A fővárosi Ygfan bemutatkozó lemeze ugyan még tavaly jelent meg, de a kiváló album alapján úgy gondoltam, hogy a csapat megérdemel egy kis publicitást, ezért néhány kérdéssel zavartam a banda vezetőjét, a gitáros/énekes Bálint Zsoltot.

Szia! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést egy kis beszélgetésre! Mi a helyzet jelenleg a bandával, milyen aktivitásról tudsz beszámolni az olvasóknak?

Szia! Mi köszönjük az érdeklődést! Jelenleg egy kicsit csendesebb időszakot élünk, legalábbis ami a zenekart illeti. Ez félig-meddig tudatos döntés eredménye egyébként, ugyanakkor vannak egyéb, egészségügyi okai is, amit most inkább nem részleteznék. Valójában a színfalak mögött a munka nem állt meg, hisz folyamatosan írjuk, csiszolgatjuk a számokat a következő albumunkhoz, valamint 2020-ra tervben van egy-két olyan momentum, ami számunkra is újdonság lesz és kíváncsian várom, hogy ezekből mit tudunk majd megvalósítani.

Több mint másfél év telt el a Hamvakból… megjelenése óta. Ennyi idő elteltével mi a véleményed a nagylemezről? A mai napig elégedett vagy vele?

Nagyon szeretem azt a lemezt, nagyon jó dalok vannak rajta és nagyon jó iskola volt, azt hiszem, ezt mindnyájunk nevében kijelenthetem. A következő anyaghoz ezeknek a tapasztalatoknak a tükrében fogunk majd hozzálátni. Nem titkolt célunk, hogy magasabbra szeretnénk tenni a lécet, a produceri oldalt tekintve mindenképpen. Ezt nehéz megfogalmazni, mert elsősorban saját magunkkal szemben vannak elvárásaink, egyfajta fejlődési igény és ebből kifolyólag a ránk jellemző DIY mentalitást is hajlandóak vagyunk háttérbe szorítani. Ha azt igényli majd az adott munkafolyamat, nem leszünk restek külső segítséget kérni és nem fogunk megelégedni félmegoldásokkal.

Milyen visszajelzéseket kaptatok az albumra?

Az esetek nagy százalékában pozitív volt a visszajelzés, de persze voltak olyanok is, akik számára a Köd után ez túl nagy lépést jelentett. Időt kell rá szánni, rétegzettebb, mint az elődje, nem hat egyből. Érdekes, de számomra általában nagyon kiérződik, hogy ha valaki 1-2 hallgatás után ír/mond véleményt az anyagról, legyen az jó vagy rossz. Tudom, hogy nehéz dolog ez, hisz saját magamon is tapasztalom, hogy ha valami nem érint meg egyből, akkor ebben a túlkínálatban ritkán kap második esélyt és ez valamilyen szinten szomorú, de el kell fogadni, hogy napjainkban ezek között a körülmények között kell egy felvételnek kiharcolnia a saját helyét azon a bizonyos palettán.

Rólad tudni lehet, hogy a Fagyhamu és a Kuth révén black metalos múlttal rendelkezel, a többiek annak idején milyen közegből érkeztek? Hogyan állt össze a csapat 2013 környékén, illetve hogyan tudtátok kijelölni a banda irányvonalát?

Mindannyian kipróbáltuk magunkat számos zenei stílusban, de azt hiszem, hogy az Ygfan esetében ezt a témát feszegetni teljesen felesleges, sőt könnyen félrevezető lehet. Ezerféle hatás, ezerféle tapasztalat adódik össze négyünk kollaborációjában és ettől is lesz az Ygfan az, ami.

Az első kiadványotok 2015-ben Köd címmel jelent meg. Ti nagylemeznek, vagy EP-nek tekintitek a felvételt? Az interneten ellentmondásos a besorolása… A mai világban van még egyáltalán jelentőségük az egyes formátumoknak?

Igen, azt hiszem, hogy ez az ellentmondásos besorolás egy kicsit nekem is köszönhető. Én kompakt egésznek érzem azt az anyagot, holott valóban nincs fél óra, és éppen ezért sokszor beszéltem róla úgy, mint „nagylemezről”. Ma már nem zavar, ha EP-nek titulálják, a részünkről igazából nincs is ennek különösebb jelentősége. Hogy ma van-e jelentősége az egyes formátumoknak? Számomra egyébként igen és jó látni, ha ez a fajta régi vágású igényesség megjelenik a fiatalabb generációk fogyasztói szokásaiban is.

A Köd borítóját Kátai Tamás készítette. Hogyan kerültetek kapcsolatba vele?

Tamást még az egyetemi éveimből ismerem, Szegedről. Aztán ugye ő kiköltözött Skóciába, én pedig Pestre, szóval már nagyon régóta nem találkoztunk személyesen, de a művészetét követtem töretlenül és nagyon tetszettek a fotói is, amiket nem sokkal a Köd megjelenés előtt kezdett el publikálni. Amikor borítót kerestünk, egyből beugrott egy képe, ami vitán felül tökéletesen illett az anyag koncepciójához. Ha jól emlékszem, az a fotó már foglalt volt, ugyanakkor Tamás küldött nekem egy rakás hasonló hangulatú képet és azok közül választottuk ki azt, amit végül a borítón látsz. Nagyon hálásak vagyunk neki ezért az önzetlenségért!

Mi volt a szövegi koncepciója az egyébként csak római számokkal jelölt négy dalt tartalmazó kiadványnak?

A Köd… Nem szeretném túlmagyarázni, mert számomra is számos rétege van ezeknek a fejezeteknek. A köd, mint természeti jelenség egyébként egészen kisgyermek koromtól vonz, ugyanakkor taszít is egyszerre. Nehéz ezt megfogalmazni… Egészen kicsi koromtól kezdve számos vízióm köthető a ködhöz a maga nyirkosságával és feszültségével egyetemben. Ahogy most megláttam ezt a szót, kiemelve az előző kérdésedben, egy nagyon régi emlék sejlett föl előttem egy világvégi kis tanyával, ahová édesapámmal araszoltunk a szakadt Trabantjával. Talán valami tehénhez hívták, megakadt a borjú ellés közben vagy ilyesmi, szóval, ahogy ott kiszálltunk az autóból és elindulunk a fák között, a ködből meg feltünedeztek azok a hatalmas állatok… Igen, akkor még minden annyira hatalmasnak tűnt és annyira nyersnek, tisztának. Persze ennek a szimbólumnak számomra vannak mélyebb, hogy úgy mondjam spirituálisabb rétegei is, de ebbe már tényleg nem szeretnék ennél bővebben belemenni.

Ki a fő dalszerző, illetve szövegíró az Ygfan-ban?

A dalok kidolgozása általában csapatmunka, ugyanakkor maguk az ötletek nagyrészt tőlem származnak. A szövegek kivétel nélkül. Azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a Hamvakból… anyagon Áron kreativitása is helyet kapott több dalunkban, sőt a Memento Mori című dal teljes egészében az ő ötleteire épül. A ritmusszekció általában a dalok megformálásában veszi ki tevékenyen a részét. Hogy érthető legyen, hiába viszek le egy dalt, amit tökéletesnek érzek, ha arra nem éreznek rá a többiek, akkor kénytelen-kelletlen át kell dolgoznom ha azt akarom, hogy abból valaha is Ygfan nóta legyen. Persze van, amit jobban erőltetek és van, amit kevésbé.

A Hamvakból…  című album frontján szintén egy fényképfelvétel szerepel. Mit jelképez a borító fotója?

A Hamvakból…  szövegileg nem összefüggő album, legalábbis nem olyan mértékben, mint anno a Köd volt, de azért vannak vezérmotívumok, melyek újra és újra feltűnnek és a dalok hangulatában is tetten érhetőek. Ilyen a feltámadás, megújulás témaköre, mely szinte az összes dalban megjelenik valamilyen formában. Nem szeretek, nem szeretnék túl direkten fogalmazni és ez gyakran eléggé meg is nehezíti a feladatomat szövegírás közben, de a tűzmadár, mint nap szimbólum jelenléte elég könnyen kiolvasható a sorok közül. Ehhez szervesen kapcsolódik a borító fotója is, mely számomra egyfajta meditatív állapotot közvetít, ég és föld között, ráhangolódva az univerzum dinamikájára, elengedésre, ugyanakkor befogadásra készen…

Az említett két kiadvány a CD-s megjelenés mellett kazettás kiadást is kapott. Kitől eredt a kazettás megjelenések ötlete? Hallgatóként vásárolsz még ebben a formában kiadványokat?

Igen, viszonylag rendszeresen vásárolok kazettákat, és teljes mellszélességgel kiállok a kazetta kultusz terjesztése mellett.  A zenekar kazetta megjelenéseit eddig kizárólag a Dudás Attila által vezetett Fekete Terror Productions gondozta és ez nem is fog változni a közeljövőben. Kapcsolatunk régi barátságon és kölcsönös bizalmon alapul. Nagyon különböző emberek vagyunk, valahogy mégis megtaláltuk a közös nevezőt, már a kezdetektől. A zenélés számomra elsősorban nem egy eredmény centrikus elfoglaltság, ugyanakkor az emberi oldala kiemelten fontos. Nem szeretek túl sok embert magam körül. Az a tapasztalat, hogy idővel úgyis kiforrja magát, hogy ki az, akivel hosszú távon is érdemes együtt dolgozni és ki az, akivel nem.

Élő fellépések terén hogyan áll a zenekar, van koncert betervezve a közeljövőben?

Ez most egy kicsit kényes kérdés a zenekaron belül is. Mostanában számos fellépést mondtunk vissza, aminek egyrészt egészségügyi okai voltak másrészt úgy érzetük, főleg én, hogy nincs értelme elaprózni az energiáinkat. Kezdettől fogva én voltam az a zenekarban, aki kevésbé volt koncertpárti, ugyanakkor meghajolva a többség akarata előtt elég sok koncertet vállaltunk, sőt előfordult, hogy én erőltettem bizonyos fellépéseket. Most jött el az ideje annak, hogy kicsit megálljunk és levonjunk a felgyülemlett tapasztalatokból bizonyos konzekvenciákat. Be kellett látnunk, hogy néhány esetben sajnos nem voltak meg a megfelelő körülmények ahhoz, hogy az általunk megálmodott víziókat közvetíteni tudjuk az aziránt fogékonyak felé, ezért alkalmanként előfordult, hogy mindkét félben maradhatott hiányérzet. Mindenki, aki kicsit is mozgolódik az éjszakában, tisztában van a honi klubhelyzettel, az érdektelenséggel és annak következményeivel, nem is akarok ezen sokat dilemmázni, hisz a másik oldalról nézve meg hihetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak, azonban be kellett látnunk, hogy a kevesebb néha több.

Véleményem szerint az Ygfan zenéje inkább otthon, nyugodt körülmények között hallgatva tud kiteljesedni. Te hogy gondolod, a dalaitok képesek érvényesülni egy koncert keretei között? 

Megértem, ha így gondolod, de azt kell, hogy mondjam, hogy egy elfogadható közegben hozzá tudunk adni annyi pluszt, fel tudunk szabadítani olyan energiákat, melyeket otthon, a hifid előtt ülve nem biztos, hogy megtapasztalhatsz. 

Az előbb már említett két korábbi zenekaroddal, a Fagyhamu-val, illetve a Kuth-tal mi a helyzet jelenleg? Várható még aktivitás ezektől a bandáktól?

Ezek a zenekarok a részemről már lezárt fejezetet jelentenek a munkásságomban, ha lehet ilyesmiről egyáltalán beszélni. A Kuth-ot szerettem volna életben tartani sokáig, de az két ember barátságán és közös szenvedélyén alapult, így az én elszántságom magában mit sem ért. A barátság megmaradt, de már más csatornákon manifesztálódik. Azokat az energiáimat, melyeket a Kuth-on keresztül szerettem volna fókuszálni, valószínűleg egy másik zenei entitásban fogom egyesíteni, de erről még korai lenne beszélni.

Mikor lesz esedékes a következő Ygfan kiadvány megjelenése? Hogy álltok a munkálatokkal?

Nálunk ez egy egészen vánszorgós folyamat. Csak nekem körülbelül három albumra elegendő anyagom van, de mire ezekből akár csak egy albumra való is átmegy a zenekari gépezeten az bizony idő. Az új album anyaga már nagyjából körvonalazódott és én azért bízok benne, hogy jövő év második felére már a felvételeknél fogunk tartani, de biztosat nem merek állítani ez ügyben.

Köszönöm a válaszokat! Van esetleg még valami, amit szeretnél megemlíteni?

Mi köszönjük a lehetőséget! Szerintem minden fontosabb aspektusát kibontottuk a zenekar ténykedésének! Zárásként, ha tanácsolhatok valamit: Hagyjatok magatoknak időt a befelé figyelésre! Az ünnepek körüli káosz könnyen elfátyolozhatja előlünk a lényeget, pedig az évnek ez a szaka kifejezetten alkalmas a számvetésre.

Az interjút készítette: Andris