Viscera///

3 | Release Yourself Through Desperate Rituals (2017)

Nem egyszerű feladat hárul arra a zenészre, akit meghívnak az olasz Viscera/// zenekarba. Először is el kell sajátítania az extrém metal jellegzetességeit, úgy mindet, hogy be tudjon illeszkedni a csapatba, mivel az már mindent játszott, talán csak a pinoy pop szakrális verzióját leszámítva. A projekt múltja homályba borul egyébként, mivel valamikor az ezredforduló elején kezdték pályafutásukat Chaosphere névvel, de mivel létezett ugyanilyen nevű csapat, ezért változtatniuk kellett. Fiatal éveikben a grindcore, sludge és punk elemeket kevergették találomra, hűen a nevükben lévő káoszhoz, majd ezt megfejelték némi fekete fémmel, drone és post metal hullámokkal. Az az érdekes, hogy zenei fejlődésük, változásaik viszonylag jól követhetők annak ellenére, hogy a csapatnak már csak egyetlen eredeti tagja van Michele Basso személyében, aki az ének mellett változatos hangszereket kezelt már története során. A Formalist, Malassangre zenekarokat erősítő Michele lehet ebből kifolyólag az igazi vezér, akit a többiek a megfelelő módon hivatottak segíteni éppen aktuális elképzelései során. Nemrég a kezembe került 2017-es lemezük pedig igazán elvetemült állapotban találhatta meg zenészeinket, mert az egyébként trilógiát záró kiadványon mindent megtalálunk, amit a modern extrém zenében az utóbbi évtizedekben felsorakoztattak. Mindehhez itt ez a becsapós borító, ami alapján egy maximum egy gitáros szólólemezére asszociálhatnánk…

Hamar eszünkbe juthat, hogy itt valami nagyon öncélú kapkodást fogunk hallani, de ahogy nekilátunk szép sorban a 10-12 perces dalok elfogyasztásának, rájövünk, hogy az összetett képletek mögött bizony alaposan összerakott gondolatok húzódnak. A tételek rengeteg érzelmet közvetítenek és hatásosan olvasztják magukba azokat a megoldásokat, amelyekre épp szükségük van a várt hatás eléréséhez. Az anyag bármikor robbanhat, letámadhat egy súlyos lassú riffel, átmehet akusztikus finomkodásba, vagy baljós zajok tengerét zúdíthatja ránk, azonban az egység nem veszít magából különösen. A változatossághoz nemcsak a jelenlegi három zenész (Michele, G. C. és Cardinal MDS) járul hozzá ráadásul, hanem vendégek sokaságát is meghívták a felvételekhez, ami külön sokat dob a végeredményen. Amikor a fojtogató, nyomasztó zenében feltűnik egy tiszta éneket szállító vendég, akár csak pillanatokra is, az olyan, mint kidugni a fejünket egy évszázados sötétség után a napfényre. Erre kitűnő példát találunk már az első, nem túl bizalomgerjesztő címmel ellátott Über-Massive Melancholia című dalban is.

Még ehhez mérten is nehéz a folytatásban érkező Martyrdom For The Finest People, ami gyors black metal tempójával az elején lépre csal, majd elkezdi lapátolni ránk a megfeketedett földet sludge/drone elemekkel. Egyre torzabb és groteszkebb hangok szűrődnek be a dalba, míg végül át nem csúszunk a rövid, de annál hatásosabb Titan zajtengerébe. Szerintem a meghatározott irányvonalakhoz, laza kísérletezésekhez szokott hallgatóknak valahol itt üli meg a gyomrát a lemez, ami nemhogy könnyítene kicsit a folyamatosan adagolt terhen, hanem rá is tesz egy lapáttal az In The Cut című, 12 perces, sötét pszichedeliába süllyedő tételével. Hosszából adódóan ebbe a dalba próbálták meg besűríteni a legtöbb ötletet, de még így is túlzottan hosszúnak érzem, mivel olyan, mintha többször kezdené el felépíteni magát az alapoktól, ráadásul a tiszta ének is elég idegenként hat benne az előző megoldásokhoz képest. A záró Anxiety Prevails már messze nem tartalmaz ennyi kalandozást, cserébe a maga nyolc percével a legagresszívebb, legbarátságtalanabb tétel lesz, ami messze elkergeti a lemez zárásától a feloldozás lehetőségét.

Hirtelen lefagytam itt a billentyűk felett, mert elérkeztem ahhoz a részhez, amikor valami miatt ajánlanom kellene az albumot és nem jutott eszembe semmi. Nem azért, mert egy rossz kiadvány, nehogy félreértsetek, csupán annyira nem egyszerű, hogy nincs az az élethelyzet, amiben ne akarna mindket két vállra fektetni ahelyett, hogy különösebben szórakoztatna. Ugyan sok irányba elindul, mégsem lazít a gyeplőn, sokkal inkább azt keresi, hogyan tud még mélyebbre taszítani. Tehát ha profi, kíméletlen modern korképre vágysz a metal zenét illetően, akkor itt megtalálhatod a számításaidat. Ha az elhatározás megvan és a szomszéd sem kapott még elég húsos riffet a képébe, akkor megtalálod a teljes lemezt a csapat bandcamp oldalán.

augusztus 04.,
augusztus 06.,
augusztus 07.,
augusztus 07.,
augusztus 12.,