impulzusok egészen mások.

Hozzám mindig is közel állt a magyar népzene. Már kis iskoláskoromtól fogva rendszeresen vettem részt népdalversenyeken, de szolfézs- és énektanár lévén is gyakran foglalkozunk a gyermekekkel népdalokkal az órák keretein belül. Amely a Heritage-ben használt hangképzést illeti, nem sokban különbözik a Mytrából ismert énekbetétekéhez képest. A dal témája és hangulata viszont merőben más, s hogy mindez rockzenei alapokon nyugszik, egy izgalmas kihívás elé állított, de élveztem minden percét.

A beszélgetés előtt én azt feltételeztem, hogy a közeg, a hangulat és a környezet, az emberek az illatok… annyira más lehetett, hogy más volt az inspiráció is, mint amihez szoktatok dal/klipfelvétel esetén.

Mint az már a fentebbi sorokból is kiderült, azon képi anyagokat, melyekben én szerepelek, kis hazánkban, Dédestapolcsány környékén vettük fel. Én „sajnos” kimaradtam a zenekarral való közös klipfelvételből, de nem véletlenül használtam idézőjelet, hiszen hazánkban is megannyi csodás táj található, melyekre a mai napig rácsodálkozom. Ettől függetlenül jártam Robi révén Tunéziában, s valóban egy életre szóló élménnyel, emlékekkel lettem gazdagabb. Örömmel tölt el, hogy betekintést nyerhettem a csodás arab kultúrába.

A dal, ill. zenekar egy szerelemgyerek, örömzenélés, vagy meghatározott célközönséghez szeretnétek eljutni? – Róbert folytatja:

Eleinte puszta örömzenélésről volt szó. Egyszerűen csak kíváncsiak voltunk Aymennel, hogy mennyire tudnánk együtt játszani. Elég hamar kiderült a számunkra, hogy nagyon hasonló a zenei ízlésünk és mindketten azonos irányba gondolkodunk. Miután elkészült a Heritage és összeállt a tagság, fontolóra vettük, hogy ebből akár több is lehet. Jelenleg mindenki nyitott erre, ezért meglátjuk, hogy mit is tudunk kihozni ebből a történetből a későbbiekben.

Az arab betét is egy népdal?

Igen, szintén népdal. Aymen hozta, számos más tunéziai népdallal egyetemben, amelyek mind csodálatosak, véleményem szerint. Azt tudni kell, hogy náluk a harmad- és negyedhangos hangközök vannak érvényben a népzenében, ellenben az általunk használt temperált hangskálával. Így sokszor előfordul, hogy az európai ember számára hamisnak tűnnek egyes dallamok. Nekem is pár hónapomba telt, mire megszokta a fülem ezeket az egzotikus hangzásokat. Szerintem kijelenthetem, hogy ők sokkal kifinomultabb hallással rendelkeznek, mivel lényegesen nehezebb ezeket az apró eltéréseket, hangközöket felismerni és alkalmazni mind énekben, mind hangszeren is. Nekik a tizenkét fok csak bemelegítés [nevetés]. Magára a dalra visszatérve, a címe Belik Tensani, amely magyarra fordítva körülbelül annyit tesz, hogy “El ne felejts engem”.  A fordítás persze nem saját kútfőből ered, hanem kedves barátom, Slaheddine Benlili siet ilyenkor mindig a segítségemre, mert négy év alatt képtelen lettem volna tisztességesen megtanulni arabul [ismét nevetés]. Ő viszont remekül beszéli a mi anyanyelvünket.

Milyen fogadtatásra talált, ill. talál a klip? Figyelemmel tudod kísérni?

Meglepően kedvező volt a fogadtatás, mert olyan emberek is hangot adtak a tetszésüknek, akik köszönőviszonyban sincsenek a rockzenével. Ez mind a két országban így történt, mert a klip bemutatásra került a tuniszi Cité de la Culture Chedli Klibi kulturális központban Magyarország Nagykövetsége és a tunéziai Cinémathèque szervezésében megrendezett Magyar Filmhéten és nagy sikert aratott a nézőközönség körében. Itthon eddig még csak ismerősi körben került bemutatásra a dal, de rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk így is. Hogy szélesebb körben mi lesz a megítélés, egyelőre a jövő titka.

Hogyan folytatódik ez a project? – kérdezem lankadatlanul…

Nekifogtunk további dalokon dolgozni. Távlati terv egy lemezanyag összerakása. Ez biztosan nem lesz egy rövid folyamat, mert időközben mindenki a saját projektjeivel is foglalkozik, de nem hajt minket a tatár, úgy hiszem. A napokban dőlt el, hogy a H-Music Hungary veszi gondozásába a dalt és a tervezett albumot, ezért a Heritage hamarosan elérhető lesz az összes fontosabb zenei platformon.
Ha pedig megszületnek az újabb dalok, akkor további videókra is lehet majd számítani, illetve élő fellépésekre itthon és Tunéziában is.

Mi újság a saját zenei projektjeitek/zenekaraitok háza táján?

Időközben íródnak a következő Mytra-album dalai, amely remélhetőleg még az idén megjelenik majd. A tagság terén is jelentős változások történtek az elmúlt időszakban: Lovas Roland  [basszusgitár] barátunk elhagyta a zenekart, de mindez nincs hatással a jó kapcsolatunkra a továbbiakban sem, mert teljes egyetértésben történt. Helyére Szabó Péter került, akit az olvasók [hallgatók és koncertlátogatók – szerk.] leginkább a Remorse zenekarból ismerhetnek, de az évek folyamán számos zenekarban kezelte a mélyhúrokat. Már két koncertünk is volt az ő közreműködésével és – véleményünk szerint – kiválóan kiegészíti a csapatot. Rekordidő alatt megtanulta a dalokat és precízen elő is adta azokat. Dobos téren is történt változás az elmúlt hónapokban. Tóth Tomi a Road zenekar dobosa lett, aminek őszintén örültünk, mert az ő képességeivel minimum egy ilyen csapatban van a helye. Ahogy láthatjuk, helytállása kiváló a csapatban. Mi pedig arra a döntésre jutottunk, hogy az ütős hangszerek posztján az embert ezentúl gép fogja helyettesíteni. Több bulink is volt már ilyen konfigurációban és teljesen működőképesnek bizonyult ez az elgondolás.

Köszönjük nektek a beszélgetést nektek! Sok sikert kívánunk. és az utóbbi kettőnél mozgalmasabb nyarat!

Zeal & Ardor
december 11.