Violent Hammer

Riders of the Wasteland (2020)

A Violent Hammer lemeze akkorát üt, mint a borítón lévő, történelem előtti úriember kőbaltája! És ezzel az egy mondattal mindent el is mondtam a lemezről… A finn underground mélyén tevékenykedő ötfős horda tagjai ugyanis azt a fajta zenét prezentálják, amiről felesleges disszertációt írni. A banda három demót követően, május végén a nagynevű Hell’s Headbangers színeiben hozta ki Riders of the Wasteland címet viselő debütáló korongját.

Annak ellenére, hogy a ’80-as, ’90-es évek death metal hulláma jócskán befolyásolja őket, a Violent Hammer nem szokásos kidolgozott irányból közelíti meg a death metalt. A hangszerek szerepe a zaj előállítása, itt nincs helyük harmóniáknak, a dallam, vagy dallamosság pedig egy ismeretlen fogalom a srácok szótárában. Az ének nagyrészt egyhangú morgás, hörgés, esetenként némi rikácsolással van fűszerezve. A gitárok recsegnek, ropognak, szólók esetenként, mint a nyitó Death Squad, a Wasted Through Life, vagy a barbárias (Trapped) in Depths dalaikban esetenként csak pár másodpercig vijjognak. A basszusgitár valahol a hangorkán közepén gerjed, a dob egy szecskázó gépként pedig aprít. A tempóváltások egy kis színt visznek az egyhangúságba, a minimális lassulások szerepe is csak arra szorítkozik, hogy utána még magasabb sebességbe kapcsoljanak. A dobhártyáink elleni hadművelet nem tart tovább huszonhat percnél.

Szezonális kerti munkákhoz, épületbontáshoz, esetleg a szomszédok terrorizálásához melegen ajánlott a finnek bemutatkozó lemeze. Ezt a fajta produkciót nehéz pontozni. Ha pusztán zeneként értékelem, akkor az egész nem lehet több 5 pontnál. Ha viszont a srácok célját veszem kiindulópontnak, miszerint fél óra alatt az old school death metal jól ismert eszköztárával felvértezve pusztítsanak el mindent maguk körül; akkor maximális pontszámmal vizsgáznak. Nem szaporítva tovább a szót, legyen a vége egy nyolcas! Ti pedig tegyetek vele egy próbát.

Az ajánlót írta: Andris

július 30.,
augusztus 12.,
augusztus 13.,
augusztus 16.,