Véhémence
Ordalies

(Antiq records • 2022)
Necron
2022. november 22.
2
Pontszám
9

Idén márciusban ismét lecsapott a gall kakas az Ordalies címet viselő harmadik nagylemezével. Ez a jószág viszont nem a krajcárja után kutatgat! Ő a komplex melódiákból kovácsolt fekete fém, aki újfent kiontott vérre szomjazik. A párizsi Véhémence zenekart a francia kohók legjavában kovácsolták 2014-ben. Az Assiégé névre hallgató első nagylemez még független kiadványként jelent meg. A második korong, a 2019-es Par le sang versé, viszont már a francia Antiq Records gondozásában került napvilágra. Az új korongot a megelőző kiadványhoz hasonlóan Tulzcha (zeneszerzés, gitárok, furulyák, billentyűk) és Hyvermor (ének, kórusok, szöveg és képi világ) szerezte. A dobokon ismét T. Leitner segítette ki a duót. A bőgőn egy Leo nevű vendégzenész működött közre. A zenekar a középkori világ tematikájában alkot, melynek atmoszféráját akusztikus hangszerekkel, heroikus dallamokkal és ezek által biztosított páratlan atmoszférával hozzák közelebb a hallgatókhoz. Ezeket az eszközöket az Ordalies nemhogy tovább viszi, hanem még tovább is nemesíti. A felvételen több vendégmuzsikus is hozzájárult a komplex hangszerelés megvalósításához. Így hallgatunk a kórusok mellett még csellót, tekerő lantot, furulyákat és nikkelhárfát is. Ezekkel felvértezve készüljünk fel egy dinamikus utazásra vissza a középkor világába.

A mai jóléti társadalom szemszögéből valóban jogos és megalapozott viszolygással tekinthetünk a középkor világára. A felfoghatatlanul kegyetlen kínzások kimeríthetetlen tárháza, a higiénia hiánya, az orvoslásnak ma már szinte tortúrával felérő módszerei mind megtalálhatók. Viszont korán sem szabad ennyire egyoldalúan megítélni ezt a kort, mert ezek nem egyszerre és nem mindenhol voltak jellemzők erre az időszakra. A borzalmas higiéniai állapotok is valójában leginkább a városokat jellemezte, de itt is akadtak komoly eltérések. Továbbá tagadhatatlan tény, hogy a középkor embere még sokkal közelebb állt a természethez és a szakralitáshoz. Ezek mellett egyfajta romantikus varázst is jelenthet a modern korunk számára: titokzatosságával, gazdag művészetével, heroikus pillanataival, építményeinek bűvös szépségével. Valljuk be, hogy a Véhémence-nek nem éppen erőssége ennek a romantikus középkori imázsnak a külcsínbe történő megformálása. A megelőző lemezhez hasonló színvonalú alkotás tekint vissza ránk, de valahogy mégsem tudom szívből bírálni. Valahogy illik a banda világához és érzek benne egy kis franciás humort is, ami alapvetően nem mutatkozik meg, de valahogy mégis ott van benne. Tehát ebben a középkori világban mozog teljes mértékig otthonosan ez a francia black metal remek.

A De feu et d’acier lágy akusztikus gitárral vezeti fel a lemezt, ami után alaposabban is meglódulunk: a dallamoknak hála pillanatok alatt egy epikus lovagi torna közepén találjuk magunkat. A Paydretz-ben is vokálozó Hyvermor tiszta éneke, a kórusok és az természetesen az érces black metal károgás váltják egymást. A fegyvertársak is szépen aprítják a dallamokat. Csaták, erdők, hegygerincen meghúzódó fellegvárak vízióját vonja lelki szemeink elé. Könnyet fakasztó szépségű black metal vihar ez, és mi, mint modern férfiak nem töröljük le a könnyeinket, hanem bátran vállaljuk őket! Így is indulunk tovább a Notre royaume… en cendres következő csatájába. Itt már mogorvább, morcosabb témák fogadnak. Farkasodúból acsargó fekete fém a javából! Viszont a melódiák terén itt sem tesznek kompromisszumot. A dalok elég hosszúak, viszont nem érezzük fárasztónak ezeket a nyolc-tíz perces szerzeményeket. A lemezen nyolc dal kapott helyet, de két nóta, a La danse des pluies és a Quand l’hiver viendra egyfajta szépséges, lágy melódiákba ötvözött átvezető. Jól is jönnek ezek a kis pihenők.

Az Au blason brule című dalban szintén hallhatunk egy kis akusztikus átvezetőt amiből akár többet is elviselt volna a lemez: az andalgó pillanatok igazi színfoltjai a végeredménynek. Ugyan folyamatosan használják a különleges hangszereket is, ők is kevés teret kapnak, többnyire a black fuvallat részévé válva teljesednek ki. Persze ettől még nem mondhatjuk a csapatot folk zenekarnak, ahol számomra gyakran túltolják a népies elemeket. Mintha szándékosan az arcunkba akarnák tolni, hogy: „héj, mi itt nagyon folk arcok vagyunk ám, hallod ugye?”. Itt is a mértékletesség az arany út. De mielőtt elkanyarodnánk a zen filozófia irányba jön is La divine sorcellerie középtempós, melankolikus dallamával. Viszont nem kell sokáig boronganunk hamarosan el is űzi a felhőket T. Leitner pörgős ütemei. A Leo basszussávjaival tökéletesen kiegészült ritmusszekció remekül teljesít. A nóta kétharmadánál egy váratlan vendég is betoppan a tekerő lant személyében.  Mindig meglep, hogy mennyire piszok jól szólnak együtt ezek a népi hangszerek a kemény torzított gitárral, miközben ugyanezeket egy blues, vagy rock alapokon nyugvó zenével nehezebb házasítani. Ide kell a keményvonalas metal. Olyan, mint ha pár száz évvel ezelőtt már gondoltak volna erre! Az Un contre mille harcmezein át vezet az út a nikkelhárfával és csellóval indító Par le glaive című dalhoz, mely a korong utolsó darabja. Itt aztán tényleg visszaköszön a lovagtermek hangulata. Ezzel ki is emelném azt, hogy nem erőltették bele a dalokba a középkori melódiákat. Nincsenek az izzadtságszagú, megerőszakolt témák. Amikkel mindenképpen a hallgató tudtára akarnák adni, hogy mi is pontosan a tematika. Valahogy úgy képviseli ezt a zenekar, hogy az egész atmoszférát magukévá tették és egy sajátos zenei világra átültetve tálalják a rajongók elé.

Az Ordalies egy remek darab az amúgy is kiváló francia black metal érából. Izgalmas és színes kiadvány, mely tényleg leköti a hallgató figyelmét. Az említett aprócska szépséghibákat leszámítva az idei év erős frontvonalába sorakozott fel. Ezért nem is hagyható figyelmen kívül az epikus, atmoszferikus black metal iránt rajongók részéről. A lemez kifejezetten ajánlott ACOD, Paydretz rajongók számára. Az Ordalies beszerezhető az együttes bandcamp oldaláról és fizikai formában, valamint az Antiq Records oldaláról. Jó kalandozást!

Véhémence – Ordalies (2022) (2 komment)

  • Weide Weide szerint:

    Király ajánló lett, mindenképpen meg fogom fülelni a lemezt. Kíváncsi vagyok, mennyire forrt ki/fejlődött az egész összkép a Par le sang versé óta, az sajnos nem vett le a lábamról.

    • Necron Necron szerint:

      Köszönöm! Igen, sokat fejlődtek. A Paydretz project sokat dobott rajtuk. Kezdenek beérni. De ez így is van rendjén.

March of Beasts March of Beasts
március 01.
Bass Warrior Tour Bass Warrior Tour
március 04.
Hate, Delure, Morvigor Hate, Delure, Morvigor
március 04.