Megvallom, hogy alapvetően egy kicsit irigykedve tekintek a nyugati határainkon túlra. A félreértések elkerülése végett itt most nem a sokat emlegetett kereseti differencia, politikai irányvonal és egyéb materialista megközelítésre helyezném ki a gondolataimat, hanem egy olyanfajta szeretet és érdeklődés a saját ősi örökségük zenei formában történő ápolására, melyet egy igen szélesedő tábor képvisel. A komolyabb, őszinteséget nélkülöző sok fellángoló gyertyácska közt sokan gyorsan ki is aludtak. Viszont maradtak és megjelennek újabb formációk, amik igen szépen megszólítják a lelket. Még ha nem is teljesen a skandináv folk zenével, hanem inkább egyfajta filmzenei megközelítéssel élnek, akkor is egy sajátos formában ez mégiscsak felkarolja és ápolja az örökségüket. Ennek a tábornak egy viszonylag új képviselője az izlandi Vévaki.
A skandináv mitológiával, animizmussal, rítusokkal és a természeti világgal foglalkozó együttes eredetileg a multi hangszeres – énekes Will Hunter szóló projektjeként indult. Az ősi tónus mellett, zenéje hangzásában kotrás és széles spektrumú hangszerelésben szólal meg. A 2020-ban megjelenő Edda című első nagylemeznél még mindig szóló projektként működött, noha Sigurboði Grétarsson és Florian Baudrain muzsikusok is közreműködött a lemezen. Az óskandináv költészeti gyűjteményt véve forrásanyagként az album zenei utazása során új életet lehelt ezekbe a történetekbe. „A Vévaki nagyon is a mi modern pogány hagyományainkon alapul” – jegyzi meg a zenész. Sigurboði és Will korábban már játszottak együtt. Zenéjüket saját, személyes spirituális gyakorlataik részeként használták. Ezen projektet megelőzően már dolgoztak együtt néhány szerzeményen, de ezek nagyon személyesek voltak. Aztán egy izlandi barlangban volt egy közös „jam session”, és utána megpróbálták felvenni ezt a dalokat. Will otthoni hangrögzítő szettjén megejtette a felvételt, majd elküldte a dán népzenésznek Danheimnek. Aki feltette az online kiadójára. Így született meg végül a Vévaki. Annak ellenére, hogy Sigurboði sokat szerepelt a felvételen, ennek ellenére hivatalos minőségben nem volt a projektben. Viszont rengeteget dobolt, énekelt az Edda korongon. A második album, a Fórnspeki kapcsán, a zenekar kibővíti hangzását. Miközben hű marad népi gyökereihez és hagyományaihoz. Sigurboði Grétarsson főállású tagként csatlakozott a formációhoz, csakúgy, mint Gísli Gunnarsson és Hrafnhildur Inga Guðjónsdótti. Will szerint: az új anyag szélesebb és érettebb hangzású kiadvány.
Brynhildarljóð a természet hangjaival nyitja meg a korongot. Egyből érződik a Wardruna hatása. Ez mind a hangszerelésen, a zenei atmoszférán egyaránt kiütközik. Ettől eltekintve nem kópiáról beszélünk, mert a formáció igyekszik megtalálni a saját hangját, de nem tudtam elvonatkoztatni a zenéjüket az etalon jellegzetes muzsikájától. Talán a Vitrun című nótában éreztem leginkább a saját zeneiségük nyomait. A férfi ének is eléggé hajaz Einar Selvik énekhangjához. Ami összességében jól illik a zenéhez, de picikét engem zavart, mintha Einart akarnák utánozni. Néhol meg sem tudnám különböztetni, hogy nem Einar énekel a felvételen. Tény is való, hogy kórusok, a női és férfiének nagy erőssége az albumnak. Amit Will, Sigurboði és Hrafnhildur egymást kiegészítő énekstílusai jelenítenek meg. Az új felálláshoz csatlakozó Hrafnhildur női dinamikát adott a zenéhez. Ahogy a frontember vélekedett az énekesnő hangjáról: „azt hiszem, a hangja gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik, és ez nagydolog az új albummal kapcsolatban”. Való igaz, hogy a férfi energiák nem működnek a női pólus nélkül, így remek ellensúlyt ad a markáns férfi éneknek. A bandához csatlakozó Gísli Gunnarsson-al a hangzás is sokat változott, érettebb lett. Ahogy Will megjegyezte az új felállásról: „szerintem a Gísli az a ragasztó, ami összetart minket”. Gísli Gunnarsson, aki a modern klasszikus-zenei háttérből származik, az általa megalkotott filmes hangzásvilág erősíti a dalokat. Ez adja markánsan a Fórnspeki zenei irányvonalát. A Jötnablót lehetne akár egy drámai résznek az aláfestője a Vikingek című sorozatban. A banda elmondása szerint nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az albumon megszólaló hangszereknek mindenképpen skandináv hangszernek kell lennie. A Vévaki zenéje során különféle vonós hangszereket és ütőhangszereket használ, mely az ének mellett a dalok dinamikáját adja. A tagok a zenekarra egy gördülékeny és ötletes projektként tekintenek, amely különböző eredetű hagyományos és kortárs hangszereket alkalmaz. Természetesen tradicionális, hamisíthatatlanul „északias” hangszerek is abszolút jelen vannak a felvételen, ahogy egyebek mellett a Griðastaðr című borongós szerzeményben is hallhatjuk a Tagel-hárfa jellegzetes hangját.
A nóták szépen, kiegyensúlyozott siklanak. A lemezt hallgatva egyfajta összefüggő utazás érzet kerített hatalmába. Igazából nem tudnám őket külön-külön értelmezni. Egységükben teljesednek ki és ezzel tölti be szerepét a korong is. A természeti hangokkal kiegészített felvétel közel hoz minket egy tiszta, modern világ előtti képhez. A művészek hibátlan elkötelezettséggel és hittel teszik a dolgukat. Ez az őszinteség meg is érződik a produkción. A rituális és spirituális gyakorlatok kiemelten fontosak a koncepció szempontjából. Ezek adnak szerkezetet a Fórnspekinek. Reményeik szerint: ez az albumon keresztül a hallgatónak is sikerül kapcsolódnia a spirituális világhoz. A dalokat úgy képzelik el, hogy előadás és rituálé is lesz a színpadon. A nóták egy része pedig olyan rítusokból származik, amelyeket a zenekar tagjai maguk is gyakorolnak. „Nem törekszünk a történelmi pontosságra” – mutat rá Sigurboði, és „nem vagyunk vikingek„. Nem vagyunk a sámánok vagy a papok.” Ez számomra igen szimpatikus megközelítésként hatott. Ennek nyomán még Will hozzáteszi: „Megpróbálunk távolodni attól az egész viking dologtól. Vannak modern dalok a modern hiedelmekre. Nagy hangsúlyt fektetünk erre.” Így a Vévaki muzsikája egyfajta egyetemes érzetet is magában hordoz. Ugyanis határtól független ott van bennünk a minket összekötő tiszta ősiség. Melynek újbóli felfedezésére, valljuk be, igen sokakban megjelent. A Fórnspeki album kapcsán most sikerülhet elmerülni egy sajátos spirituális utazásban, mely hangulatában, dinamikájában bizonyára a hazai hallgatókat is közelebb fogja hozni egy természet közeli, ősi hangulathoz.
A Fórnspek ha nem is minden ízében eredeti, de mégis önmagában remekül működő kiadvány. Hangulatát tekintve remekül hozza az elvártakat és remekül operál a modern és tradicionális eszközökkel. Tetszett a zenekar alapvető elgondolása, hogy nem akar görcsösen „vikingnek lenni”. Hanem szabadon alkotnak, így azokhoz is egy közös nyelven szólnak, akiknek nem a skandináv kultúra az öröksége. Ami számomra sajnálatosan hatott, hogy nagyon érződik a felvételen a Wardruna zenéjének a hatása. A zenekart Wardruna, Heilung, Skáld, Frondom, Nordein, Gealdýr rajongóknak nem szabad kihagyni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
