Ulcer
Dead Souls Cathedral

(Defense Records • 2021)
boymester
2021. június 26.
0
Pontszám
8.5

Nagyon komoly alapanyagot sikerült összehordania a dühös, death metaltól zúgó szélviharnak, ami néhány évtizeddel ezelőtt Lengyelországban tombolt. Ez a zenekar vette magára (a világon nem egyedülálló módon) az Ulcer nevet. Az egymásra akadó zenészek közt death/black/doom metalos múltra és jelenre találjuk a legtöbb példát, de előfordul a klasszikus heavy metal és a progosabb vonal kipróbálása is. Az Angelfuck (Deivos, Soul Snatcher, Interior) énekessel felálló csapat alappillére még az alapító két gitáros, Lucass (Abusiveness, Exmortum, Ravendusk) és Mscislaw (Abusiveness, Xaos Oblivion, Blaze Of Perdition, Graveland, Eclipse, Christ Agony és még sok más…), valamint a 2010 óta remekül teljesítő ritmusszekció: Szwed basszer és Wizun dobos.

Hiába azonban a végtelenségig nyúló alvilági kapcsolatok sokasága és az igazi underground hozzáálllás, az Ulcer sokáig mellőzte a sikert minden bíztató előjele ellenére. Ugyan már 2007-ben kiadtak egy lemezt Serpent Trinity címmel, azon csak egy rövid, sablonokból felépített brutal death anyagot találhattunk, a fejlődést mutató 2013-as Grant Us Death az old school irányába tett egy komolyabb lépést, míg 2016-ban a zenekar végre meg nem találta a receptből hiányzó alapanyagot, a doom metalt. A Headling Below már több érdeklődő figyelmét felkeltette, ahogy a ’90-es évek valódi death metalját és erejét ötvözték a zsigeri halálfémmel különösebb búslakodás nélkül. A friss korong ennek a tendenciának lett az egyenes ágú folytatása, csak ha lehet, még jobb kivitelben. A kezdeti rövid tételek helyét szépen átvették az alaposan átgondolt, hol komótosan, hol meglehetősen gyors tempóval haladó gyilokgépek, amire keresve sem találhatnánk jobb példát a nyitó Those Black Gods című dalnál. Anglefuck recsegő, ropogó hörgése és haragja hegyeket hasít ketté, a folyamatosan a semmiből előtörő sikító gitárszólók pedig csontig hatolnak minden egyes alkalommal.

https://www.youtube.com/watch?v=p6N8qsXyDTQ

A hangzásra sem lehet panaszunk, pont annyira modern, mint amennyire megköveteli a tisztaságot, de alapvetően az időutazás számára kedvez a kiadvány. A korrekt nyitás után még jobban sikerült a Not The One, aminek az alig hallható billentyűk is komoly hangulatot képesek adni. Darálás kontra kíméletlen lüktetés: ez vár ránk elejétől a végéig. A két gitáros hatalmát élteti vastag riffjeivel a Cold Darkness, aminek gyors részeinél egyértelművé válik az is, hogy a banda leginkább északi zenekarok lemezeit fogyasztotta a műfajban. Ebben a tételben akad néhány dallamfoszlány, de a death metal hangulatból egy pillanatra sem engedünk. Ha pedig death, akkor az Eternal Night lesz az egyik kedvencünk a korongról.

Arconrúgás a legjavából rövidsége ellenére is, ami a zenekar korai szakaszára emlékeztet. Semmi sallang, csak egy egy perc környéki darálás és lazulás. Az Off We Go tér vissza az összetettebb dalszerkezethez és szállítja is azt megfelelően, miközben az anyag egyik legnagyobb riffjét is itt hallhatjuk. A kegyetlen tempóval nyitó Die With Us meglehetősen hűvös, baljóslatú menetelésként teljesedik ki, a Disingtegrationban pedig a szúrkálós, szinte végig velünk lévő gitárszólókat járatják csúcsra. Természetesen a kiadvány végére marad a fekete leves: a címadó Dead Souls Cathedral a legsötétebb, legdoomosabb szerzemény, ami a záró Into The Chasm kíséretében nagyon hatásosnak mondható.

Tempók tekintetében nagyon változatos lett az Ulcer lemeze, hangulatában és hatásában pedig igencsak egységes. Igazi múltidéző kripta dalcsokor, ami remek szórakozást fog nyújtani azok számára, akik a death és doom metal fúziója alatt a cammogásra is hajlamos, de továbbra is súlyos halálfémet tekintik.