Amikor kezdeményeztem nyugalmazott szerkesztővé való minősítésemet, akkor már sejtettem, hogy ha nem is túl gyakran, de azért fogok még publikálni az oldalra. És valóban, most egy jó hosszú, majdnem fél éves kihagyás után újra itt vagyok, hogy felhívjam figyelmeteket egy nagyszerű albumra! A Yesterdays legújabb lemezére, a Saint-Exupéry álma című műre. A Bogáti-Bokor Ákos vezette csapat előző korongja, a Senki madara is különleges volt a maga nemében, hisz ott a magyar népzenét, a magyar népdalokat keverték a progresszív rockkal. A friss opusz pedig, ahogy már a címe is sugallja, a híres francia író és pilóta, Antoine de Saint-Exupéry élete és munkássága köré lett felfűzve, melynek tengelyében nem meglepő módon legismertebb története, A kis herceg áll. Ákosék már úgy 2006 óta tervezik, hogy egyszer egy egész albumot szenteljenek kedvenc könyvüknek, de ez csak mostanra valósult meg. Igaz, hogy maga az album elkészítése csupán egy évet vett igénybe. A zenekar gyakorlatilag 2021-ben rakta össze ezt a 9 dalos, 74 perces zenei utazást. Mivel a lemez kissé túlmutat magán a világhírű könyvön, ezért nem szerették volna, hogy simán A kis herceg legyen az album címe. Ekkor ugrott be a banda akkori billentyűsének, Enyedi Zsoltnak a Saint-Exupéry álma cím. Ő sajnos már nincs közöttünk, 2020 májusában elhunyt, de a Méreg című dalban még hallható a játéka. A zenekar az ő emlékének ajánlja ezt a rendkívül igényes koncept-albumot.
Aki ismeri a Yesterdays-t, azt zeneileg nem érhetik nagy meglepetések, lévén továbbra is azt a fajta színes, játékos, virtuóz, de mégis dalközpontú progresszív rock muzsikát játsszák, ami leginkább a Yes világához áll közel. Az ének, a Senki madarához hasonlóan újfent női hangokon szólal meg. Semeniuc Stéphanie és Tarsoly Csenge éteri dallamai varázsolnak el minket 74 percen keresztül. Fuvolán Kecskeméti Gábor játszik, Zsigó László dobol, Kósa Dávid perkázik és háttérvokálozik, Francesco Faiulo két számban basszusgitározik. És ott van ugye Ákos, aki egyedül kitenne egy zenekart. Ezen a lemezen ő kezeli az akusztikus és elektromos gitárokat, a basszusgitárt, a mellotront, Hammond-orgonát, zongorát, csembalót, a minimoogot és egyéb szintiket, perkázik és harangjátékozik is csöppet, illetve a szólóénekből és a háttérvokálokból is kiveszi kicsit a részét. Nem akarok telhetetlennek tűnni, de nekem csöppet hiányzik a Senki madarán hangsúlyos fretless-basszusgitár jelenléte. Persze ez legyen a legtöbb, amibe bele tudok kötni. És kb. tényleg ennyi csak.
Ugyanis a Saint-Exupéry álma egy szinte tökéletes lemez. A hangzás ezúttal is audiofil, igazi analóg-mennyország, hihetetlen dinamikákkal! Mint a prog. rock fénykorában, a ’60-as, ’70-es években. Az album keretes szerkezetet kapott, a Rajzolj át nyitja, a Rajzolj újra át pedig zárja ezt a mesés kalandozást az ultraigényes progresszív muzsikák világába. Ennyire dúsan hangszerelt, mégis egyszerre szellős, lélekkel teli, fogós dallamokkal, pazar énekkel megtámogatott zenét világszerte is kevesen játszanak manapság. Simán odatehető ez az album az olyan, szintén Yes-ihletettségű bandák legjobb lemezei mellé, mint a The Flower Kings, The Tangent, Kaipa, stb. Ákos pedig olyan fölényes gitározást prezentál végig, ami ugyancsak nemzetközi színvonal. A Rajzolj át utolsó etapjában például egy frankó jazzes szólóra ragadtatja magát, az eposzi Úgy várj majd rámban gyönyörűen szól az akusztikus gitár és az a szájgitár szóló sem piskóta! De emellett mekkora váltások vannak már ebben a szerzeményben és milyen futamokat játszik Francesco! Zseniális! És persze az ének is csodás! Gábor fuvolajátéka nem különben figyelemre méltó!
Az Estekék intim hangulata varázslatos! Húúúú, de finom az énekdallam a verzékben! Az első pár hallgatásnál úgy éreztem, hogy bár nagyon szépen énekel ez a két hölgy, de viszonylag hasonló hangkarakterrel rendelkeznek és a keményebb zenei részeknél el tudtam volna képzelni valami karcosabb, füstösebb női hangot (pl. Danics Dóráét, vagy Keresztes Ildikóét), netán egy erőteljes férfi éneket (mondjuk Takáts Tamásét, vagy Bátky „BZ” Zoliét). Mostanra viszont úgy érzem, hogy minden szempontból úgy jó ez a lemez, ahogy van! Mert akik egy akkora gigászt képesek megírni, eljátszani, mint a majd’ 21 perces Esőtánc, mindezt úgy véghez víve, hogy szinte elröpül az a játékidő, azok nagyon tudnak valamit! Ha már szóba hoztam Takáts Urat, akkor az Esőtánc verzéi számomra megidézik az egyik magyar prog. rock pionír, az East dallamvilágát. Aminek utolsó felállásában ugye Tamás énekelt. Az ötödik percnél van egy jópofa akusztikus gitáros, tapsolós, csembalós etap. A zenei szabadság, sokszínűség olyan szintjén mozog a Yesterdays, ami anno a világ egyik legjobb zenekarát, a Queen-t jellemezte. Úgy 8:10 táján Ákos belekezd egy olyan, többkörös, majd’ két percig tartó gitárszólóba, ami Joe Satriani, Steve Vai, vagy épp Al Di Meola becsületére is válna. Ezt követően egy a capella előadott részben kánonban énekel a hölgyekkel. Az Esőtánc második felében akad egy-két olyan riff, zenei megoldás, ami a megjelenése idején nem épp pozitív fogadtatásban részesült Dream Theater lemezt, a The Astonishing-et juttatja eszembe.
A Ma minden érdekel füstös, bárzenés, noir-os verzéi, majd a felpörgetett rész és a játékos háttérvokálok is kiválóak. Úgy eklektikus ez a lemez, hogy a színesség, változatosság érzetét kelti, nem pedig egymásra dobált témák halmazaként érzékeljük ezeket a tételeket. Annyi apró hangszerelési finomság van a dalokban, hogy mindenkinek ajánlom, legalább egyszer fejhallgatóval is fülelje végig az albumot! Ebben a nótában is csupa zseni megoldás található, a wah-pedálos gitárszólók és a fuvolaszólók váltakozása, versenyfutása is mekkora már! A Panoptikum zongora uralta kamarazenéje lélekig hatol, hogy aztán a masszív tamütésekkel indító Méregben egy új eszköz, a narráció is szerepet kapjon. Ákos nem meglepő módon Exupéry-től, de nem A kis hercegből idéz. A hangsúlyos, lassú dobolás újfent az East-et és Dorozsmai Pétert idézik, a gitárszóló pedig Gilmour-os. Az Engedj el szöveg és zenei szempontból egy másik Ákos, igen Kovács Ákos korai lemezeire emlékeztet. Még egyes gitártémák is Madisak! A harangjáték háttérből előkúszó hangjait pedig ebben a dalban is imádom!
A Rajzolj újra át méltó zárása ennek a fenséges lemeznek, van egy „reprise”, vagyis ismétlő jellege is, hisz némileg reflektál a kezdő nótára. De csöndes, nyugodt hangvételével inkább egy szép búcsúzás ez az írótól, a Kis hercegtől és tőlünk, hallgatóktól. Talán nem lövök nagyon mellé azzal, ha úgy gondolom, hogy ebben az évben (már ha kijön még idén…) hazai fronton csak a Solaris: Marsbéli krónikák 3. albuma veheti fel zenei színesség, változatosság, igényesség tekintetében a versenyt Saint-Exupéry álmával.
Ez a lemez engem is arra sarkall, hogy olvassam újra A kis herceget, mert tény, hogy igazán felnőtt fejjel még nem tettem meg ezt. Gimis koromban többször is elolvastam, de azóta eltelt 20-25 év… Szóval a következő időszakban már tudom mit fogok olvasni és azt is tudom, hogy ezt a remek albumot sokszor fogom még hallgatni! A digipack CD a zenéhez mérhetően igényes, Ákos a zenélés mellett még fotózni is szeret, így az ő képei találhatók a szövegkönyvben, sőt már a borítón is, a disc pedig mi mást ábrázolna, mint egy iránytűt. Az audiofil és vinyl-gyűjtő hallgatók is örülhetnek, hisz dupla bakeliten is ki fog jönni az album! Kell ennél több?
u.i.: Kíváncsi vagyok, hogy Ákos növendékei (merthogy civilben zenetanár hősünk) tisztában vannak-e azzal, hogy mekkora kaliberű zenész/dalszerző tanítja őket?
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Jelentem, felnőtt fejjel is elolvastam a Kis herceget és csakis ajánlani tudom mindenkinek, hogy tegyen így, ha gyerek/tini korában olvasta utoljára! Egy remek, mindig aktuális, keserédes történet!
Nagyszerű zene, minden szinten profizmust sugall.