Wheel
Resident Human

oldboy
2021. május 22.
0
Pontszám
9

Ez a Kerék nem az a Kerék.

Sőt, lehet, hogy csak pótKerék…

Miket zagyválok itt össze?

Két dologra próbáltam az elején rávilágítani:

  1. A cikk tárgyát képező Wheel zenekar nem a dortmundi klasszikus doom brigád, hanem egy finn alternatív prog. rock/metal alakulat.
  2. Sok tekintetben egy világhírű zenekar pótlékának is tekinthetők.

Ez utóbbit ők maguk sem tagadják, hisz amikor 2019 év elején megjelent bemutatkozó nagylemezük, akkor ők maguk nyilatkozták azt, hogy amíg várják az új Tool lemez megjelenését, úgy gondolták elkészítik ők maguk azt az albumot, ahogyan szerintük a majdani Tool korongnak szólnia kellene.

Szerintem jól sikerült az ominózus Moving Backwards, pár hete pedig ki is hozták a folytatást, Resident Human címmel. A bevált recepten ezúttal sem változtattak, vagyis Maynard-ék hatása tagadhatatlan, én mégsem csak egy szimpla kópia csapatot látok a Wheel-ben. Mint ahogy például a Soen is már a kezdetek óta több volt Tool pótléknál, mára pedig szinte már túl is nőttek példaképeiken. Lehet, hogy pár lemezzel később ugyanezt mondhatjuk majd el a finnekről is. Igaz, ahhoz a Soen-hez hasonlóan nekik is illene szép lassan levetkőzni hatásaikat és kialakítaniuk saját hangzásukat! Hangszeres tudásuk és dalszerzői képességeik alapján látok erre esélyt. Ugyanis ez a friss, 7 dalos, 50 perces lemez tele van erős szerzeményekkel. Tényleg csupán az az egy dolog árnyalja a srácok teljesítményét, hogy nagyon Tool-os még itt minden. Persze akadnak azért különbségek is, amik miatt bizakodó vagyok a tekintetben, hogy valamikor képesek lesznek ők is rátalálni saját hangzásukra. Bár nekik is vannak hosszú szerzeményeik, jelen esetben a kezdő Dissipating kapásból majd’ 12 perces, mégis érzésem szerint a Wheel megközelítése dalközpontúbb a Tool-énál. Arról nem is beszélve, hogy ők szerencsére mellőzik azokat a néha idegtépő átvezetőket, céltalan instrumentális zajongásokat, amik az amcsik minden lemezén föl-fölbukkantak.

A hangszeresek sem feltétlenül csak példaképeik stílusát másolják, bár tény, hogy mindegyikük megoldásainak nagy részét vissza lehet vezetni valakihez. Igen, Santeri Saksala dobolása is törzsi jellegű, Aki „Conan” Virta bőgője is hangsúlyos, témái fifikásak, James Lascelles hangja és dallamai szinte végig Maynard-ot idézik. Igaz, ő a dalolászás mellett gitározik is. Ezáltal vastagabban szól a Wheel, mint a Tool. Jussi Turunen szólógitáros egyértelműen az Adam Jones-iskola éltanulója, témái, díszítései a Mestert idézik, viszont egy-két dalban míves szólókat is kanyarít, ami ugye Adam-re nem jellemző. Tényleg az van, hogy ha nem létezne a Tool, akkor minden prog. hívő oda-meg vissza lenne a Wheel-től. De a Tool ugyebár létezik. Viszont mivel ritkán adnak ki lemezeket, véleményem szerint igen is van igény az olyan zenekarokra, mint a Soen, vagy épp a Wheel. Akik képesek ugyanazt a minőséget hozni (ez már önmagában nagy szó!) és bár a felületes hallgató számára úgy tűnhet, de nem egészen szolgai másolók, csupán ugyanabban a szellemben, zenei közegben alkotnak, mint Danny Carey-ék. Ha valaki túl tud lendülni azon, hogy nem egyedi a Wheel muzsikája, akkor az rá fog jönni, hogy pl. a Hyperion akkora nóta, mint a ház!

A vége felé Jussi egy olyan gitárszólót ereszt meg, amit Adam-től hiába várna az ember! Az instrumentális, zongorás, lemezzáró Old Earth sem épp Tool-ihletettségű.

Tehát akadnak azért különbségek, de a hasonlóságok szembe(fülbe) ötlőbbek.

Emiatt nem könnyű megítélni a Wheel munkásságát. Két kiváló, de saját hangot szinte teljes mértékben nélkülöző lemez van eddig a tarsolyukban. A Resident Human is valószínűleg kétféle reakciót fog kiváltani a hallgatókból. Az egyik a tool sok áthallás miatt elutasító, a másik pedig a vitathatatlan magas minőség, muzikalitás miatt elfogadó. Én az utóbbi táborba tartozom, de megértem azokat is, akik az eredetire esküsznek és az epigonokat nem szeretik.