Turbo

Csillagból emberré (2019)

Bár úgy volt, hogy a Turbo 2015-ben végleg leteszi a lantot, fölhagy az aktív zenéléssel, mégsem a Lullabies For Awakening lett a csapat hattyúdala. Valószínűleg hiányoztak egymásnak a srácok, illetve hiányzott nekik az a zenei világ, amit a Turbo-val létrehoztak. Én a kezdetek óta kedvelem a banda muzsikáját, erősnek tartom eddigi lemezeiket, így egyáltalán nem bánom, hogy nemrég egy új koronggal rukkoltak elő. Ráadásul magyarra váltottak, ami a Csillagból emberré címből rögtön ki is derül. Kíváncsi voltam hogyan fog szólni a zenekar anyanyelvünkön, kicsit szkeptikusan is álltam a dologhoz, mert szerintem a Turbo muzsikájához nagyon is illett az angol szöveg, de gyorsan megnyugtatok mindenkit, legalább olyan jók magyarul, mint amilyenek angolul voltak! Azért sejtettem, hogy nem lesz gond, hisz Tanka Balázs egy másik formációjában, a Kaldera-ban magyarul énekel kiválóan! Zeneileg pedig a 2014-es Pentagram-nál veszik fel a fonalat. Ami ugye az utolsó “igazi” sorlemezük volt, hisz a Lullabies nagyrészt korábbi dalaik akusztikus változatait tartalmazza. Tehát elektromosságtól feszülő, energikus, vibráló, de gyakran pszichedéliába váltó rockzene hallható a Csillagból emberré korongon kb. egy órán keresztül.

A nyitó Változz át! rögtön lassabb, elszállós témákkal nyit, Balázs hangja is szinte végig visszhangosítva van. A refrén előtt azért bejönnek a masszív riffek, mely alatt olyan slap témát játszik a bőgőn Jero, ami miatt a RHCP Coffee Shop-ja ugrik be. A Kettévált út egy slágeresebb darab, a refrénje telitalálat! A gitárok pedig Mastodon-osan tekeregnek benne. Az a gitárszóló meg… és a háttérben Jero basszusfutamai… szóval ilyen finomságokat a Turbo-n kívül kevesen tudnak hazánkban! Nem kérdéses, hogy érdemes volt folytatniuk a közös zenélést!

A Túl a fényeken is egy zseniális dal, itt a riffek már-már metalosak, Dure space-es effektjei valóban szinte az Űrbe lövik az embert, Balázs pedig hatalmasat énekel. Így, hogy magyarra váltottak talán még jobban előjön az East hatása. Mind zeneileg, mind énekileg. Takács Tamás elég hasonló stílusban énekelt a legendás hazai prog. rock zenekarban. Persze sokan fenntartásokkal állnak a magas hangfekvésű férfi énekesek felé, biztos Balázs orgánuma is megosztó, de én állítom, hogy ő az egyik legjobb magyar rockénekes! Társai pedig iszonyú jó zenészek! A technikás és a hangulatos témák is magabiztosan gördülnek ki kezeik alól. A Turbo korábbi lemezeihez hasonlóan a Csillagból emberré is megállja a helyét nemzetközi viszonylatban! Ez bizony világszínvonal! Az Iránytű egyszerre megható és slágeres. Talán még a magyar kereskedelmi rádiók is műsorra tűznék, ha nem lenne majd’ 6 perces. Így viszont max. a Petőfiben lehet majd hallani…

Sebaj, a Turbo nem popzenekar, szerintem ők sem bánják, hogy dalaikat nem nyomatják sűrű rotációban a rádiók. A lazább nóta után következik egy kemény, A végtelen benned képében. Ez tempó és a riff keménysége tekintetében is metal! A Gravitáció „a mélybe húz” és felemel egyszerre, a ritmusszekció játéka tanítani való, Balázs pedig nem semmi íveket énekel! A magyar nyelvre váltás abban a tekintetben jelenti szerintem a legnagyobb kockázatot, hogy így minden hazánk fia/lánya érti a dalszövegeket. És tartalmi, illetve ritmikai szempontból egyaránt erős dalszöveget magyar nyelven írni higgyétek el, nem is olyan könnyű! Viszont érzésem szerint a Turbo e tekintetben is megugrotta a lécet. A címadó szerzemény alábbi versszaka szinte már költői:

„Honnan

indult az élet, hogyan adja át

Honnan

csillagporral átszőtt mikrokozmoszát”

A mikrokozmosz szóról a zenetörténetben kicsit jártasabbaknak eszébe juthatnak Bartók Béla progresszív zongoradarabokat tartalmazó kötetei.

A Csillagból emberré pedig 10 minőségi, progresszív/pszichedelikus hard rock tételt tartalmaz, melyek igazolják, hogy a Turbo-nak nagyon is helye van a magyar rockzenei palettán!

Vélemény, hozzászólás?

Turbo – Csillagból emberré (2019): 1 komment

  • Armand Armand szerint:

    Vártam, hogy valaki írjon róla. Az album valóban remek lett… üde kis psy/hard, space prog-rock frissítő a hazai palettán. Igazából nekem nem is az általad említett külföldi csapatok nevei jártak az eszembe, vagy ugrottak be a dalok hallgatása közben, hanem ahogy azt te is említetted a régi magyar klasszikus: EAST.