Az elmúlt másfél-két évtizedben pár meghatározó zenekar törzsén megereszkedve széles koronájú ágazattá terebélyesedett az általam, most az egyszerűség kedvéért, csak pagan folk-nak aposztrofált irányzat. Ha zeneileg nem is köthető szorosan a népzenéhez, de tiszta forrásának esszenciáját, szellemiségét hűen tükrözik. Elsősorban annak az érzésnek, eredetnek a továbbítása a cél, ami az ősi természeti népek mindennapos életét áthatotta. Legyen akár művészet, életfelfogás, vagy mitológia. A Vikingek sorozat hozta meg a Wardruna tagadhatatlan széleskörű elismertséget. Részben nekik köszönhetően úgy szaporodtak el az ambient – akusztikus, filmzenei alapú bandák, mint egy kiadós eső utána az erdei gombák. Ahogy azonban ez lenni szokott, a mennyiség nem egyenlő a minőséggel. Nem baj ha valaki a nagyok nyomdokában halad, de tudni kell kilépni az árnyékukból. Nem árt megtalálni a „saját hangot”. Így mindig örülök, ha olyan alkotásokkal találkozok, ahol igény van az egyediségre. Noha a lengyel Wicher is a Warduna hatására jött létre, nem kell ismét egy sokadik kópiára számítanunk.
Megmondom őszintén a zenekar neve nem igazán keltette fel bennem az érdeklődést. Eléggé sztenderd névválasztásnak tartom, ami nem igazán utal a zenekar kreatív alkotói munkásságára. De ne ítéljünk előre, mert a fülelni való már önmagáért beszél! A zenéjüket az ősi szláv hit, boszorkányság és a természet szépségei inspirálták. A szláv szellem jegyében az ősi pogány ünnepek (ami, elég bugyuta jelző, nemes egyszerűséggel falusit jelent) zenei interpretációja, mint a például a napéjegyenlőségek, nyári napforduló, vagy Boszorkányszombat estéje. Idők előtti hívás, mely az ég felé törő lángokkal együtt a lelket is a magasba emeli. A Wicher zenei koncepciójában az ördögi transz áll, mint egyfajta aláfestő zenéje egy erdőmélyi boszorkány rítusnak. Csak akusztikus hangszereken, ahogy az emlékezet előtti időkben tették. A hangszereket ráadásul részben saját kezűleg készítették el (pl. fából és kecskebőrből készült dobok). Ahogy a borító is egy, bizonyos Mar.A által kézzel készített, fából készült metszet.
A zenekar tagjai maradnak a titokzatos éjjeli erdőre ereszkedő homály biztonságos rejtekében. Csak úgy hivatkoznak magukra, hogy M (vokál, furulyák, szöveg), D (saz, buzuki, doromb, vokál), P (mandolin, húros hangszerek, dobok, sample-ek, szöveg, vokál). A szláv kultúra és a folk zene közös szeretete kovácsolta őket egy csapattá, hogy a világra engedjék a boszorkányszeánszok titokzatos energiáit. A szöveg koncepció tartalmazza magát a zenét. A vokál részeket transz állapotban rögzítették a próbateremben. Az első próbák után felvételre került egy eddig kiadatlan demó, a májusban megjelent a Czary i Czarty címet viselő hét számos debütáló anyaguk pedig későbbi felvételek szüleménye. A korongon pár vendég is megtámogatta a zenét sikoltásokkal, vonyításokkal, kórusokkal.
Sosem értettem az olyan a rajongókat, akik alapvetően elutasítják, kizárják az zenei látókörükből azokat a muzsikákat, amik nem illenek bele a metál kategóriájába. Tessék ezt a dinamikát, erőt megkérdőjelezni! Igenis az akusztikus hangszerekkel is le lehet bontani egy házat, nem kell hozzá a torzított gitár. Sőt, véleményem szerint egy olyan belső húrt pendít meg az ember lelkében, amit már jócskán befedett a modern, fogyasztói világ vastag, sötét porrétege. Így, olyan ősi erő ébred ezeknek a hangszereknek a hallatán, amit nem tud más zene kiváltani! Ezt be is bizonyítja nekünk a Wicher. Támadnak síppal, dobbal nádi hegedűvel. Magával ránt a tűz körüli őrjítő táncba, amit a transszerű, sokrétegű vokál színesít. Elismeréssel adózom, hogy valóban változatossá teszi a zenét és közelebb hozzák a tematikát. Alapvetően a kántáló női ének dominál, de bőven hallhatunk kórusokat, sikongatásokat. Mindent, amit egy igazi Sabbat-on az ember el is várna az tisztelt részvevőktől. A produkció zeneileg még teljesen nem kiforrott, de sok lehetőség szunnyad a tagokban. A hangzást, közepesnek mondanám. Egy önerőből megtámogatott, debütáló lemezhez képest elfogadható. Sajnos a hangszereket annyira nem lehet részleteiben kivenni, de az összhatást korán sem befolyásolja.
A Wicher egy kellemes meglepetés volt a színtéren nagy mennyiségben megjelent másolat zenekar után. Friss koncepcióval, komoly dinamikával megspékelt kiadvány. Akik számára már ismert a pagan folk világa azok se hagyják ki, mert üdítően fog hatni a sokadik nordik folk zenekar után. Azok, akik eddig még nem találkoztak az ilyen típusú zenékkel és ingerenciát éreznek ,hogy kedveskedjenek a hallójárataiknak egy az eddigiektől eltérő zenei világgal, azok is tegyenek vele egy próbát, mert fél órás ízelítőt kaphatnak egy forgataggal teli, mámorító boszorkányszombat estéjéből!
Albumkritika megosztása
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
IMostanság, ha látok egy infót egy újabb „nordik-folk” zenekarról, már utána sem nézek. Annyi van belőlük, és egyediségnek a legkisebb jelét sem mutatják. Mindegyik Wardrunának öltözik, és az akar lenni ,ha majd felnő.
De ki kíváncsi a soktucat egyforma kópiára? A vikingek sorozat nagyon meghozta a „nordik-folk” népszerűségét. Teljesen megteltem az északi témával. Főleg, hogy már spanyolok, brazilok, stb is Odinról dalolásznak.
Nem mondom, hogy nincsenek jó újdonságok pl. a Nordein egész friss hangvételű, vagy a Gäte mostani kis albuma is nagyon tetszett. Viszont, jól esik, ha végre jön egy csapat, aki valami friss koncepcióval rukkol elő.
Valóban érdekes és kellemes kompozíció. Örülök, hogy ez által is színesedik a paletta. Valahogy a szláv eredetű folk közelebb áll hozzám, mint az északi… talán mert változatosabb és fájdalmasabb. Meg is lesz rá a sabbat!
Végre valami finomság! Ugyan nem lesz kedvenc, de kifejezetten érdekes produkció, aminek nem az északi zene szolgálja az alapot!