Windbruch
Collision of the Worlds

(Sun & Moon Records • 2009)
Armand
2020. december 17.
0
Pontszám
9

A Windbruch, azaz Szélforgó név mögött egy orosz fiatalember Rodion Mikhaylov, aka. Illuzii Optice áll. A Collision of the Worlds a formáció bemutatkozása volt, mely hét fejezetre tagolva hét nap történetét meséli el. A lemez 2009 tavaszán orosz dalcímekkel, szerzői kiadásban jelent meg, majd az év decemberében a nemzetközi megjelenésre már az erdélyi Sun & Moon Records kiadói hátterével került sor.

Lágy és tiszta, éteri gitárdallamokkal kezdődik az utazás a Day I. (With the Sunrise) című tétellel. A második dal hasonló szellemben folytatódik, a durva ének kivételével semmi extrém nincs a zenében, melyben a zord természet és az azzal békében együtt élő ember hangjai – melyek többek puszta beszédhangoknál – kiemelt szerepet kapnak. A harmadik fejezet szintén akusztikus gitárokkal bontakozik ki, az égdörgést és egy lágy eső cseppjeinek hangját magában foglaló szerzemény a korong leghosszabb dala, mely egy lassan vánszorgó atmoszférikus black metal szerzeménybe megy át. A fájdalmas sikolyok egy haldokló lélek utolsó sirámait idézik. Mintha a sikolyok a dal előrehaladtával egyre kétségbeesettebbé válnának. A következő rész hasonló szerkezettel bír, itt már a billentyűs hangszerek is központi szerepet kaptak, az egyszerű gitár riffek és a szélsőséges ének ellenpontjaként ezek lágyítják a muzsikát, melyben nemcsak a természet erőinek a hangjaira, hanem madárcsicsergésre is felfigyelhetünk. A szerző a szerkezeti elemeken az ének nélküli ötödik tételben sem változtatott, ezúttal az akusztikus és a torzított gitárjáték kettőse váltogatja a hangulati hullámokat. A leginkább metalos szerzemény a hatodik fejezet, ahol az egyszerű gitártémák és a varjak hangját idéző ének a korai Burzum-mal hozhatók párhuzamba. Itt mintha megfordult volna az eddigiekben alkalmazott dalszerkesztési mód, a fejezet közepén ugyanis lágy gitárdallamok tűnnek fel, de csak pár pillanat jut nekik, a dal rövid időn belül visszatér az eredeti medrébe. Az utolsó fejezet pedig a bevezetőhöz hasonlóan kezdődő, de torzított gitáros levezetés. A záró dal, az ének nélküli Theme of Lara pedig egy feldolgozás, mely eredetileg egy Akira Yamaoka nevű szerző alkotása. Zeneileg illik a lemez világához, de az eredeti koncepcióhoz érdemben már nem tud hozzátenni.

A CD bookletje kizárólag a megénekelt, illetve megzenésített tájról készült fényképfelvételeket tartalmazza, ahogyan maga a borító is ezt a rideg és csodálatos világot ábrázolja. Ez a lemez tehát a fenséges természet és az azt feltétel nélkül csodáló, vele megbékélve élő ember muzsikája. Időtlen zene ez, mellyel a megjelenését követően egy évtized elteltével sem késő megismerkedni. A Windbruch zenéjén keresztül megismerhetjük a szerző által magasztalt orosz tájat, a hatalmas, fenyegető terek végtelenségét.

Az ajánlót írta: Andris

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.