Hogy mennyire tartom magam a heavy metal megszállottjának? 100 %-osan! Igazából 10 éves korom óta hallgatok tudatosan metalt, de hogy mi volt az első metal nóta, amit hallottam azt nem tudnám már meg mondani. Viszont kölyök korom meghatározó lemezei voltak számomra a Scorpions „Word Wide Life„, az Iron Maiden „Live After Death” koncert albumai, valamint olyan soralbumaik, mint a „Blackout” és a „Seventh Son of a Seventh Son„, továbbá a Judas Priest „British Steel” albuma, amiket a mai napig szívesen pörgetek. Hazai részről pedig a P. Mobil „Mobilizmo„, „Meavy Medal„, az első Pokolgép albumok, a Griff „Ezer szent ígéret” lemeze és persze a bakancsos EDDA-k. Igaz akkor még azt sem tudtam, hogy mi az a NWOBHM mozgalom vagy, hogy skandináv fém. Csak hallgattam, mert imádtam és valami erőteljes bizsergést, feltöltődést adtak és adnak ma is ezek a mára már klasszikus avanzsált dallamok. Azóta persze a metal számos rétegén átrágtam magam, de valahogy így 40 felett azt veszem észre, hogy egyre többször térnek vissza bennem az ős metal iránti igény érzései. Talán ezért is kerülnek nálam jobban előtérbe ezek a klasszikus vonalú dallamok és az ezekkel dolgozó jelenlegi bandák. Így akadtam rá az osztrák Venator és a német Angel Blade közös split-lemezére, ami e hónap végén fog megjelenni a Dying Victims Productions kiadásában.
A két banda zenéjében hűen ápolja a NWOBHM és a dallamos skandináv fém metal hagyományait. Közös lemezükre felkerült dalaik is ennek a szellemében születtek meg. A splitre összesen hat dal került fel, melyek a Venator tavaly megjelent első EP-jének a Paradiser dalait és az Angel Blade szintén tavalyi kiadású bemutatkozó demójának dalait foglalják magukban. Bizony, a két banda annyira frissnek mondható, hogy szinte még a seggükön a tojáshéj.
A split-lemez A-oldalát a Venator nyitja meg a maga szikla kemény, a ’80-as évek dinamikus ízeit visszaidéző címadó daluk a Paradiser feszes riffeivel. Ez a nóta egy igazi metal sláger, amit klasszikus NWOBHM vonala mellett a gyors száguldású speed metalos tempója tesz igazán lüktetővé. De szinte ugyan ez mondható el az ezt követő (Judas Priest-re hajazó, bár szerintem mind a három daluknak van egy erősen Priest-es hangulata) Blind Ambition és a finom kis dallamos thrashes megoldásokat is tartalmazó Creatures From The Sea dalaikról. Összességében nem is kell több, mert itt minden meg van, ami egy 2020-ban működőd proto heavy metal bandától elvárható.
A B-oldalon az Angel Blade demójának a számai pörögnek, amik hangzásilag tényleg az 1980-as évek koszos garázs bandák „kétkazettás magnó” hangulatát idézik. A csapat inkább a dallamosabb svéd heavy metal és az újhullámos metal keverékét nyomja, némi Maiden-es ízű gitárszólókkal, amik már Rock Nights daluk lazaságából kitűnnek. Ezt követi a kissé pop-rock / AOR rock hangulatú Blast From The Past fülbe mászóan dallamos dallamaival és még dallamos szólóival. Zárásként pedig az újhullámos glam metalba mártott Angel Blade táncos dallamai robbantják szét a hangfalakat… És még egyszer pörög az album!
A splitten nem is olyan távoli két világ a klasszikus heavy metal és az újhullámos metal találkozik egy szívként dobbanva. Mind két banda remekül hozza a ’80-as évek jellegzetes metal ízeit, amik után méltán elvárható tőlük egy-egy nagylemez is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
