Wicher
Czary i Czarty (2021)

Az elmúlt másfél-két évtizedben pár meghatározó zenekar törzsén megereszkedve széles koronájú ágazattá terebélyesedett az általam, most az egyszerűség kedvéért, csak pagan folk-nak aposztrofált irányzat. Ha zeneileg nem is köthető szorosan a népzenéhez, de tiszta forrásának esszenciáját, szellemiségét hűen tükrözik. Elsősorban annak az érzésnek, eredetnek a továbbítása a cél, ami az ősi természeti népek mindennapos életét áthatotta. Legyen akár művészet, életfelfogás, vagy mitológia. A Vikingek sorozat hozta meg a Wardruna tagadhatatlan széleskörű elismertséget. Részben nekik köszönhetően úgy szaporodtak el az ambient – akusztikus, filmzenei alapú bandák, mint egy kiadós eső utána az erdei gombák. Ahogy azonban ez lenni szokott, a mennyiség nem egyenlő a minőséggel. Nem baj ha valaki a nagyok nyomdokában halad, de tudni kell kilépni az árnyékukból. Nem árt megtalálni a „saját hangot”. Így mindig örülök, ha olyan alkotásokkal találkozok, ahol igény van az egyediségre. Noha a lengyel Wicher is a Warduna hatására jött létre, nem kell ismét egy sokadik kópiára számítanunk.

Megmondom őszintén a zenekar neve nem igazán keltette fel bennem az érdeklődést. Eléggé sztenderd névválasztásnak tartom, ami nem igazán utal a zenekar kreatív alkotói munkásságára. De ne ítéljünk előre, mert a fülelni való már önmagáért beszél! A zenéjüket az ősi szláv hit, boszorkányság és a természet szépségei inspirálták. A szláv szellem jegyében az ősi pogány ünnepek (ami, elég bugyuta jelző, nemes egyszerűséggel falusit jelent) zenei interpretációja, mint a például a napéjegyenlőségek, nyári napforduló, vagy Boszorkányszombat estéje. Idők előtti hívás, mely az ég felé törő lángokkal együtt a lelket is a magasba emeli. A Wicher zenei koncepciójában az ördögi transz áll, mint egyfajta aláfestő zenéje egy erdőmélyi boszorkány rítusnak. Csak akusztikus hangszereken, ahogy az emlékezet előtti időkben tették. A hangszereket ráadásul részben saját kezűleg készítették el (pl. fából és kecskebőrből készült dobok). Ahogy a borító is egy, bizonyos Mar.A által kézzel készített, fából készült metszet.

A zenekar tagjai maradnak a titokzatos éjjeli erdőre ereszkedő homály biztonságos rejtekében. Csak úgy hivatkoznak magukra, hogy M (vokál, furulyák, szöveg), D (saz, buzuki, doromb, vokál), P (mandolin, húros hangszerek, dobok, sample-ek, szöveg, vokál). A szláv kultúra és a folk zene közös szeretete kovácsolta őket egy csapattá, hogy a világra engedjék a boszorkányszeánszok titokzatos energiáit. A szöveg koncepció tartalmazza magát a zenét. A vokál részeket transz állapotban rögzítették a próbateremben. Az első próbák után felvételre került egy eddig kiadatlan demó, a májusban megjelent a Czary i Czarty címet viselő hét számos debütáló anyaguk pedig későbbi felvételek szüleménye. A korongon pár vendég is megtámogatta a zenét sikoltásokkal, vonyításokkal, kórusokkal.

Sosem értettem az olyan a rajongókat, akik alapvetően elutasítják, kizárják az zenei látókörükből azokat a muzsikákat, amik nem illenek bele a metál kategóriájába. Tessék ezt a dinamikát, erőt megkérdőjelezni! Igenis az akusztikus hangszerekkel is le lehet bontani egy házat, nem kell hozzá a torzított gitár. Sőt, véleményem szerint egy olyan belső húrt pendít meg az ember lelkében, amit már jócskán befedett a modern, fogyasztói világ vastag, sötét porrétege. Így, olyan ősi erő ébred ezeknek a hangszereknek a hallatán, amit nem tud más zene kiváltani! Ezt be is bizonyítja nekünk a Wicher. Támadnak síppal, dobbal nádi hegedűvel. Magával ránt a tűz körüli őrjítő táncba, amit a transszerű, sokrétegű vokál színesít. Elismeréssel adózom, hogy valóban változatossá teszi a zenét és közelebb hozzák a tematikát. Alapvetően a kántáló női ének dominál, de bőven hallhatunk kórusokat, sikongatásokat. Mindent, amit egy igazi Sabbat-on az ember el is várna az tisztelt részvevőktől. A produkció zeneileg még teljesen nem kiforrott, de sok lehetőség szunnyad a tagokban. A hangzást, közepesnek mondanám. Egy önerőből megtámogatott, debütáló lemezhez képest elfogadható. Sajnos a hangszereket annyira nem lehet részleteiben kivenni, de az összhatást korán sem befolyásolja.

A Wicher egy kellemes meglepetés volt a színtéren nagy mennyiségben megjelent másolat zenekar után. Friss koncepcióval, komoly dinamikával megspékelt kiadvány. Akik számára már ismert a pagan folk világa azok se hagyják ki, mert üdítően fog hatni a sokadik nordik folk zenekar után. Azok, akik eddig még nem találkoztak az ilyen típusú zenékkel és ingerenciát éreznek ,hogy kedveskedjenek a hallójárataiknak egy az eddigiektől eltérő zenei világgal, azok is tegyenek vele egy próbát, mert fél órás ízelítőt kaphatnak egy forgataggal teli, mámorító boszorkányszombat estéjéből!

Wicher – Czary i Czarty (2021): 3 komment

  • Necron szerint:

    IMostanság, ha látok egy infót egy újabb „nordik-folk” zenekarról, már utána sem nézek. Annyi van belőlük, és egyediségnek a legkisebb jelét sem mutatják. Mindegyik Wardrunának öltözik, és az akar lenni ,ha majd felnő.
    De ki kíváncsi a soktucat egyforma kópiára? A vikingek sorozat nagyon meghozta a „nordik-folk” népszerűségét. Teljesen megteltem az északi témával. Főleg, hogy már spanyolok, brazilok, stb is Odinról dalolásznak.

    Nem mondom, hogy nincsenek jó újdonságok pl. a Nordein egész friss hangvételű, vagy a Gäte mostani kis albuma is nagyon tetszett. Viszont, jól esik, ha végre jön egy csapat, aki valami friss koncepcióval rukkol elő.

  • Armand szerint:

    Valóban érdekes és kellemes kompozíció. Örülök, hogy ez által is színesedik a paletta. Valahogy a szláv eredetű folk közelebb áll hozzám, mint az északi… talán mert változatosabb és fájdalmasabb. Meg is lesz rá a sabbat!

  • boymester szerint:

    Végre valami finomság! Ugyan nem lesz kedvenc, de kifejezetten érdekes produkció, aminek nem az északi zene szolgálja az alapot!