.upset

Tied to Our Screens (2020)

Annyira emlegettem a horvát zenekarokat, hogy itt van azonnal még egy. Ami hasonló gyökerekkel rendelkezik, mint a Kevlar Bikini, csak ők kicsit puritánabb módon tálalják a hardcore muzsikát. Lassan úgy kezdem érezni, hogy utána kéne nézni szomszédaink hardcore színterének, mert az eddigiek alapján lehetnek ott rejtett kincsek.

Az .upset méghozzá egy veterán zenekar, akik már vagy 20 éve jelen vannak, a horvát underground vérkeringésében. Kettő demo, egy EP és a Tied to Our Screens-el együtt már három nagylemez van a nevük mellé karistolva. Erre egyébként 4 évet kellet várni, de még így is, hogy nem ismerem a munkásságukat, azt kell mondanom szerintem megérte várni rá. Bár azt szögezzük le az elején, hogy ez tipikusan az a lemez, ami egy a stílus iránt rajongónak kellemes többször hallgatós csemege, viszont annak, akit hidegen hagy, vagy csak kevésbé érdekli a hardcore, egy szimpla középszerű cucc. De kezdjük inkább az elején.

Sima old-school hardcore-al van dolgunk. ’90-es évek, New York, ahol az egyik sarkon a Wu-tang, a másikon meg az Agnostic Front csapatta a témát. Bár szerintem elég annyit mondanom, hogy Terror, ami akkorát megy már jó ideje, hogy az ő zenéjük alapján biztos, hogy be tudja mindenki tájolni mire is számíthat. A hangzás szerintem megfelelő, legalábbis ehhez a zenéhez biztos. A stílushoz hűen a témák többnyire agresszívak, de mégis sikerül nekik jól váltogatni a tempót, így az egész lemezen megmarad az a húzóerő, amit elvár az ember. Hiába gyökerezik az egész az old school-ban, mégis sikerül nekik, a modernebb és fiatalabb bandák világából is becsempészni dolgokat, miközben az attitűd marad a régi. Elméletileg az énekesük új, összehasonlítási alapom nincs, de az biztos, hogy jól végzi a dolgát. Jó, a szokásos hardcore üvöltözést tolja, mégis szépen hígítják jól elhelyezett csorda bömböléssel és néha még egy-két dallamosabb énektéma is befigyel, ami tovább színesíti, az egyébként nem túl sok meglepetéssel operáló kiadványt.

A stílus elkötelezett híveinek bátran ajánlom, sőt a stílussal ismerkedőknek is. Lehet nem egy újító lemez, de amit vállal, azt szinte tökéletesen teljesíti. A baja csak annyi, hogy olyan szinten telített ez a színtér, hogy elvesznek benne. Ahhoz, hogy igazán kitűnjenek, sokkal több, emlékezetesebb, fogósabb dalt kellene írni, így viszont marad a középszerűségből kiemelkedő, de nem túl maradandó anyag.

április 03.,
május 04.,
május 05.,