Valgrind
Morning Will Come No More

boymester
2020. február 10.
0
Pontszám
7.5

Sok izgalmat rejthetnek azok a zenekarok, akik eltűnnek a felszínről, majd évekkel később újra felbukkannak, vagy történetük igazán régre, az underground bugyraiba nyúlnak vissza. Ilyen vissza-visszatérő nevek az olasz földalatti death világban a Valgrind és a Necrospell zenekarok, hiszen a történetük a 90-es évek elején indult. A Necrospell egy ambiciózus, de gyorsan elhalt, egyetlen kultikus demót maga mögött hagyó death metal horda volt, melynek hamvain két egykori tagja megalapította a Valgrindet. Hogy ne legyen egyszerű a dolog, idő közben a Necrospell név is elkezdett visszaszivárogni és a zenekarok közt elkezdődtek a tagcserék… Ma már a Valgrindnek csak egy ős tagja van Massimiliano Elia személyében, aki azután került ide, hogy a két alapító tag lépett… De még tovább fokozható a név körüli katasztrofális helyzetjelentés: a zenekar legtöbb tagja igazi multifunkcionális egyed, sokan 2-3 poszton is kipróbálták már magukat, ami azt jelenti, hogy aki pár évig énekelt, az utána dobosként tért vissza…

Ezt csak azért írom le, hogy tudjátok, a mai Valgrind már megint jóval másabb, mint a 2012-es debütálásuk pillanatában, melyből most kaptam egy példányt. A Morning Will Come No More azonban azt hozta, amit elvárhattunk ennyi „tökéletesítő” cserebere után: egy egészen érett death metal dalcsokrot. Olyat, melyet oda lehet tenni a több évtizednyi történet mellé és nem kell szégyellniük. Átlagos hörgéssel, néhány kiemelkedő riffel és magabiztos ritmusszekcióval. Kiemelkedő, néha hosszú, máskor rövid gitárszólókkal megszórva.

Ha valaki hosszú éveket vár egy debüt lemez kiadására, az viszont gyakran képes túlzásba esni és minden stúdióban töltött percet szeretne hanghordozóra rögzíteni… Valahogy így érzek a Valgrind esetében is, hiszen a hörgés – gitárszóló – riff – hörgés – gitárszóló – riff… felhozatalból 57 percet lenyomni bárki torkán nem egy egyszerű feladat. Az album azoknak lehet igazi megkönnyebbülés, akik a tételeket korábban demókon, single kiadványokon gyűjtögették évekig és most van lehetőségük egy helyen tudni a kincseiket.

Kettősség érzetét hagyta bennem a Morning Will Come No More, mivel erős dalokban gondolkodtak, melyekben ugyanakkor rettenetesen túltolták a gitárszólókat, valamint alapvetően a játékidőt, amely már megterhelő lehet 30-40 perc után is. Ha nem a rövid és intenzív gyalut részesíted előnyben death metal esetében és bőséges anyagot akarsz kapni néhány kattintás után, akkor tegyél egy próbát velük.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.