Voidhra
Sorrow Guides Us All (2021)

Néha nem igazán értem egy-egy csapattal kapcsolatban a nagy titokzatoskodást, főleg a tagokat illetően. Ha esetleg kényes témákat boncolgatnának, vagy a hozzáadna névtelenségük az elérni kívánt misztikumhoz, akkor még elfogadható a dolog, de egy olyan zenekar esetében, mint például a német Voidhra, nem látok különösebb okot erre. A bandáról annyit tudni, hogy 2021-ben indultak egy Sorrow Guides Us All című EP-vel, amit egy intróval és egy dallal kiegészítve most nagylemezként juttattak el hozzám, ugyanezzel a címmel. Biztosan nem egyszemélyes projektről van szó, mivel feltételezhetően művészneveken megtalálhatjuk a tagok névsorát is: Witchhammer és Horseblood felelnek a gitárokért, vokálért, Stormblast a dobokért, Skullcrusher a basszusért. Az alapötlet és dalszerzés Horsebloodhoz köthető, aki magát az EP-t még egyedül hozta össze, ám hamar maga köré toborozta a többieket. Igen, elég sablon nevek, de igaz ez a csapat logójára nézve is, valamint a kiadvány borítója sem fog különösebben megmozgatni egy zenerajongót sem. A lemezen látható mutatós kastély, a kacifántos betűk alapján teljes magabiztossággal lőttem be például, hogy itt valami fantasy ihletetségű melodikus black metal kiadvánnyal lesz dolgom és láss csodát, ez így is lett. Mindezek ellenére azért panaszkodásra nincs különösebb okom a Sorrow Guides Us Allt tekintve, mivel arctalan embereink biztosan tapasztalt zenészek, akiknek nem ez a munka lehetett a vizsgafeladatuk. Elképzeléseik határozottak, még ha nem is túl eredetiek, valamint a zsáneren belül szórakoztatónak mondhatók.

Az egyetlen zeneszerző azért érződik, hiszen a dalok nagyon egyértelműen, különösebb kalandozások nélkül veszik kezdetüket a rövid, de hangulatos bevezetés után. A hangzás tiszta és erőteljes, ugyanakkor kissé sterilnek mondható egy hagyományőrző black metalhoz képest. A hangsúly itt inkább a frissességen, ropogósságon van, mint az ódon kastélyok zenei megjelenítésén. Nem ígért tehát sokat az anyag, viszont hallgatás közben mégis váratlanul elkezdett működni. Az öt, átlagosan 7 perc környékén mozgó dalok kifejezetten jól lettek megírva: sodornak a melódiák, érződik az agresszió és átjárja őket a klasszikus fekete fémes gonoszság. Az anyag igazság szerint akár a 90-es évek második felében is születhetett volna, akkor lehet, hogy többen felkapták volna rá a fejüket, mint manapság.

A Voidhra világára egyértelműen nagy hatást gyakorolt a Dissection és teljesítménye alapján odatehetjük az olyan svéd gyökereket ápolható csapatok mellé, mint a nemrég igencsak erős anyaggal jelentkezett Thron, Thulcandra duó szintén Németországból. A sodrás, a gyors és középtempó közötti váltogatás mellett a játékidő rövidsége szerencsés választásnak tűnik, ráadásul a dalok előrehaladtával elindulunk kicsit az atmoszférikusabb, epikusabb irányba is. Ennek a tetőpontja a Fields Of Bleak és a lemezt záró Farewell, ami kifejezetten kedvenccé vált.

A klisés névtelenség, a meglepetések nélküli stílusgyakorlat ellenére a Voidhra számomra néhány meghallgatás után igazán kellemes meglepetéssé vált, így bátran merem ajánlani a tiszta megszólalású, szórakoztató melodikus black metal rajongóinak, de ha a melo-death is közel áll a szívetekhez, akkor is tehettek vele egy próbát. A lemez természetesen egészben is meghallgatható a kiadó YouTube csatornáján, de a zenekar bandcamp oldalán is tesztelhetitek.