Yesterdays – interjú

A progresszív rock világszerte is rétegzenének számít, hazánkban pedig pláne. Ennek ellenére szerencsére Magyarországon is tevékenykedik több olyan csapat, akik nemzetközi színvonalat képviselnek és külföldön ismertebbek, elismertebbek, mint itthon. Ezek egyike a Bogáti-Bokor Ákos multi-instrumentalista, dalszerző által vezetett Yesterdays, akik nemrég egy fantasztikus koncept-albummal jelentkeztek. Ennek apropóján beszélgettem Ákossal.

Mivel eddig még nem készült Veletek interjú a Fémforgács hasábjain, kérlek, mutasd be a Yesterdays zenekart! Mikor alakultatok, kik alkotják a bandát? Mit érdemes rólatok tudni?

A zenekar 2000-ben alakult, de a dolgok csak 2006-ban fordultak igazán komolyra, amikor a You and I felbomlása miatt a magyarországi Rockszerviz kiadó besegített első lemezünk kiadásába. Ez volt a Holdfénykert lemez, ami azonnal meghozta a nemzetközi hírnevet. A magyar kiadás után jött a francia, a japán, majd később a finnországi. Nemzetközi fesztiválokon játszottunk híres zenekarokkal, 2007-ben például személyes meghívásunkra a Yes egykori alapító gitárosa, Peter Banks jött Budapestre játszani velünk az A38 Hajóra. 2010-ben jött a Colours Caffé lemezünk (Borlai Gergő és Mohai Tamás vendégszereplésével), 2018-ban a Senki madara c. lemezünk, amit a Fémforgács olvasói is ismerhetnek lemezkritikádnak köszönhetően, s most itt van a negyedik lemezünk Saint-Exupéry álma címmel.

A Yesterdays mellett több zenekarban/projektben (Tabula Smaragdina, The Cosmic Remedy, Funk You!) is érdekelt vagy. Mi újság e formációk háza táján?

A Tabula Smaragdina egy kedves nyírbátori baráti kör projektje volt, évekig jártunk össze jammelni, aztán jött a sok saját ötlet, ebből lett egy szép nagylemez, ami a mai napig szívem csücske. A fő kapcsolódási pont most Zsigó László dobos barátom, pont az ő játékát szerettem volna hallani a Yesterdays 4. lemezén. A The Cosmic Remedy szólólemezem volt 2014-ben, igaz, Zsigó Laci ezen is dobol… de itt volt finnországi dobos, olaszországi basszusgitáros, német énekes és énekesnő, brazil énekes, magyarországi basszusgitárosok, sőt, majdnem Patrick Moraz (A The Moody Blues billentyűse, aki egy rövid ideig a Yes tagja is volt, játéka a csapat Relayer című lemezén hallható – szerk.) is játszott rajta… sajnos csak majdnem. A Funk You! egy kedves side-project, Stéphanie Semeniuc és én power-duóként dörgünk a színpadokon, nyomjuk a funk-ot, megnyertük a Veszprémi Utcazene Fesztivált 2018-ban, azóta is folyik párhuzamosan a Yesterdays-szel, nagyon szeretjük. Stéphanie jövőre – ha minden igaz – hazaköltözik Ausztriából és akkor mind a Funk You!, mind pedig a Yesterdays új sebességre kapcsolhat. Nem említettük a németoszági Argos zenekart, aminek 2019 decemberétől vagyok tagja, kiadtunk egy szép lemezt The Other Life címmel s idén turnéztunk is Németországban. Ott most készülünk az új lemezzel, illetve az idén októberben nyomott turné felvételeiből koncertlemez is lesz a közeljövőben.

Talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy a Yesterdays a “fő zenekarod”, ez a banda élvezi nálad a prioritást. Honnan jött a csapat neve? Inkább a Yes, vagy épp a The Beatles ihlette? Esetleg egyikhez sincs köze?

Jól érzed, ez a Yes rajongásom egyik lecsapódása… olyan nevet szerettem volna, amiben ott ez a három betű… Amikor leülök zenélni, szinte bármilyen hangszerhez nyúlok, progresszív cucc születik így valóban a Yesterdays a fő zenekar, de szorosan a második helyen ott a Funk You! is, mivel nagyon szeretem az igényes pop zenét is…

Nemrég jelent meg a Yesterdays negyedik nagylemeze, a grandiózus Saint-Exupéry álma. Melyet a híres író, pilóta munkássága és főként legismertebb műve A kis herceg inspirált. Mesélj kérlek a keletkezés körülményeiről! Már a CD szövegkönyvében is leírod, hogy maga az ötlet nem mai, hisz 2006 óta terveztek egy ilyen tematikájú lemezt. Hogy-hogy csak most sikerült megvalósítani?

Az élet mindig hoz valami mást, de mindig ott volt a késztetés, hogy valóra váltsuk ezt az ötletet. Egy kedves ismerősöm mondta régen, hogy csak úgy lehet valahova eljutni, hogy eldöntöd hová mennél, aztán odamész… Így lett 2021 január eljesén az újévi fogadalmam ez: megírom, felveszem és kiadom a Kis herceg lemezt… Mivel elég makacs ember vagyok, szerencsére erős akaraterővel, nagyon komolyan vettem ezt a vállalást és áprilisra készen állt a 74 perces lemez váza gitárokkal, basszusgitárral és billentyűkkel. Innen jött a várakozás, hogy a Covid miatt lezárt határok ismét nyissanak, találkozhassak a társaimmal, hogy mindenki rögzíthesse a részeit a lemezre. Ez a rész volt a leghosszabb, novemberben került rá a lemezre az utolsó hangocska is, így a keverés és a kiadás idénre maradt.

Mit jelent számodra A kis herceg? Tudom, hogy sokszor elolvastad már a könyvet. Ha vissza tudsz rá emlékezni mit mondott Neked gyerekként, kamaszként, majd felnőttként?

Régi történet, édesanyám és édesapám révén már gyerekként fő téma volt… sőt, Koncz Zsuzsa Kis herceg dalának dallama volt a családi füttyjel „úgy várok rád, kis herceg”. Gyerekként egyszerre tetszett s egyszerre nyomasztott, a búcsú, elengedés gondolata nehéz egy gyereknek, aztán szép lassan minden beérik a lelkekben, Isten tudja hányszor olvastam újra, van egy családi elrongyolt példányunk… felnőttként pedig zenei szempontból mozgatott meg, tényleg, már 16 éve tervezem….

A Saint-Exupéry álmáról írt kritikám végén megjegyeztem, hogy civilben zenetanár vagy. Hol, mit és mióta tanítasz?

Gitárt már nagyon rég tanítok, 2003-ban a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református karának Zenepedagógia mellékszakán tanítottam gitárt, közben mindig voltak magántanítványaim. Soha nem kellett hirdetést feladni, szájról szájra járt a hírem, imádok tanítani, azt hiszem ezt édesanyámtól örököltem, aki zongoratanárnő volt. 2017-ben búcsút intettünk Kolozsvárnak, azóta szülővárosomban Nagykárolyban a helyi Művelődési Központ referense és hivatásos gitártanára vagyok… mint hal a vízben.

Növendékeid tudnak arról, hogy a tanítás mellett “zenekarozol”? Ismerik a munkásságodat?

Többé-kevésbé igen, van akit érdekel, van akit nem, nem szoktam “nyomatni” a zenémet nekik, csak kontextusban, vagy tanulság-képen említek történeteket, hasonlatokat. A koncertjeimen azért fel szoktak bukkanni. Nagyon jó fej diákjaim vannak…

Milyen előadók, zenekarok voltak, vannak rád hatással?

Legkorábbi kapcsolatom a zenével a régizene, a reneszánsz világa édesanyám révén. Aztán édesapám révén belépett az életembe a Beatles és a Pink Floyd. Később a tévében fedeztem fel a Yes-t és ez totálisan átszabott mindent amit a zenéről addig gondoltam. Pedig akkor még nem is játszottam hangszeren. A Yes pedig remek kiindulási pont volt a progrock felé, főleg a ’70-es évek alkotásai dobogtatják meg a szívemet (Gentle Giant, Pink Floyd vagy az olasz Locanda Delle Fate). De a prog. mellett rengeteg nem prog. dolog is hatott rám… pl. Per Gessle, a Roxette zseniális dalírója, Tom Petty, Sade, Aerosmith, Lenny Kravitz (mind a gyerekkorom imádottjai). A Beatles örök kedvenc, s később jöttek olyanok, mint a Jellyfish, Wondermints, Tim Christensen, Mike Viola és hasonló előadók.

A Saint-Exupéry álmáról – ahhoz képest, hogy nemrég jelent meg – viszonylag sok, csupa pozitív hangvételű kritika jelent meg. Ezek többsége viszont külföldi. Jól sejtem, hogy ez egyben azt is jelzi, hogy külföldön ismertebbek, népszerűbbek vagytok, mint Magyarországon?

Lehet, hogy ez a mi hibánk, nem tudom. Jobban kellene “nyomulni” vagy kellett volna egy kemény management. A zeneírás, felvétel, keverés, borító készítés, honlap, klip-filmezés mind-mind rajtunk múlik, szóval lehet, hogy már nem jutott kellő energia a magyarországi ismertség “fejlesztésére”. Van pár lelkes kedves barátunk, de ez ismertségnek nem mondható… szinte minden magyarországi “rajongót” személyesen ismerünk. 2007-ben még jobb volt a helyzet, aztán valahogy kikoptunk a magyarországi emlékezetből. A Senki madara c. lemezünk annak ellenére, hogy magyar népdalfeldolgozás lemez, kb. visszhang nélkül hagyott bennünket. Japánban meg felvásárolták a teljes készletünket. Ez van, fura, nem bosszankodunk. Koncertezni kellene. Sokat. De erre meg mennyi reális lehetőség van ezzel a zenével? Nem tudom, hogy lenne-e erre igény.

Hogy látod a progresszív rock helyzetét idehaza és külföldön?

 Ahogy te is mondtad ez rétegzene. Főleg az idősebb korosztály hallgatja, mind a zenekarok, mind pedig a rajongók idősödnek, öregszenek. Az East vagy a Solaris néha még megmoccan, arra odafigyel mindenki, főleg akik fiatalságuk zenekaraiként tekintenek rájuk. Sajnos az új generációknak ez már sok. Romániában is hasonló a helyzet, vagy még rosszabb. Egy-két prog. metál zenekar létrejön, majd eltűnik. Szerintem a Yesterdays is csak annak köszönheti a kontinuitást, hogy makacs álmodozók vagyunk az alkotás elemi igényével. Szerintem akkor is írnánk lemezeket, ha csak a fiókban maradna.

Szerinted lehet még a szó eredeti értelmében vett progresszív, vagyis előremutató zenét alkotni, vagy már nem igazán van új a nap alatt?

Persze hogy lehet, csak ezek nem progresszív rock zenekarok. Van pár igazán izgalmas újító. Vannak olyan progresszívek, mint Björk… A progrock zenekarok nagyjából viszik tovább azt, amit a stílusban megszoktunk vagy szeretünk. Ilyen szempontból mi sem vagyunk progresszívek. Engem ez nem zavar. Ezt a zenét szeretem, ezen tudom magam leginkább kifejezni, így jöhet a Mellotron, a Moog meg minden, ami belefér gitárok szintjén… és jöhet a sok fuvola és a rengeteg szólamú háttérvokál… De nyugodtan dobd fel a témát egy tematikus fórumban, ahol időről időre késsel rontanak egymás torkának a prog. rajongók a definíció kapcsán. Látod, még ez sem változik, vagy “progresszál” :)))

Milyen zenei terveid vannak a jövőre nézve? Koncertek, albumok, stb.?

Lesz minden. Lesz új lemez, lesz koncertlemez (2023 elhozza a legendás 2007-es A38 hajón adott koncertünk koncertlemezét). Egyre többen rágják a fülünket itthon és külföldön is Yesterdays koncertek miatt. A szög a fejünkben, a bogár a fülünkben, lássuk milyen megvalósíthatósága van ennek. 2020-ban elveszítettük Enyedi Zsoltot, a zenekar billentyűsét, őt nagyon nehéz lesz pótolni. A dob, ének, gitár és fuvola adott, a többit kellene összehozni… és persze sok próba is kell majd. Figyeljétek a Facebookot, biztosan hangos lesz, ha rászánjuk magunkat…

Köszönöm a beszélgetést, további sok sikert kívánok tanári és zenészi pályádhoz!

KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!!

Lubomyr Melnyk
február 04.