Uncertainty Principle

Sonic Terror (2021)

Az Uncertainty Principle az angol S.P. White multiinstrumentalista művész drone metal projektje, mely a kilencvenes évek óta aktív, ezzel a drone metal korai hullámához sorolható, az akkori lemezei valahol a Melvins “Lysol“-ja, illetve a Naked City “Leng tch’e“-jének vonalán mozognak, viszont egészséges mennyiségű zajzenei hatás is megjelenik. Kicsit fura is számomra, miért esett ennyire a radaromon kívülre.

Ez a lemez a korábbiakhoz mérhetően tökéletesen hozza az old school drone/doom metal hangzást, viszont ezúttal nagyon jól is szól. Sonic Terror néven White már megjelentetett egy EP-t 2000-ben, aminek a dalait tartalmazza is ez az album, természetesen újravéve. A címadó EP-hez képest viszont sokkal kifinomultabb, habár semmiképp nem steril hangzással találkozhatunk. A lo-fi, végtelenül rideg dobgépek a Godflesh-re emlékeztetnek, miközben az öblös, 6 oktávval a tengerszint alá hangolt gitárözön úgy zúdul a nyakamba, mint egy barlangterem, ami épp omlani készül rám.

Lost (Distant, 2004)

Hangzást illetőleg ki kell emeljem: ez a lemez maga a gonosz, a legpusztítóbb ősemberriffekkel képes a hallgatót a lelkének legmélyebb bugyraiba levinni, nem a Sunn O)))-féle erősítő imádat, ahol gitárdruidák próbálják 100000 dolláros cájggal elhozni eléd a tökéletes tónust, ez valami sokkal sötétebb és gonoszabb annál, mint mondjuk a Black Boned Angel, vagy egy letisztultabb The Body. Az album közepesen hosszú instrumentális tételekből áll, de egyik sem megy túlságosan 10 perc fölé, viszont így is képes csurdig tölteni egy CD lemezt. Vokálok csak nyomokban, szinte egy újabb hang/zajrétegként funkcionálnak a pumpáló dobok és gitárömlés tetején.

Az album február 5-én fog megjelenni, és akiket a korai Boris, Earth, Melvins, vagy Sunn O))) felemel, vagy megmozgat bennük valamit, azokat ez a lemez garantáltan lehozza az életről. Szonikális letargia a bedaturázott estekre.

április 03.,
május 04.,
május 05.,