„Villáminterjú” Francesco Cavalieri-vel, a Wind Rose frontemberével, egyik dalszerzőjével

2023. szeptember 20-án indult az olasz Wind Rose első európai headline turnéja, melynek keretei között szeptember 23-án a budapesti Analog Music Hall-ban játszott a banda. A koncert előtti meet&greet alkalmával volt időm egy kicsit beszélgetni is az énekes, dalszerző Francesco Cavalieri-vel, aki rendkívül közvetlen és készséges módon állt rendelkezésemre mind az interjú, mind pedig az egész meet&greet alatt – a banda többi tagjával együtt.

Ez az első európai turnétok, amin már mint főzenekarként vesztek részt és ami négy napja, szeptember 20-án indult Münchenben. Hogy érzitek magatokat a turnén és milyen a banda fogadtatása az egyes állomásokon?

Francesco Cavalieri: Nagyon jól érezzük magunkat a turnén és nagyon örülünk annak, hogy ilyen sokan kíváncsiak ránk, mivel gyakorlatilag majdnem az összes buli teltházas. Nagyon köszönjük ezt a rengeteg bizalmat és szeretetet az európai rajongóinktól, valamint, hogy ennyien eljöttök megnézni a koncertjeinket! Nagyon hálásak vagyunk érte!

Úgy gondolom, hogy megérdemlitek. Voltam a januári Barba Negra Red Stage-es koncerteteken is, ahol a Gloryhammer és az Alestorm előtt nyomtatok egy fantasztikus bulit és afelől sincs kétségem, hogy ez a mai napon sem lesz másképp!

Francesco Cavalieri: Nagyon szépen köszönjük a szép szavakat! Jelenleg másfél órás programot játszunk főbandaként, ami egy kicsit nehezebb, mint a 45-60 perces koncertek (nevet). Főleg úgy, ha még sok pihenőnap sincs a koncertek között, jó, ez a 17 állomásos turné nem olyan nagy, de mindössze egy pihenőnap lesz, két nap múlva (szeptember 25-én), utána pedig egyhuzamban jön még 12 buli, ami egy kicsit megterhelő, de eddig is sikerült túlélnem, remélhetőleg ezután is menni fog (nevet).

Mi a véleményetek a legutóbbi, tavaly megjelent Warfront lemezről? Milyenek a kritikák, visszajelzések, vélemények róla a sajtóban?

Francesco Cavalieri: Úgy gondolom, hogy az előző lemezhez (Wintersaga – 2019 – a szerk.) sokkal több kritika, vélemény, visszajelzés érkezett, mint eddig a Warfront-hoz. Ez elsődlegesen az elmúlt 3 évben végbemenő Covid-helyzetnek köszönhető – 2019-ben még elképzelhetetlennek tartottuk, hogy hirtelen így le fog állni a világ, mint ahogyan aztán az történt. Nagyon nehéz volt átvészelni ezt az időszakot a zenei életben, ezért is vártunk addig, amíg lehetett a Warfront megjelenésével és végül csak 2022 júniusában adtuk ki, majdnem egy teljes évet „csúszott” a megjelenése az eredetileg tervezetthez képest, legfőképp azért, mert nem tudtuk volna rendesen megturnéztatni sem 2021-ben, sem 2022 első felében. Szóval ezért eddig kevesebb kritika, visszajelzés, interjúmegkeresés érkezett a Warfront-hoz és a bandához, de még így is elégedett vagyok a számokkal és a véleményekkel – nemzetközi szinten. Az előző, Wintersaga albumnak – ha lehet így mondani – a híres youtuberek (The Yogscast) által készített, és általunk metalosított verziót kapott Diggy Diggy Hole lett a legismertebb száma, illetve ez által ismertek meg bennünket egyre és egyre többen, míg a Warfront-on ilyen jellegű dal nincs – és nem is volt a koncepció része –, és nagyon örülünk a rengeteg pozitív visszajelzésnek, kritikának a lemezzel és a zenénkkel kapcsolatban!

Igen, szerintem a mai koncertre is a rajongók nagy része a Diggy Diggy Hole kapcsán jött el, de remélhetőleg a Warfront dalait is ismerik majd és akár voltak a januári vagy a korábbi magyarországi koncertjeiteken. Apropó, honnan jött a bandának A Gyűrűk Urás, Hobbitos, törpökhöz, elfekhez, stb. kapcsolódó fő koncepciója? Ez már a kezdetektől tervben volt?

Francesco Cavalieri: Az első lemezünk (Shadows Over Lothadruin – 2012 – a szerk.) egy, A Gyűrűk Ura történetei köré írt konceptlemez. A második albumon (Wardens of the West Wind – 2015 – a szerk.) nem szerettünk volna egy átívelő koncepciót írni, ezért minden dalnak megvan a maga sztorija, története. Az egyik dal erről a lemezről a The Breed of Durin, mely az első dalunk volt, amit a törpökről írtunk. Úgy láttuk, hogy ezt a dalt megszerették a rajongóink és a power metalban ezidáig nem énekeltek a bandák a törpökről – elfekről, emberekről, stb. igen, de effektíve a törpökről nem igen és így ezek után neveztük el a mi kis műfajunkat „dwarf metal”-nak = törpmetal, ami a power metal, a viking metal és a szimfonikus metal egyvelegét alkotja. Azért említem a viking metalt is, mert a zenében a vaskos gitárokat és a blastbeateket sem vetjük meg, illetve a breakdown-okat, amiket meg a metalcore használ – sokat kísérleteztünk akkoriban a banda zenei részének kialakítását illetően. Szerintem a Wind Rose zenéjében a szimfonikus elemek és az énekesi, vokálos részek azok, amik egyedivé teszik a banda zenéjét – lehet őket szeretni, vagy nem szeretni, de szerintem egyedi. Amikor meghallok egy általunk készített dalt, egyből felismerem, hogy igen, ez Wind Rose – nem tudnék még egy olyan bandát mondani, akik ugyanilyen kórusokat és vokálokat használnának, nem azt mondom, hogy ez a legjobb, és azzal sincs problémám, ha valakinek ez tetszik, valakinek pedig nem (nevet). Úgy érzem, hogy a banda megtalálta, hogy mitől tud egyedivé válni a műfajon belül – ami a mai világban, ahol már a mesterséges intelligencia segítségével (AI) szinte bármit meg lehet alkotni – és így a rajongók mindvégig tudni fogják, hogy ez nem egy robot vagy számítógép, hanem emberek által kreált produktum.

Szerintem is egyedi, amit csináltok, most, hogy belegondolok, nem feltétlen tudnék még egy olyan bandát említeni, akik nagyon hasonlóan csinálják, játsszák ezt a zenét. Jó, nyilván, hasonló koncepcióban alkotók, zenélők vannak, mint például a finn Battlelore, de zeneileg ők eléggé eltérő dalokat írnak.

Francesco Cavalieri: Igen, ha néhány olyan bandát kéne felsorolnom, amik hatással voltak a Wind Rose zenéjére, akkor tudnám említeni a Turisas-t, a Wintersun-t, az Ensiferum-ot – a Drunken Dwarves egy tökéletes Ensiferum sláger is lehetne szerintem (nevet). De az összes bandától az én énekem, vokálom különböztet meg minket, ami véleményem szerint egy jó dolog, ha egy banda énekesének hangját egyből fel lehet ismerni, akár száz előadóból is – ami valljuk be, azért manapság egyre ritkább a zenekarok részéről. Elég csak a régi nagyokra gondolni: szinte minden nagy bandának más-más énekese van/volt, mégis mindenki valamiért egyedi a másikhoz képest. Ha egy jelenlegi, modernebb, ismertebb bandát veszünk alapul, például a Sabaton-t – én és Pär (Sundström, a Sabaton basszerosa és menedzsere – a szerk.) már többször is beszéltünk róla, hogy a Sabaton és Wind Rose alapkoncepciója gyakorlatilag ugyanaz. Amikor elkezdődik egy-egy dal, egyből felismered, hogy ez most Sabaton vagy Wind Rose, elsődlegesen az énekesek egyedi hangszínei, orgánumai miatt – mert Joakim is egy egyedi figura és énekes a metal színtéren és én is teszem a dolgom, ahogy azt kell. Technikai tudásban természetesen vannak tőlem/tőlünk jobb, állatabb énekesek, ezt nem vitatom, én nem tartozom közéjük és nem is állítom be úgy magamat, mintha az lennék. Én csak imádok zenéket, szövegeket írni, amit teljes szívemből teszek, hogy utána azokat a lehető legjobb dalokká tudjuk kovácsolni a stúdióban a banda többi tagjával, majd pedig mindent beleadva a koncerteken szórakoztatni a rajongóinkat és persze saját magunkat is. És mindezekre nagyon büszke vagyok.

Még egy utolsó kérdés:  Ti választottátok az All for Metal-t speciális vendégzenekarnak a turnéra, vagy a kiadótok, a Napalm Records? Remek választás volt!

Francesco Cavalieri: Igen, mi választottuk őket, a menedzsmentünkkel egyeztetve. Mindenképp egy olyan bandát szerettünk volna vendégnek, akik hasonló zenét játszanak. Annak ellenére, hogy az All for Metal még csak tavaly alakult és idén adták ki a bemutatkozó lemezüket (Legends – a szerk.), egy bitang jó, erős zenészekből álló bandáról van szó, akik koncerten is odateszik magukat, remek bulikat nyomnak. A turné előzenekara pedig a amerikai Seven Kingdoms, akik a barátaink, turnéztunk már idén velük az Egyesült Államokban, ezért most elhoztuk őket Európába is, első alkalommal játszanak majd itt is (a setlist.fm oldal szerint a Seven Kingdoms egyszer, 2013-ban már fellépett Budapesten, a Club 202-ben). Ők is remek zenészek és nagyon jó köztük a kémia.

Befejezésül üzennél valamit a magyar rajongóknak így a koncert előtt?

Francesco Cavalieri: Persze, minden magyar rajongónak és barátnak azt üzenem, hogy mindenkit nagy szeretettel várunk akár a mai, akár majd a jövőbeni magyarországi koncertjeinkre és mindenkit üdvözlünk ma innen az Analog Music Hall-ból!

Köszönjük az interjú lehetőséget Francesco Cavalieri frontembernek és az egész Wind Rose csapatnak!

Képek és fotók: Wind Rose hivatalos facebook-oldal, saját

The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.