Viogression
3rd Stage Of Decay

(Satanath Records • 2022)
Avatar
2022. június 7.
5
Pontszám
8.5

Egyik kedvenc szabadidős elfoglaltságom a rég elfeledett másod-, harmad-, akár negyedvonalbeli old school death metal bandákat felkutatni. Hosszú évek múltán is lehet találni igazgyöngyszemeket ebben a végeláthatatlan mocsárban. A Viogression egy nagyon korai felfedezésem volt, néhány névváltást követően végül 1989-et számítják a banda születési évének. Osztagunk szülőhazája Wisconsin állam nem volt éppenséggel az akkori death metal forradalom középpontjában, sőt talán nem is lehettek volna távolabb tőle. Mégis kaptak lemezszerződést egy alig ismert lemezkiadótól a Tombstone Records-tól és három demo után 1991-ben megjelenhetett a debütáló albumuk az Expound and Exhort. Ha mindez nem lenne elég a rá következő évben jött a folytatás a Passage, mondanom se kell szinte zéró reklámot kaptak ezek a lemezek. Két év után szépen be is zárt a Tombstone és mindenki mehetett amerre látott. Fekete öves magyar állampolgárként tudom mi fán terem a kibaszás, azonban arrafelé is tudnak ebből nemzeti sportot űzni, nem egy csapat járt hasonlóképpen. Evvel véget is ért a Viogression rövid karrierje. 1994-ben akasztották szögre a sírásó kapát. 20 hosszú esztendő elteltével azonban jött a feltámadás, a Viogression kiadott egy EP-t, látták, hogy a death metal-nak újra volt presztízse így újból összeállt a csapat. Mostanra értek el ahhoz a ponthoz, hogy új egész estés matéria is született, mégpedig a 3rd Stage Of Decay című albumuk személyében.

Az eredeti csapatból csupán Brian Deneffe maradt, akkoriban is és most is ő a hangja a Viogression-nek. A 2014-es újraformálódás után is történtek változások a felállásban bizonyos pozíciókban. Jason Hellman-é a basszus, ő abszolút friss húsnak számít. Matt Holtz szintén zenész, a szó átvitt és a szerinti értelmében is, konkrétan gitárzenész. Duane Timlin tűnik a legmegbízhatóbb tagnak, az ő dobolását hallhattuk az előző EP-n is. Érdemes pár szót szentelni a régi albumokról, mégis milyen zenét játszott a Viogression az aranykorban? Voltaképpen a szegény ember Obituary-je volt a Viogression, nem volt nehéz belelátni a Floridai brigád stílusát az övékbe. Én persze kedvelem ezt a két régi albumot de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs ebben az állításban igazság. Brian vokálja nagyban hasonlított John Tardy öklendezéseire, a csapat többi tagja pedig pepitába ugyanazt a málló, mély hangú groove-val teli death metal-t játszotta mint az Obituary. Mélyre hangolt gitár, búgó basszus, feszes de blast beateket mellőző dob és Brian is úgy hangzott mint akinek a száján át húzzák ki a beleit és még élvezi is. Mondhatjuk, hogy nem voltak sikerre predesztinálva, akkoriban nem a klón bandáknak állt a világ.

Bevallom őszintén, hogy az újraformálódás utáni EP-jüket ezelőtt nem hallottam, viszont tisztán szeretnék látni a pályán ezért ez sem maradhatott ki. Elmondhatom, hogy nem volt túl sok változás a hangzásban, ugyanaz a Viogression köszönt vissza rám amit a régi lemezeiken megismertem. Most, hogy képet kaptam a jelen Viogression-jéről, jöjjön a 3rd Stage Of Decay. A Nectar of Veins meglehetősen furán, midi hangzású indulószerű intro-val köszön be az ajtón. Ezt a bizonyos ajtót aztán szépen berúgja a gitár, a dob és az a bizonyos szennyvízzel teli torok. Érdekesen tekergő, szinte már progresszívnek nevezhető ütemjelzésekkel tűzdelt dalról van szó. A wah-pedál is előkerül ebbe a nyitó tételben ami alatt egy igazán pofás szóló is helyet kap. Lehet, hogy a fejébe vett valamit a Viogression, nem kicsit ambíciózusabb zenét hallhatunk eddig. Sűrűn váltakoznak a gitár témák, kifejezetten intelligens tétel. Vészesen lassan, szinte fenyegetően közelít hozzánk az Under the Riverbed. Mindez teret ad ismét a rengeteg pofás riffnek és fülbemászó melódiának. A szóló itt is remek és okosan is van elhelyezve. A lemez hangzása kiegyensúlyozott, minden hangszer megkapja a neki járó részét a frekvenciákból.

Az első két dal után kezdett bennem megfoganni az a felvetés, hogy csak nem épp most fogja a legjobb lemezét letenni az asztalra a Viogression? Több mint 30 év múltán érik el a zenitet? Nagyon úgy tűnik, hogy igen, ugyanis sosem játszott még ennyire érdekes és néhol még előremutatónak is mondható halálfémet a Viogression. A Death Dive sem hagy kétséget afelől, hogy ez a brigád merőben más mint amelyik 30 évvel ezelőtt próbált felnőni a nagyokhoz. A lemenő napnak is van ereje…nem ez nem csak egy Potemix reklám sablonszövege, ez a mondás illik hozzájuk a legjobban. Ha jobban belegondolok a 3rd Stage Of Decay még a 8 évvel ezelőtti EP-re is bőven köröket ver. Kifejezetten érdekes zenei megoldások, néhol kissé logikátlanul összekötött ám mégis lebilincselő muzsikát hallhatunk tőlük. Nyoma sincs annak a lesajnált papír Obituary-nek, ez egy magabiztossággal és tervekkel teli formáció akik megakarják mutatni, hogy nem lehet őket csak egy mozdulattal lesöpörni az asztalról. A Skulls igazán belevaló gitárjátékkal szórakoztatja a hallgatót, rövid de velős tétel. A From Dust atmoszférikusan indítja be a motort, az eszetlen vérengzést meghagyja az ősember death bandáknak a Viogression. Kifejezetten emlékezetes a dal közepén az akusztikus gitáros rész, kérem itt valaki nagyon tud dalokat szerezni.

Az album többi tételétől ugyanezt a minőséget várhatjuk, egy hangulatos outro-val méltóképpen zárva a korongot. A vokál az egyetlen összetevő ami még emlékeztet arra, hogy ez a Viogression. Itt sem hat eredetinek, sőt, ha a szívemre teszem a kezem akkor el is kell ismernem, hogy nem passzol a zenéhez. Ez a vokál a faék egyszerűségű, vérrel és belekkel áztatott death metal-hoz illik, nem ide. Többszöri meghallgatás után is ez volt az érzésem, egy másik torokkal egy még nagyszerűbb albumot kaptunk volna. Így sem vagyok elégedetlen, amit fentebb írtam azt most is tartom: ez a legjobb album amit a Viogression eddig produkált. Tisztában vagyok vele, hogy ez azért nem ugyanaz a Viogression akik 30 évvel ezelőtt űzték az ipart és még ráadásul pont az a része nem fekszik ami az egyetlen őstagtól származik. A borítón viszont még mindig az ő nevük szerepel, a Viogression szellemi terméke ez a lemez is, akár tetszik akár nem. Hibák persze vannak, pár átkötés és egy-két halványabb szám itt is található viszont a pozitívumok bőven felülkerekednek ezen. Hallgattatja magát a lemez és még 55 perc után is úgy vagyok vele, hogy befizetek még egy körre, a számtalan bitang jó gitártéma már önmagában erre készteti az embert.

Ritka holló a Viogression, ilyen későn elérni azt a bizonyos zenei érettséget mégpedig ekkora kihagyással…nem mindennapi maradjunk annyiban. Végtelenül örülök, hogy sikerült megtalálniuk a hangjukat, igaz, hogy kellett hozzá pár évtized de jobb később mint soha. Remélem itt nem fognak megállni és egy még akár ennél is erősebb lemezzel fognak jelentkezni a jövőben. Akármilyen furán is hangzik ez de én kinézem belőlük, pláne ha ez a mostani felállás tartós tud maradni. Eddig is kedveltem a Viogression-t, ez az album viszont a rajongójukká tett. A 3rd Stage Of Decay április 17-én jelent meg a Satanath Records jóvoltából.

Viogression – 3rd Stage Of Decay (2022) (5 komment)

  • Avatar andrasmf szerint:

    Király banda, jó cikk!
    Azt sajnálom csak, hogy van azért pár elgépelés (szentleni stb.), és helyesírási hiba (groove-al, helyesen: groove-val), központozási hiba, vesszők maradtak el pár helyen. (Nem vagyok magyartanár amúgy!) Tiszteljük meg a nyelvet is a zene mellett:)

    • boymester boymester szerint:

      Jogos! Ez sajnos előfordul… Én kifejezetten díjazom, ha valaki felhívja a hibára a figyelmet. Magamból kiindulva sokszor éjjel készül egy-egy cikk és mióta baba van például az egyébként magyaros párom kiesett a lektori szerepkörből:) Ő mindig szólt, ha belefeledkeztem egy teljesen jelentéktelen irányba kifutó barokkos körmondatba, melyekhez a hajlandóságom maradjunk annyiban, hogy átlag feletti…Igyekszünk figyelni, ha kell, fejlődni, úgyhogy bátran szóljatok, ha ilyesmit találtok! Sokszor a saját cikkeimnél találom a leggázabb elírásokat:)

    • Avatar Crissz93 szerint:

      Teljesen jogos és köszönöm az észrevételeket, amiket tudtam, javítottam. Sokszor átnézem de mindig előfordulnak ilyen bosszantó hibák, igyekszem erre jobban figyelni és még egyszer köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet:)

  • Winci Winci szerint:

    Hú, de szép ez a borító!

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.