Verikalpa
Tunturihauta

(Scarlet Records • 2022)
King
2022. március 23.
0
Pontszám
7

Mindig is szerettem a folkos, népzenei motívumokat a metal zenével vegyítő bandákat. Elég sok ilyen bandát ismerek, szeretek. Vannak, akik szinte a kezdetek óta remek albumokat szállítanak (mint például a Moonsorrow, Finntroll, Ensiferum vagy éppen a Turisas), illetve vannak, akik más oldalról közelítik meg (elég csak mondjuk a Battlelore-ra vagy a Korpiklaani-ra gondolni). Ennek okán akadtam rá a Verikalpa új albumára is, amely nagyban hasonlít és ötvözi az Ensiferum, Finntroll és kicsit a Moonsorrow, Turisas menti vonalat is.

A finn banda megalakulása egészen 2006-ra vezethető vissza, ám 2018-ig nem igazán hallattak magukról. Oulu városában alakultak (melynek magyarországi testvérvárosa Siófok), ahol már volt szerencsém járni, Rovaniemitől található délre/délkeletre, Lappföld közelében, az Északi sarkkörtől kb. 200 km-re. Gyönyörű hely, akárcsak Rovaniemi, a havas tájak, zord időjárás, melankolikus atmoszféra (főleg természetesen a téli időkben), a sarki fény mind-mind csodálatosak. 2018-ban adták ki első, Taistelutahto című lemezüket, még az Inverse Records gondozásában. Utána 2020-ban jött a folytatás a Tuoppitanssi címmel és idén január végén pedig a Tunturihauta. Utóbbi két lemez már a Scarlet Records jóvoltából jelent meg.

Mindhárom lemezt meghallgattam többször is, mert kíváncsi voltam rájuk, és mindhárom ismeretében akartam írni az új lemezről. Amint már fentebb említettem, én elsődlegesen az Ensiferum-Finntroll-Moonsorrow-és egy kis Turisas vonalat vélem felfedezni a banda zenéjében. Mindhárom lemezen vannak kifejezetten erős számok, nekem legjobban a második lemezről a Karhunkaataja-Mettäväinö kettős, valamint az új lemezről a klipes Taisto tetszik, ezek mentek a legtöbbször a lejátszóban. Véleményem szerint viszont lehetne több zúzós, pörgős, darálós szám és kevesebb a középtempós, túl melankolikus dal/rész. Nyilván, nem feltétlen kell mindegyik tételnek pörögnie, de én egy ilyen jellegű bandától egy albumon kb. kétharmad ilyen jellegű számot várok el (mint a Karhunkaataja) és a maradék egyharmad pedig lehet középtempós, akár lassú szám is (mint ahogy az Ensiferum vagy Finntroll esetében is ez a helyzet).

A nyitó Verikauhu dallal egyből belecsapunk a lecsóba, egy kellően pörgős, dallamos, vérmes szám, amit a szintén – a rövidségéből adódóan – elég jó Kalmoarmeija követ. Ezzel a nyitánnyal különösebb gond nincs is, hozzák, amit kell. A harmadik szám (Riitti) remek refrénnel rendelkező, középtempós szerzemény, egy kicsit zordabb dallamvezetéssel és vokállal. A Raivokansa csodálatos folkos betéttel indít, majd kapunk zseniális darálást és egy visszafogottabb, lassabb refrént. A klipes Rautanen Herra egy Finntroll-számnak is tökéletes választás lenne, szinte egy az egyben olyan a felépítése. A középtempós/lassabb címadó dal elég közepes, amit egy szintén elég jó középtempós szám követ, melyben végre újra hallhatjuk a kétlábdobos galoppozást is szerencsére. Az ezt követő első klipes Taisto már a legelső halláskor „beitta” magát a fülembe, a lemez egyik kiemelkedő dala, ahogy az ezt követő Hurmos is a maga pörgősségével. Az album utolsó száma szerkezetileg kicsit eltér a többitől, az énekes károgása itt talán a leginkább „kemény”, dallamosság tekintetében is elég jó, választékos tétel. Mindezzel együtt, elég hirtelen van vége.

Az énekes, Jani Ikonen károgása hasonlít mind Petri-re (Ensiferum), Vreid-re (Finntroll), néhol Jari-ra (Wintersun) vagy éppen Ville-re (Moonsorrow) is. A gitárosok, dobos remekül kezelik a hangszereiket, a billentyűs pedig nem kevésbé, tökéletesen hozzák a folkos betéteket is, ahol kell. Itt-ott azért több gitárszólót is el bírtam volna viselni, mint az Ensiferumban. A lemezek hangzásával és a zenei teljesítménnyel nincs probléma (talán az ének jobban előtérbe van helyezve, mint kellene), valamint a finn nyelv is ad egy pluszt az egész produkciónak.

Nem rossz zenekar a Verikalpa, de szerintem az Ensiferum, Finntroll vagy éppen a Moonsorrow szintjét nem éri el. Ettől függetlenül tudom ajánlani a fentebb említett bandák kedvelőinek őket, valamint simán megnézném őket koncerten, akár itthon, akár az Oului Club Teatria klubban.

Hexvessel Hexvessel
április 24.